A reménytelenség rabjai – A Slipknot tíz évvel ezelőtt megjelent All Hope Is Gone című albumának újrakiadásáról

Alternatív borítóval újra megjelent Slipknot negyedik stúdióalbuma, az All Hope Is Gone, amelyet anno a Roadrunner Records publikált 2008 augusztusában. A lemez kilenc országban került az eladási listák élére, sőt a Billboard 200 listáján is első helyre lőtte ki magát már megjelenése hetében, ami azért nem jellemző a metálban hosszú szolgálati éveket eltöltő zenekarokra.

PZL – 061.hu

Az albumhoz az iowai busók hozzácsaptak egy bónusz CD-t is, amely a 2009-es Madison Square Garden-beli koncert felvétele. Mivel a Slipknot kimondottan erős koncertzenekar, és az ütősök is jobban előre vannak tolva a koncerteken, valójában ez az élő anyag az eszményi Slipknot, nincs mese, sorozatgyilkos emléktúrákra, savas szétmaratásra, flex-szel csontozásra inkább ezt ajánljuk. Annak idején az elementáris Psychosocialt jelölték Grammy-díjra a "legjobb metal teljesítményért" kategóriában, mi mégis a Sulfurt ajánljuk azoknak, akik most ismerkednek a zenekarral, mert e dal riffje biztos, hogy ott van a 100 legjobb metálriff képzeletbeli listáján, annak ellenére, hogy pont ebben a bika dalban a legtipikusabb a nu-metálos, melodikus refrén, ugyanakkor meglepő: itt nagyon is a helyén van.

A Gehenna belassult pszicho-tripje a lemez talán leginkább progresszívebb tétele, szerencsére ezt a fekvenyomó edzéseken jótékony erődal, a This Cold Black követi, olyan durva groove-okkal, és olyan izgalmas ritmusképletekkel hogy az egyszeri metálfan azonnal felkeresi a helyi szűcsöt, hogy dobja félre a készülő bekecset, és ugyan varrjon már egy bakkecskékre és rókára egyszerre emlékeztető maszkot. Azok, akik otthon stillfűrésszel léggitárnak a garázs előtt, nekik talán kissé nyálas a lírai hangszerelésű Snuff, de ebben is van annyi teatralitás, hogy ellágyítja a rajongók rozsdás szögekkel teli szívét.

https://www.youtube.com/watch?v=5abamRO41fE

És aki azt gondolná. hogy éppenséggel pont ez a lírai dal lenne az album utolsó „levezető tétele”, azok tévednek, a címadó All Hope Is Gone gyilkos tekerése a „kilépő dal”. És bár van benne néhány felesleges effekt, de ez legyen a legkevesebb egy modern metálalbumtól. Már csak az kérdés, hogy miért kellett alternatív coverrel megjelentetni az albumot. Ha maszkot viselsz, nehezebben tudod kifújni az orrod, nehezebben gurítasz le egy korsó Borsodit, ugyanakkor kétségtelen: üvölteni ugyanúgy lehet. Sőt, ha elég szoros a krampusz maszk, még jobban.