Az olaszok már a spájzban vannak – Illés Andrea és Repka Noémi Olasz finomságok könyve című kötetéről

Ha olasz ételekre gondolunk sokak képzeletében megjelenik egy bukósisakos futár, aki a liftből kiszállva átnyújtja a dobozba zárt pizzát, de eszünkbe juthat néhány otthon elkészíthető tészta, és már nyúlunk is az ikeás tésztatartó üveg és az aranyfácános konzerv után... Persze, alapvetően azért a kockás abroszos éttermekre gondolunk, ahol hártyavékonyra vágják a sonkát egy olyan gépen, amiről azt gondoltuk, hogy egy Higgs-bozon masina. Persze, a konyhaművészet valahol rokon a részecskefizikával, de mi nem mennék ilyen messzire! Maradjunk Illés Andrea és Repka Noémi kiváló munkájánáll, az Olasz finomságok könyvénél, aminek leánykori neve Csizma az asztalon volt.

PZL – 061.hu

Viszont az új cím célratörőbb, mint egy olasz kaja, ahol nincs hókuszpókusz, csak a konyha szenvedélyes szeretete és a kiváló alapanyagok. A kötet meglehetősen merész, hiszen bár a címlap hívogatóan esztétikus, de a belíveken nincsenek ún, foodstilist fotók, viszont vannak itt régi szakácskönyvek metszeteit imitáló hangulatos ételképek, amelyeket Varga Ibolya készített. Ettől kapott egy nosztalgikus hatást is, ugyanakkor mégis kimondottan modern és jól szerkesztett könyvvel van dolgunk, mely az itáliai konyha régióit mutatja be. Nincs jófejeskedő kis színes művelődéstörténet és szerelmes földrajz, itt recepteket találunk, mert a gyűjtemény az, ami: szakácskönyv, amely tájegységek szerint barangolja be az olasz vidéket, de úgy, hogy mindig egy konyhaablakból vagy egy szellős és napfényverte teraszról tekint le a tájra.

A könyvből nemcsak receptúrákat ismerhetünk meg, de azt is hogy milyen ételtípusokból áll az olasz éttermek kínálata, mert ugyebár vannak előétetek, amit mi, magyarok fő fogásként eszünk, miközben az olaszoknak az csak egy léha kulináris előjáték, vö: Bolognai spagetti különös átalakulását magyarföldön… Olaszország hatását nagyon erősnek érezzük, amikor mondjuk egy horvátoirszági nyaralást abszolválunk de maguk az olaszok is tengeri kereskedő nép révén számos hatást olvasztottak be képzeletbeli serpenyőjükbe. Az északi Piemont tartományban kimondottan erősek a francia és az osztrák gasztronómia hatásai, míg délen erősebbek az észak-afrikai illetve ázsiai motívumok. Az olasz érzést az teszi teljessé, ha menüsorban gondolkodunk, és megszerkesztjük a vacsoránkat, ahogy megszerkesztenek mondjuk egy remek szakácskönyv (lásd: Olasz finomságok könyve) kéziratát. Nem mindegy mi az első fogás , a primi piatti (pl. habarással készített levesfélék), mi a második fogás, a secondi piatti (húsok, salátával, polentával, grillzöldségekkel).

A kötet a nehezen beszerezhető alapanyagok helyett mindig ajánl valamit, amik fellelhetőek a magyar piacokon, üzletekben. A könyv leszögezi, hogy a gasztronómiát inkább művészetnek tartja, mint tudománynak, ami azt is jelenti, hogy mindenki saját képére és hasonlatosságára formálhatja az ételeket, a lényeg, hogy azok finomak és egészségesek legyenek, Buon appetito! A könyv fejezeteit a szerzőpáros rövid régiójellemzéssel kezdi, amelyekben nem engednek a csábításnak, nem kalandoznak el az irodalom vagy képzőművészet irányába, a tájjellegű növényeken van alapvetően a hangsúly, de még így is magunk elé tudjuk képzelni Lombardiát, Toscanát, Umbriát, Campaniát, Szicíliát… Ez a közérthető, bárki számára könnyedén forgatható, motiváló és ízletes könyv számos tanulságul szolgál. Például azzal, hogy nemcsak az olaszokat nem lehet három mondatos nemzetkarakter kíséretben leírni, de az ételeik is sokkal változatosabbak, izgalmasabbak annál, mint amit a pizza és tiramisu tengelyen elképzelünk.

Vezető kép: Nosalty