Bimbózó lányok árnyékában – Az Akik maradtak című filmről

Az Akik maradtak tisztességes film. Egy kamaszlány felnövéséről szól, aki egyik diktatúrából zuhan bele a másikba, és akinek a jövőt kéne felfedeznie, de csak a múlt maradt és a fenyegető jövő. A negyvenes évek végén járunk, akkor, amikor kiépült a Rákosi-féle diktatúra, amikor minden megváltozott, csak a házmesterek maradtak a régiek.

PZL – 061.hu

Az Akik maradtak ún. story line-ja meglehetősen vékony, mégis csupa élet és életigenlés ez a film, remek dialógokkal, sokszor vicces végszavakkal, mélyen átélt színészi játékkal, és a lehetőségekhez képest (szerény tévéfilmes költségvetésből dolgoztak az alkotók) érzéki, melankolikus atmoszférateremtéssel. Majdnem minden rendben volt a filmmel, és még az újszerűségéről nem is beszéltünk. A történet hátterében ott a holokauszt, a második világháború kihordhatatlansága, és miközben egy 16 éves kamaszlány családját elveszítve az orvosában látja meg a pótapát és a szerelem lehetőségét is. A film azonban nem lesz afféle Lolita-történet, a nőgyógyász Aladár (Hajduk Károly) minden alkalommal elhárítja a még koordinálatlan érzelmekkel rendelkező, de saját testiségét egyre inkább felfedező Klára (Szőke Abigél) közeledését, és érzékenyen mutatja be a férfi hezitálását is, így aztán az alkotás kimondottan elegáns vonalvezetésű.

Ugyanakkor minden csak majdnem történik meg, ahogy majdnem értük jöettek az ÁVH-sok, de aztán a szomszédot vitték el, majdnem besúgót állítottak Aladárra, de aztán Seilmann Pista, a barát (Lukáts Andor) dekonspirálja magát, és persze Aladár és az örökbefogadott kamaszlány között is csak majdnem lesz szerelem. Szóval, mindenki megúsz mindent a jelenben, miközben minden odaveszett a múltban. Látunk egy kémkedő, levelek között turkáló házmestert is, de végül ő sem hoz bajt hőseinkre, sem az a tanárnő, aki a Margitszigeten látja, ahogy Klára a padon nevelőapja ölébe hajtja fejét. Klára rosszul tanul, bukásra áll, de bizonyára végül remekül veszi az akadályokat kémiából és matematikából is. Szóval, meg kellett volna mutatni valamit a Rákosi rendszer borzalmaiból, vagy éppen a holokausztból.

A hiányt érzékeljük, ezt szépen mutatja a film, de nincs a történetbe ágyazva semmi, ami kimozdítaná a nézőket a komfortzónájukból. Látunk egy nőgyógyászt 1945 után, de egy árva szó sem esik mondjuk arról, hogy a szovjet hadsereg az ostrom alatt, és a háború után több százezer nőt erőszakolt meg. A hiánnyal mutatja fel a film a történelem traumáit, a citrompótlóval, a vaj nélküli krumplipürével, a gyerekek nélküli nappalikkal, ami egy izgalmas alkotói eljárás, ugyanakkor a filmből hiányzik a történet is. Mert mit látunk filmben? Találkozik a rendelésén a kamaszlány és az orvos, majd a lány a középkorú férfihez költözik, de később mindkettőjük a saját életét kezdi élni.

https://www.youtube.com/watch?v=GfVgAMDXmo0&t=20s

Az Akik maradtak katarzisának sincs köze a történethez, mert az is külső körülmény: meghal Sztálin. Ez örvendetes, de valahogy a történelmet bele kellett volna szőni a történetbe, ha már nincsenek dramaturgiai fókuszok a filmben. De szerencsére a sztori mégis működik, mert el tudja hitetni velünk a rendező Tóth Barnabás, hogy ez a film így jó, ahogy van. A néző egy percig sem unatkozik, az alkotás érzelmi telítettsége is magas hőfokú, jók a film kérdésfelvetései is („Miért kurva az, aki fél egyedül”), és végül is a mozi a túlélésről szól, arról, hogy diktatúrából diktatúrába vergődve is meg kell próbálni élni. És ezt nagyszerűen mutatja meg Tóth Barnabás érzékeny mozija.