"Volt bennem félelem, mert ilyen karaktert még sosem kellett hoznom" – Interjú Tenki Rékával

"Maximalista vagyok és kritikus, de nagyon jó érzéssel jöttem ki a vetítésről. Annak ellenére, hogy vígjáték, szerintem nagyon elgondolkodtató és érzékeny film" - mondja Tenki Réka a múlt héten debütáló Seveled című filmről, amelyben a nagyszájú ex-sztriptíztáncosnő Sacit alakítja. A színésznővel, aki időközben világra hozta második gyermekét, többek között arról mesélt nekünk, miért hálás Orosz Dénes rendezőnek, hogy neki adta ezt a szerepet.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

A második terhességed hajrájában vagy, ma már legalább harmincan megkérdezték tőled, hogy vagy. Én leszek a 31. Szóval hogy vagy?
Úgy vagyok vele, hogy addig, amíg az ember jól érzi magát, nincsen gond. Ha egy picit is azt éreztem volna, hogy ez túl van a komfortzónámon, akkor biztos nem jöttem volna el. De szerencsére minden rendben van.

Láttad a filmet?
Igen, kétszer is.

Elégedett vagy?
Én eléggé maximalista vagyok és kritikus, de nagyon jó érzéssel jöttem ki a vetítésről. Annak ellenére, hogy vígjáték, szerintem nagyon elgondolkodtató és érzékeny film. Örülök, hogy minden karakterrel tudok menni, és érdekel, hogy mi fog történni velük. Szeretni tudok mindenkit benne, minden karakternek van mélysége és olyan pillanataik, amelyekért már megérte megismerni őket. Ezek mind-mind olyan apróságok, amik hozzátesznek a filmhez, és amik miatt úgy érzem, hogy a Seveled egy minőségi és szórakoztató film lett.

Legutóbb, amikor beszélgettünk, azt mondtad, nagyon hálás vagy Orosz Dénesnek, hogy téged választott erre a szerepre, így végre megmutathattad a humoros vénádat is. Hogy végre a közönség is megtudhatja, hogy vicces is tudsz lenni. Szerinted sikerült?
Mondd meg te!

Engem megvettél az antréddal – a csámcsogó rágózással, a kreppelt hajjal, és a kék tussal a szemeden. Saci nagyon egyben van.
De jó, örülök, hogy így látod! Volt bennem félelem, mert ilyen karaktert még sosem kellett hoznom. Az első bejövetelen iszonyú sok múlik. Nagyon sokat dolgoztunk a ruhapróbán, a sminkpróbán, a hajpróbán, próbáltuk megtalálni azokat a pici dolgokat, amelyektől ez a lány élni tud. És akkor még mindig nem voltunk ott, hogy forgatunk... Meg kellett találnunk, mi működik, mi az, ami sok, mi az, amitől szeretni való lesz Saci, nem csak egy közönséges valaki. És aztán ezeket kellett összehangolni azzal, ami az én személyiségemből sugárzik... Szóval nagy kihívás volt.

Ez az első filmed, ahol negyven napot forgattál egyben. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a családi élettel?
Ha normális emberrel élsz együtt, aki ráadásul szakmabeli (Réka férje a szintén színész Csányi Sándor – a szerk.), és pontosan tudja, milyen egy próbafolyamat vagy egy forgatás, akkor ez nem okoz gondot. Egy filmforgatás alkalmával az ember teljes mértékben azon van, hogy a film jó legyen. Ilyenkor persze, több feladat hárul a férjre és a nagyszülőkre, akik tisztában vannak azzal, hogy neked ez nagyon fontos, és arra a negyven napra nélkülözniük kell téged. Más egy próbafolyamat, a színházat azért könnyebb összeegyeztetni a családdal, bár ott is sokszor pörgök azon, hogy érek oda az óvodába, mi az, amin változtatni kellene, stb. Viszont nagyon tudatosan figyelnek arra, és próbálom tanulni, hogyan kell 10-től 2-ig jelen lenni a színházban, aztán jelen lenni a családban. Vagy hogy egy esti előadás előtt hogyan kell úgy otthagyni a gyereket, hogy ha bemegyek a színházba, onnantól csak ott tudjak létezni. Arra koncentrálok, hogy ezt jól tudjam csinálni, mert minőségi időt akarok tölteni mindenhol. Nem akarom, hogy valamelyik sérüljön. Nem mondom, hogy egyszerű, de szerintem oda lehet rá figyelni, ha az embernek igénye van rá.

Tudtál hagyni időt magadnak, és rákészülni a második gyerekre?
Igen, hiszen csak olyan szerepeim voltak a színházban, amiket nem is tudtam volna tovább vinni. Vagy vénlányt játszottam, vagy meddőt, vagy törpét, ezek a szerepek „nem bírták el” a nagy hasamat (nevet). Június 7-én lejátszottam az utolsó A hattyú előadást az Örkény Színházban, és onnantól kezdve szabad voltam. Forgattam a Más liga című filmben négy-öt napot, ahol pont egy kismamára volt szükség, de egyébként otthon voltam. Nagy ajándék, hogy fel tudsz készülni egy új családtag érkezésére.

Mikor tervezel újra munkába állni?
Az ember érzi fizikailag és lelkileg, mikor jön el az a pont, amikor újra közönség elé tud állni, újra tud nyitni. Az első gyereknél ez egy év volt, hogy a másodiknál mennyi lesz, nem tudom. Ebben az évadban már biztos, hogy nem dolgozom a színházban, de hogy jövőre mikor kezdek, nem tudom. Először szülessen meg egészségesen a baba, aztán majd meglátjuk.

Fotók: Horváth Péter Gyula