Az iguána éjszakája - Legjobb alakításaival emlékezünk Ava Gardnerre

Harminc éve, 1990. január 25-én halt meg Ava Gardner amerikai filmsztár, a múlt század közepének szexbálványa, aki ismertségét legalább annyira köszönhette fordulatos magánéletének, mint filmes teljesítményének, és sokak szerint minden idők legszebb színésznője volt. Az ötvenes évek Hollywoodjának végzet asszonyára - bemutatva életútját is - hat legjobb filmjével emlékezünk.

MP - 061.hu

A gyilkosok (1946)

Két hidegvérű gyilkos érkezik egy kisvárosba, és még aznap megölnek egy látszólag ártatlan átlagembert, Pete Lundot, aki a helyi benzinkútnál dolgozik. Mivel a férfinak volt biztosítása, Jim Reardon, a cég nyomozója nekiáll felgöngyölíteni az ügyet, ami sok-sok évvel korábbra, egy negyedmilliós postarablás idejére nyúlik vissza. Megbízójuk egy alvilági vezér, akinek felesége az áldozat szeretője volt... Már az Ernest Hemingway egyik leghíresebb, 1927-es novelláján alapuló és azt szinte szóról-szóra követő első jelentből kiderül, hogy Robert Siodmak film-noirja minden ízében igazi mestermű, amit a későbbi, a gyilkosság előzményeit feltáró képsorok is megerősítenek. A rendezés mellett Rózsa Miklós zenéjét, Elwood Bredell operatőri munkáját, az első szerepében is nagyszerű Burt Lancester (Svéd) és Ava Gardner briliáns alakítását (Kitty). A gyönyörű színésznő által alakított femme fatale sokáig háttérben van, kábító eleganciája mögül csak elvétve villan ki a romlottság, csak sejteni lehet, hogy nagyobb szerepe van az eseményekben, mint azt elsőre hittük. A zöld szemű és karcsú, angyalarcú és isteni testű szépség Lancasterhez hasonlóan ezzel a filmmel futott be, és ő lett a következő évtized szexszimbóluma. 1964-ben a sztorit újra megfilmesítették a később rendezőként is híressé vált John Cassavetes főszereplésével. Ronald Reagan utolsó alakítása is ebben látható.

A Kilimandzsáró hava (1952)

A Tanzánia és Kenya határán magasodó Kilimandzsárót Afrika legszebb hegyének tartják. A tetejét borító hósapka Hemingwayt is megihlette, és 1938-ban egy kisregényben állított örök emléket a közel kétmillió éves hegynek. Az Irodalmi Nobel-díjas író egyik legismertebb, szerelemről, halálról, tisztességről szóló különös hangulatú novelláját 1952-ben vitte vászonra Henry King - akinek ez volt a 105. filmje - olyan hírességekkel a főszerepekben, mint Gregory Peck, Susan Hayward és Ava Gardner. A történet szerint Afrika legmagasabb hegyén, közel a nyugati csúcshoz egy leopárd megfagyott tetemére bukkantak. Senki sem tudta megmagyarázni, mit keresett az állat ilyen magasan...? Harry, a híres író és vadász sebesülten fekszik Afrikában. A vízilovak tömeges úszó vonulását akarta közelebbről lefényképezni, amikor megtörtént a tragikus baleset. Addig, amíg a betegszállító repülőgépre vár, emlékezetében leperegnek életének legfontosabb eseményei. A halál közelségében megérinti és megérti a leopárd rejtélyét, miért is fekszik több ezer méter magasban, megfagyva a Kilimandzsáró tetején.

Mogambo (1953)

Victor állatbefogással foglalkozik Afrika szavannáin. A sors hamarosan két hölgyet is az útjába sodor: a szabadszájú és talpraesett Kellyt, valamint a finomlelkű Lindát, aki antropológus férjét kíséri kutatóútján. A magányos Viktor nehéz választás elé kerül. Egy fantasztikus hármas: Clark Gable, Grace Kelly és Ava Gardner alakítja ennek a klasszikus szerelmi háromszögnek a résztvevőit, a rendezést pedig a kalandfilmek legavatottabb mestere, a négyszeres Oscar-díjas John Ford jegyzi. A filmben nyújtott alakításáért Gardnert Oscar-díjra jelölték, ám azt végül Audrey Hepburn kapta a Római vakáció főszerepéért. Igazi régi típusú, lassan csordogáló film, erősen romantikus kalandokkal tarkítva, középkorú hős szerelmes figurával (Clark Gable). Több kisebb-nagyobb kalandot is láthatunk, de itt sajnos a szerelmi vonalat helyezték inkább középpontba. Az operatőri munka szép, kár, hogy látszik hogy nagy részét nem eredeti helyszíneken vették fel, hanem talán természet filmekből kölcsönözték. Délutáni tv-nézésre alkalmas film, de ne várjunk felejthetetlen élményt.

Mezítlábas grófnő (1954)

Joseph L. Mankiewicz írta és rendezte, a főszerepekben Ava Gardner és Humphrey Bogart látható. A film Maria Vargas (Ava Gardner), a spanyol táncosnő tiszavirág életű tündöklését és a beteljesült boldogságát követő váratlan tragédiáját tárja elénk. A történet tehát azon filmdráma közé sorolható, amelyek abban az időben megkísérelték bemutatni Hollywood, illetve tágabb értelemben véve a show business keserédes világának felszínét és mélyrétegeit. Az '50-es években nagyon népszerűek voltak az ilyen típusú filmek, elég csak az Alkony sugárútra vagy az All About Eve-re gondolni. A Mezítlábas grófnő ugyanakkor nem csak Hollywoodban játszódik, hanem betekintést ad a kor európai arisztokráciájának életébe is a francia és olasz Riviérán, amivel együtt mai szemmel egy elavultnak tűnő szappanoperává alakul. Mankiewicz a történet fonalát "legombolyítja", Maria rövid életének alakulását visszafelé meséli el. A film egy temetésen kezdődik, Maria Vargas temetésén, Mankiewicz erre a szálra fűzi föl az eseményeket. A film végére körbeér a "mese", a temetőben fejeződik be a visszaemlékezés. A film szerkesztésmódja hasonlít Orson Welles Aranypolgárjához, amelynek forgatókönyvét Mankiewicz bátyja írta. Gardner saját Hamupipőke-történetére emlékeztető szerepében is tündökölt. Ekkor tanulta meg a flamenco táncot, amely később is kedvenc időtöltése maradt.

Az utolsó part (1959)

Valaki, valahol megnyomta a piros gombot. A film története a már bekövetkezett atomháború után játszódik, és bár minden földrészről eltűntek az emberek, Ausztráliába még nem ért el a sugárzás. Persze ez is idő kérdése, de az emberiség fennmaradó pár hónapját próbálják még kiélvezni. Egy amerikai tengeralattjáró és fedélzete az egyetlen a nagy kontinensről, akik túlélték. Életük utolsó hónapjait arra szánják, hogy visszahajóznak San Franciscóba, ahonnan egy távíró értelmetlen jelzéseit veszik. Talán túlélte valaki a világégést? A Nevil Shute regénye alapján készült film nem a tudomány előtt tiszteleg, de egy armegeddon-sztori esetében a hangulat sokkal többet ér. A film első fele az érzelmekről szól: Towers (Gregory Peck), a tengeralattjáró kapitánya és a helyi, kissé rosszhírű, alkoholt sem megvető Moira (Ava Gardner) között kibontakozó szerelem és egy ausztrál tengerésztiszt, Peter Holmes (Anthony Perkins) felesége és kislánya miatti aggódás tölti ki a nem kevés időt. A nukleáris végveszélyben kibontakozó, hosszúra nyúlt romantika után a legendás rendező, Stanley Kramer éles kontraszttal mázolja fel az apokalipszis vízióját. A hidegháborús parakorszak legnyomasztóbb képsorairól van szó, mégha olykor erősen tudománytalan vagy szürreális, megmosolyogtató jelenetek (az alkesz tudóst alakító Fred Astaire autóversenyt nyer) akasztják is meg a cselekményt. Ava Gardner ebben a filmben is isteni, Gregory Peck-kel emlékezetes párt alkotnak.

Az iguána éjszakája (1964)

A nem éppen erős erkölcsű fogadóst és a kiugrott papból lett idegenvezetőt egymás mellé sodorja az élet egy lepusztult mexikói szállodában, amelyet különösnél különösebb alakok látogatnak. Lawrence Shannon (Richard Burton) már két éve él Mexikóban, egy olcsó utazási irodánál dolgozik. Két éve, hogy kirúgták a papi rendből, miután kiállt egy híve szabadságjogaiért. Most, egy középkorú hölgyek társaságát kalauzolja, akiknek a vezetője, Judith a tinédzser korú tanítványát tartja szemmel, Charlotte-ot. Charlotte vonzódik a volt paphoz akivel végül együtt tölt egy éjszakát. Mikor Judith ezt megtudja, kirúgatja Shannont, aki egy régi barátjához, Maxine-hoz megy el dolgozni egy szállodába. Itt szintén van néhány hölgy akiknek tetszik a volt pap, de neki le kell számolnia a saját démonaival, hogy átértékelje a saját életét. A film, amely Tennessee Williams színdarabja alapján készült, mondhatni az egyik legjobb valaha készült Tennessee Williams adaptáció, amely megkapta a legjobb jelmeznek kijáró Oscar-díjat a fekete-fehér filmek kategóriájában. Gardnert ezúttal nem kecsegtették aranyszobrocskával, pedig élete talán legjobb alakítását nyújtotta a filmben. Ezután saját bevallása szerint már csak a pénz miatt forgatott, utoljára 1982-ben a Regina Roma című filmdrámában Anthony Quinn oldalán.