„Mit akar tőlem ez a titkos élet?” – 14 titok Kosztolányi Dezső utolsó szerelmeiről  

Napokban jelent meg Bíró-Balogh Tamás Ha nem volnátok ti – Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei című kötete, amelynek középpontjában a Kosztolányi és Radákovich Mária viszonya áll, aminek gyümölcse az életmű egyik legnagyobb verse, a Szeptemberi áhítat és az irodalomtörténet által kevesebbre értékelt Röpima. Íme egy titkolt, fájdalmas házasságtörő kapcsolat a költő halálának árnyékában. Ez az egész olyannak tűnik, mint egy sebeket feltépő színmű, aminek egy-egy jelenetét, motívumát mutatjuk most be a 061.hu olvasóinak.

PZL – 061.hu

1. Radákovich Mária édesapjáról, Radákovich Gyuláról többször is írtak az országos napilapokban, mert egyszer okirathamisítási ügybe keveredett, valamint azért is mert kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Az első öngyilkossági kísérlet során elvétette a lövést, ennek következtében egyik szemére megvakult, így üvegszemmel élt tovább.
   
   
2. 1893-ban a szombathelyi Pannónia Kerékpáros Egylet szertárnoka, majd jegyzője lett. Abban az időben a kerékpározás a modern élet metaforája volt.
   
   
3. A második öngyilkossága már sikeres volt, Paksra utazott, majd a hídon főbe lőtte magát. Azonosítás során kiderült, hogy halála után erőszakkal leszedték a gyűrűit, azaz kifosztották a holttestet. Mindezekről, az akkor 14 esztendős Radákovich Máriának értesülnie kellett, hiszen több lap is megírta, országos beszédtéma volt az ügy.
   
   
   
4. Mária nagybátyja, a jómódú gyógyszerész Radákovich Géza pár év múlva szintén öngyilkos lett.
   
   
5. Mária férje, Papp Oszkár hajóskapitány volt. Miután megtudta, hogy feleségének Kosztolányi a szeretője, párbajra hívta, amit a költő elhárított. Annyira félt a felszarvazott férjtől, hogy a lakásában a függönyöket napközben is behúzta.
   
   
6. Papp Oszkár részt vett az I. világháború egyik utolsó magyar harcászati eseményén. 1919 júniusában az otrantói tengeri zár feltörését megcélzó flotta vezérhajóján, a Viribus Unitisen szolgált, amelyet Horthy Miklós irányított.
   
   
7. Papp Oszkár és Radákovich Mária között gyermekük, Japi születése után már nem volt házasélet, szóval, inkább anya volt, mint feleség. Mikor egy interjúban megkérdezéték tőle, hogy nem érezte-e hiányát az intim együttléteknek, azt felelte: „Soha, dehogy, soha.”
   
   
8. Első levelében Kosztolányi ezt írta Máriának: „Végül a Dunaparton egy este fehér pirosbabos ruhában jött elém, a tűzfényben, fáradt, kék szemekkel, a vidék és a természet minden varázsát hozva. Feledhetetlen, örökkévaló.”
   
   
9. Mária így emlékszik vissza 1935-ös első, visegrádi találkozásra: „Június 24-én ismerkedtünk meg. Este szalonnát sütött a társaság a Duna-parton…. odajött Kosztolányi és bemutatkozott. Kosztolányi Dezső vagyok. Én akkor azt mondtam: - Magának nem kell bemutatkozni, magát mindenki ismeri. – Kérem, ne mondjon ilyen közhelyeket.”
   
   
10. Egy később levelében írta Kosztolányi: „…szerelmes vagyok magába, úgy, ahogy ebben az életben nőbe még nem volt szerelmes.” Majd később így folytatta: „A tökéletes boldogságot érzem, melyet eddig még sohasem éreztem életemben.”
    
    
11. A „postás”Füst Milán volt, lakásában volt egy zárható fémkazetta, abban őrizte Kosztolányi szerelmes leveleit.
    
    
12. Mária-napra szeptember 12-ére úgy gratulált a nőnek, hogy felolvasta a verset, amit szeptember 20-án küldte el Gellért Oszkárnak, hogy már az októberi Nyugatban közöljék. A dolog pikantériája az, hogy pont ebben a lapszámban megjelent Kosztolányinénak is egy novellája Görög Ilona néven.
    
    
13. Egyszer felhívta Kosztolányi telefonon Máriát és ezt mondta:”… kifizettem a gázszámlát. Életemben még nem fizettem gázszámlát. Látod, így készülök az új életre."
    
    
14. Legendás Kosztolányiné Máriához írott levele, amit Mária széttépett és kidobott, majd a cseléd szedett ki a fűtőtestből, amit aztán Füst Milán ragasztott össze, és végül a Petőfi Irodalmi Múzeumba került. Így kezdődik: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lud, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni…. vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől –sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szemláttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.”