Amikor már nem a szúbogarakról és Mókus Regő mazsoláiról van szó – Bartos Erika új történeteiről  

A közelmúltban három új Bartos Erika mesekönyv jelent meg (Brúnó meséi: Születésnap, Brúnó meséi: Kistestvérek, nagytestvérek, Őrangyal – Mesék az elfogadásról) amelyekre jobb híján írjuk azt hogy mesék, hiszen nincs „egyszer volt, hol nem volt”, nincsen „itt a vége”, köztük pedig nincsenek sárkányok és királyfik. Kis történeteket olvashatunk ezúttal is, amelyek segítik a gyerekeket, hogy kibeszéljék az adott életkorra jellemző problémáikat, mindazt, amire otthon nem biztos, hogy jut idő, hiszen mit kérdez meg a szülő, amikor betuszkolja a gyereket a kocsiba? Mi volt az ebéd? (Válasz: leves és második). Jót játszottál? (Válasz: Igen.)

PZL – 061.hu

Számos olyan kérdés foglalkoztatja a gyerekeket, amelyek nem feltétlenül kerülnek felszínre otthon, mert elsodorják olyan problémák, mint vacsora előtt egy órával még lehet-e csokit enni, vagy hogy ki lehet-e vinni a játékokat a nappaliba. És nem biztos, hogy helyzetbe jönnek a kerekesszékes gyerekek gondjai, vagy egyáltalán az, hogy mi az a válás. Bartos Erika történeteiben számos olyan dolog bukkan felszínre, amit aztán a szülők alaposabban körülírhatnak, már behelyettesítve a rokonokat, a szomszédokat vagy éppen az ovistársakat.

A gyerekek számára misztikus időpont a születésnap, a babazsúr, a különböző formájú fantáziatorták és az ajándékok miatt is, így aztán ha egy könyv egy kisgyerek első hét születésnapjáról szól, (Brúnó meséi: Születésnap) az alapvetően sikerre van ítélve. A könyv külön érdekessége hogy az első születésnapról, tehát magáról a születésről is beszámol. Ezekben a történetekben nemcsak a szituációk lesznek ismerősek, de sokszor maguk a felrajzolt, illusztrált tárgyi rekvizítumok is, például az autós gyerekülések, a műanyag kismotor, stb. A történetek rajzos feldolgozásai sok esetben a képregények vizualitását is beidézik, úgymond dinamizálják a könyv oldalait.

A kis történetek persze lényegesen többet mondanak annál, hogy milyen éppen az aktuális torta, vagy milyen partydekor látható a nappaliban, a kis mesék ötleteket is adhatnak a szülőknek, hogy mivel tehetik kreatívabbá az ajándékozást. Ott van például a Fontos Bőrönd ajándék vagy a családtörténeti árnyjáték, vagy a foszforeszkáló égitestek. A születésnap minden kisgyerek életében fontos ünnep, az első hét év pedig meghatározó, és ez így van a kis Brúnó életében is. Születésnapjai tükrében végigkövethetjük a hétéves fiúcska növekedésének történetét "nulladik születésnapjától". Brúnó pedig megéli a dackorszakot, a kíváncsi kérdezősködés időszakát, óvodás lesz, aztán már iskolába készül, és mindeközben egyre többet tud meg a világról, a felnőttekről, a többi gyerekről és az emberi érzésekről, és persze egyre több gyertya lesz a tortáján is.

Az Őrangyal – Mesék az elfogadásról című kötetben - ahogy mindhárom új Bartos Erika-kötetben is - részletgazdagok a rajzok, ami azért is fontos, a mert a gyerekek maguktól is mondogatni kezdik, hogy mit látnak a képeken, hány játékot fedeztek fel az óvodai csoportszobát ábrázoló rajzon. Az első történet Samuról, a kerekes székes fiúról szólt, aki nem tudott járni, mert a lábai túl gyengék voltak. Éppen tánctanulás volt az osztályban, és három fiú kinevette, ezért Samu már többé nem ment el a próbákra. A fiúk nagyon elszégyellték magukat, és úgy engesztelték ki, hogy szereztek ők is kerekes széket, és azzal gyakorolták a táncot, és így Samunak is lett párja. Szóval, a történetek mindig a belátásra futnak ki, illetve arra, hogyan is hozhatják helyre a tévedésüket azok, akik mondjuk kigúnyolták vagy éppen türelmetlenek voltak azokkal szemben, akik valamilyen hátránnyal indultak az óvodai vagy az iskolai nevelés területén.

Szóval, afféle érzékenyítő történeteket olvashatunk, Liliről, a vak kislányról, aki véletlenül ledöntötte Eszter építő kockákból álló tornyát, aki aztán nagyon dühös lett. A megoldás ebben az esetben is az érzékenyítés volt, a szülinapon sötétben ették meg a gyerekek a tortát, és ők is átélték milyen az, amikor homályos a világ, de aztán jót nevettek, amikor mindenki jól összecsokizta az arcát. Ezekben a történetekben a szerző már nemcsak a Bogyó és Babóca két év körüli rajongóit szólítja meg, hanem a nagyobbakat is, hiszen például a Doma nevű szereplője tizenkét és fél éves, azaz már kamasz. Igazi drámát is átélhetünk, amikor Doma kishúgát, Violát kórházba kellett vinni, szóval, szóval, ezek afféle motivációs és segítő történetek, amik a szülőknek és a nevelőknek is hasznosak lehetnek.

A Brúnó meséi: Kistestvérek, nagytestvérek című kötetben testvéreket ismerhetjük meg változatos felállásokban, életkori differenciákkal, sőt van, ahol a szülők elváltak (Olívia szülei), így „kibeszélhetjük”egy válás következtében keletkező új helyzeteket. Természetesen a történet nem megy részletekbe, de például a szülői veszekedések előkerülnek. Sőt, a dolog súlyosbodik azzal, hogy az apának nemcsak új párja lesz, de Olíviának féltestvére is születik. Aztán ott van Zsolti története, neki két testvére is van, Zoli és Vince, akik ráadásul ikrek. Megismerjük az ikres babakocsit, az ikerágyat is….

Ilyenkor szóba jönnek a gondok, az hogy a nagy testvér feszült, hogy vajon rá is jut még idő, de a családi konfliktusok is szóba jönnek, ahogy az is, hogy az ikrek valójában mennyire különbözőek lehetnek. Az Emmáról szóló történetben hangsúlyos szerepet kap a testvérféltékenység, szóval, maga a könyv feldob, helyzetbe hoz egy-egy témát, amit aztán mára szülők alaposabban ki tudnak tárgyalni a gyerekeikkel. Ezek a történetek tehát inkább már a nagycsoportos vagy az alsótagozatos gyerekek problémáit listázzák, kellő érzékenységgel, empátiával, és bizonyos szempontból ezek lehetnek a gyerekek első ún. segítő, érzékenyítő könyvei.