Őze Lajos-emlékkiállítás nyílik Szentesen
Őze Lajos születésének 85. évfordulója alkalmából rendez kiállítást a szentesi Koszta József Múzeum, a tárlathoz relikviákat, fotókat, egykori filmfelvételeket vár a közgyűjtemény.
MTI
A tárlat látogatói megismerhetik majd a színészlegenda életét, pályáját és Szenteshez kötődő emlékeit, de a rendezők szándéka szerint megidézik Őze Lajos egyik legismertebb szerepét, A tanú Virág elvtársának alakját is. A "minimúzeumot" a Csallány Gábor-kiállítóhelyen, egy egykori szolgálati lakás felújításával alakítják ki - közölte a távirati irodával Farkas László igazgató. A múzeum munkatársainak reményei szerint a kiállítóhely egyfajta közösségi térként is funkcionál majd, ezért szeretnék beépíteni a látogatók emlékeit is ebbe a különleges tárlatba.
Ezért arra kérnek mindenkit, akinek személyes kapcsolata volt valaha Őze Lajossal, bármilyen emléktárgya, fényképe, mozgóképes relikviája vagy akár csak egy érdekes anekdotája van róla, melyet megosztana a muzeológusokkal, jelentkezzen a közgyűjteménynél.
Őze Lajos, a 20. század egyik legnagyobb magyar színésze Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Szülei válása után, tízévesen nevelőanyához került, aki verte, akkor kezdett el dadogni. A gyógyulást a nótázásnak köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani. Bejutott a Színművészeti Főiskolára, ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A diploma megszerzése után pályáját karakterszerepekkel a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, majd 1959-ben a Nemzeti Színház tagja lett, s haláláig hűséges maradt az ország első színházához.
Még zömmel mellékszerepeket játszott, amikor már nagy egyéniségként kezdték emlegetni. Klasszikus és kortárs darabok vezető karakterfiguráit, a drámairodalom sok-sok ellentmondásos alakját formálta meg a Nemzetiben és a gyulai nyári játékokon, amelynek állandó színésze volt. Az 1960-as évek végére beérett, nagy művész lett.
Tehetségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Bánk bánban Tiborcot és Biberachot egyaránt játszotta. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben, továbbá a Csongor és Tündében, A szecsuáni jólélekben és az Éjjeli menedékhelyben nyújtott alakításai. Jelentősen hozzájárult a kortárs magyar írók - Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Sánta Ferenc, Örkény István - műveinek színpadi sikeréhez.
Filmen már főiskolás korában szerepelt (Egy pikoló világos), ezt számos karakter- és főszerep követte. Kiemelkedőt alakított a magyar filmtörténet két korszakos alkotásában: Bacsó Péter 1969-es A tanú című szatírájában Virág elvtársat, 1976-ban Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjében Gyuricza órást formálta meg, de Gothár Péter és Bereményi Géza 1982-es filmremekében, a Megáll az időben is zseniálisat alakított. Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, s a forgatási időszak alatt - 1984. október 21-én - halt meg tizenöt évig húzódó betegség után.
