Famíliák a vásznon - 10 ikonikus családi portré

A május egyértelműen a család hónapja - az anyák napjával indul, a gyereknappal zárul, a kettő között, 15-én, azaz ma pedig a család nemzetközi napját ünnepeljük. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja. Ebből az alkalomból összegyűjtöttünk 10 ikonikus családi portrét.

061.hu

1. A Washington család, Edward Savage, 1789-1796, (A National Gallery of Art, Washington DC gyűjteményéből)

Edward Savage a Washington családról festett portréja 1789–1790 telén készült, amelyen Washington elnök és felesége látható New Yorkban. Mrs. Washington unokái, akiket szüleik halála után örökbe fogadtak, szintén láthatók az olajfestményen. A Washington családot 1796-ban állították ki. Savage kiválóan tudta érzékeltetni az anyagok - a szatén, a csipke és a géz - közötti különbséget, ám az arcok ábrázolása kissé meglepő: a család tagjai furcsán elkerülik a szemkontaktust. Habár folyamatosan fejlesztette magát, ambíciói mindig magasabbak voltak, mint amit a képességei megengedtek, mégis ez a festmény vált az egyik legemblematikusabb családi portrévá abból az időszakból.

2. A Gower család: Granville gyermekei, George Romney, 1776/1777, (A Lakeland Arts - Abbot Hall Art Gallery and Museum gyűjteményéből)

George Romney remekművének tekintik ezt a festményt, amely Granville második grófja megbízásából készült, és gyermekeit ábrázolja. A jobb oldalon látható a tamburinos hölgy, Lady Anne, a gróf lánya második feleségétől. A fiatalabb gyermekek, fia és lányai a harmadik házasságból születtek: balról jobbra Lady Georgina, Lady Susan, a Hon. Granville és Lady Charlotte Sophia. Romney 1775-ben Olaszországba ment, hogy tanulmányozza a reneszánsz mesterek művészetét, a klasszikus témák és pózok iránti újfajta érdeklőse meg is mutatkozik ezen a portrén. Lady Anne szobor alakja a jobb oldalon ellentétben áll a gyűrűben táncoló gyermekek ritmikus mozgásával. Ezt a kompozíciót valószínűleg a májustánc ihlette, amelyet Romney Nizzában látott.

3. Az egyik családtag, Frederick George Cotman, 1880, (A Walker Art Gallery, Liverpool gyűjteményéből)

A festmény címe ("One of the family") a fehér lóra utal, amelyik bedugja a fejét a nyitott ajtón. A jelenet a brit Black Boys Inn Hurley-on-Thames-i szobájában játszódik, és az ábrákat a Street család tagjai, a fogadó tulajdonosai modellezték. A mű, amelyet a Walker Művészeti Galéria számára megvásárolt annak első kurátora, az egyik első népszerű téma volt az intézményben. Mint írta, "nagy örömöt nyújt a galéria népes, a művészet magasabb tartományaiba még beavatatlan látogatói körének."

4. Vasárnap este, Russell Drysdale, 1941, Az Art Gallery of New South Wales gyűjteményéből

A Vasárnap este (Sunday evening) röviddel azután született, hogy Russell Drysdale Sydney-ben letelepedett. Az, hogy ide költözött radikális változást hozott a művészetében, a figuralitásra és Ausztrália sajátos természeti adottságainak ábrázolása helyeződött a hangsúly. Nagy hatással volt rá Peter Purves Smith ausztrál festőművész szürrealista művészete, és a párizsi iskolát képviselő Modigliani és Soutine művészete is. Ezekre a hatásokra támaszkodva Drysdale kifejlesztette sajátos látásmódját az emberi létezésről.

5. Family Story 07-11, Yim, Man Hyeok, 2007, (A Korean Art Museum Association gyűjteményéből)

A festményen a művész tényleges családja látható. A furcsa érzéseket próbálja ábrázolni, amelyeket néha azokkal szemben élünk meg, akik állítólag a legközelebb állnak hozzánk.

6. A vidám család (The Merry Family), Jan Havicksz Steen, 1668, (A Rijksmuseum gyűjteményéből)

A vidám, őrült ház, ahol az idősek és a fiatalok egyaránt jól érzik magukat. Az anya és a nagymama énekelnek, a gyerekek zenélnek vagy dohányoznak, míg az apa emeli a poharát. A kisebb gyermekek utánozzák. A kandallóra tűzött jegyzet mindent megmagyaráz: "Ahogy az apa, úgy a fiú." Steen kompozíciója a régi mondásra - miszerint a rossz példákat könnyű ellesni - kíván reflektálni. Jan Steen a mindennapi életből hoz jeleneteket családokról, kocsmázó emberekről - első pillantásra vidámnak tűnnek, de képein gyakran van egy finom utalás vagy rejtett üzenet, amely felülírja a látottakat.

7. Egy család (Una familia), Fernando Botero, 1989, (A Museo Botero, Bogotá gyűjteményéből)

Fernando Botero Angulo kolumbiai festő, szobrász. Magát a „legkolumbiaibb kolumbiai festő”-nek nevezi. Nemzetközi hírnévre akkor tett szert, amikor 1958-ban első helyezést ért el a Salón de Artistas Colombianoson. Festményeit nem nehéz felismerni, szépségeszménye szokatlan: tömör, kövérkés alakjai semmivel nem összetéveszthetők. Az Egy család 1989-ben készült el.

8. Freedom From Want, Norman Rockwell, 1943, (Norman Rockwell Múzeum)

A Freedom from Want Norman Rockwell amerikai művész képe. A Hálaadás képének is nevezett festmény olajfestmény-alkotás, amelyet 1943-ban készített el, jelenleg a Norman Rockwell Múzeumban található Stockbridge-ben. A festmény egy család három generációját ábrázolja, az apa az asztal végén áll, miközben az anya egy hatalmas pulykát helyez az asztalra. A festményt Roosevelt elnök egyik beszéde ihlette. A második világháború alatt készült el, célja annak bemutatása, hogy az ország nehézségei ellenére is fontosnak tartja a hagyományos amerikai családi értékek továbbörökítését.

9. A család (The Family), Diego Rivera, (1934, A Museo Dolores Olmedo gyűjteményéből)

Az őslakos világ fontos témája volt Diego Riverának, amely néhol hispániai jelenetek és motívumok formájában, máskor az őslakosok ábrázolása révén jelent meg művészetében. Az őslakosok a huszadik század elején költöztek a városokba, jobb megélhetést remélve, vagy akik úgy döntöttek, hogy hogy véglegesen ott maradjon a mexikói forradalom következményeiben. Diego igyekezett mindig segíteni nekik, modellként vagy háztartási dolgozóként foglalkoztatta őket. A család egy anyát és két gyermekét ábrázolja, akik a pálmalevél szőnyegen játszanak, amíg a művész lefesti őket.

10. A Soler család, Picasso, 1903

Pablo Picasso képe a művész "kék" korszakában született. 1902 és 1905 között a spanyol festő művészetét a sötétség, hidegség, komorság jellemezte. Ebben az időben ijesztő és beteg témákhoz fordult: az öregség, a szenvedés bármely formája került a középpontba. A kritikusok úgy vélik, hogy Picasso barátjának öngyilkossága adott lendületet a művész effajta megnyilvánulásainak. A fiatal művész ekkoriban szinte bármilyen megrendelésre rábólintott - 1903-ban Soler elvtárs, egy barcelonai sikeres szabó kérte fel, hogy készítsen portrét a családjáról. A Soler család a francia impresszionisták körében népszerű műfajban készült - „reggeli a fűben”. Látunk egy nagy családot: férjet és feleséget, négy gyermeket és egy háziállatot. Minden arcot külön-külön ábrázol, de azok általános vázlata azonos típusú, ami Picasso-ra nagyon jellemző.