"Tiszteld, pesti ember, a kávéházat, vénebb és tiszteletteljesebb az, mint te magad" – Történelmi kávéházak Budapesten (GALÉRIÁVAL)

Az idézet Kosztolányi Dezsőtől való, aki Budapestet egyszerűen csak kávévárosként emlegette. Az 1900-as években már közel ötszáz kávéház volt a fővárosban - ezek voltak a pezsgő szellemi élet fórumai, ha úgy tetszik, kulturális központok, a századforduló irodalmi és kulturális életének megkerülhetetlen színterei. Alábbi összeállításunkban Budapest legendás kávéházait ismerheti meg.

MM – 061.hu

Gerbaud Cukrászda és Kávéház

Kugler Henrik 1858-ban nyitotta meg cukrászatát, amit későbbi üzlettársa, Gerbeaud Emil genfi cukrász vett át tőle 1882-ben. Ő volt az, aki meghonosította a macskanyelvet és a konyakmeggyet, és Budapest talán legfinomabb zserbóját is neki köszönhetjük. A patinás cukrászda 1948-ban állami tulajdonba került és nevét Vörösmartyra változtatták, majd 1984-től ismét a Gerbeaud név olvasható a bejárata felett. A Vörösmarty téren álló elegáns cukrászda és kávéház kultikus hely, klasszikus és reform sütemények lelőhelye.

Művész Kávéház

A Ray Rezső által tervezett, 1884-ben épült neoreneszánsz lakóházban, az egykori Szenes-palotában lévő vendéglátóhely Kis-Gerbeaud, majd Művész Cukrászda néven funkcionált. Késői biedermeier berendezése 1973-tól iparművészeti védettséget élvez. A cukrászda máig közismert és közkedvelt találkozóhelye az Operaház és a környéken lévő színházak művészeinek és közönségének, az írótársadalomnak és a környék lakóinak.

Múzeum Kávéház és Étterem

A Magyar Nemzeti Múzeum és az egyetemek közelében lévő, korábbi nevén Schódli Kávéházat 1885-ben nyitotta Schódl Ádám. A klasszikus eleganciájú hely hamar felkeltette az írók, a művészek, a tudósok, valamint a parlamenti képviselők érdeklődését. Múltja és tradicionális hagyományai alapján a magyar gasztronómiai és a magyaros ízek időálló értékeit képviseli, a legmodernebb technológiára hangszerelve. A konyha étlapján a magyaros- és a nemzetközi konyhák finoman korszerűsített remekeit kínálják, szakavatottan válogatott hazai bor- és pálinkaajánlattal.

Centrál Kávéház

A Quittner Zsigmond által tervezett kávézó 1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos házában. 1905-től élte virágzó korszakát, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon, majd 1949-ben bezárták. A II. világháború utáni helyreállítás után 1953-ban folytatta a vendéglátást, egyetemisták részére volt menza és esti diák klub, szórakozóhely, ahol koncerteket szerveztek a diákok számára. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. Egykoron a 20. század legnagyobb szellemi központja volt, mivel rendszeresen itt gyűltek össze a Nyugat szerkesztő-író kollégái. 2000-ben nyitott újra, küldetése, hogy a felújított és újrainduló Centrál Kávéház az 1887-ben megnyílt történelmi Centrál Kávéház életének méltó folytatója legyen.

New York Kávéház

A Hauszmann Alajos által tervezett, 1894-ben átadott New York-palota kezdetekkor biztosítótársasági székházként üzemelt. Az eklektikus stílusú, négyemeletes épület földszintjén lévő kávéház hamar az irodalmi és művészi élet központjává vált: itt volt a Pesti Napló szerkesztősége, itt gyűltek össze a Nyugat munkatársai, törzsasztala volt a kritikusoknak, itt szerveződött meg a magyar filmszakma, és a színházi bemutatók után itt gyűltek össze a szakma hírességei. A pazar, tágas belsőtér kialakítására nagy hangsúlyt fektettek. A több elkülönített térre tagolódó belső teret csavart márványoszlopokkal választották el egymástól. A Kávéház külső szobordíszei, a jellegzetes tizennégy bronz ördög faunalak Senyey Károly munkái, és az érzékiséget, a csúfolódó kedvet szimbolizálják. Itt található „El Asmodáj” alakja is, amely a kávé és a gondolkodás szellemét hirdeti a mai napig, ezzel támogatva, inspirálva a betérő művészeket.

Hadik Kávéház

Az 1906-ban nyílt kávézó a közelben lévő Hadik laktanyáról kapta a nevét, fénykorát az 1920-as években élte, amikor az irodalmi élet legnagyobbjai fordultak meg benne. A második világháború alatt a kávéház bezárt és csak 2010-ben nyílt meg újra. A hely egyike a főváros legendás irodalmi kávéházainak. A kávéház az 1920-as években virágzott, rendszeresen megfordul itt: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és számos nevezetes író, költő és művész törzshelyéül szolgált.

Fotók: MTI/Cseke Csilla