Hargitay András és a tizenhét Stefánia tortaszelet

Az egész ország ismeri, tiszteli és szereti, háromszoros világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes sportoló, és persze kiváló állatorvos. Sztárkonyha rovatunkban ezúttal Hargitay Andrást kérdeztük kedvenc ételeiről, interjúnkból kiderül, hogy Magyarország első úszó-világbajnoka tud-e főzni, melyek a kedvenc ételei, és az is, kínai útja alkalmával megkóstolta-e a sült skorpiót.

ERDÉLYI E. PÉTER - 061.hu

Főorvos úr, Ön tud főzni?
Nem, mert mindig volt körülöttem egy, vagy két nagyszerű nő, aki főzött nekem. Gyermekkoromban először főleg a nagyim, majd az anyukám, most a feleségem főz rám.

Ha főzni nem is, de enni tud-e? Akarom kérdezni, szeret-e?
Enni szeretek, különösen az édességeket kedvelem, legyen a sütemény, torta, fagylalt, vagy éppen csokoládé. Mindegy. Viszont nem helyezek az evésre nagy hangsúlyt, például nem vagyok hajlandó bejárni Tolnát-Baranyát, hogy egy kiváló éttermet találjak...

Válogatós?
Nem tartom magam annak, ha lecsó készült, azt eszem, ha tojásrántottát tesznek elém, akkor annak állok neki.

Igaz, hogy egykor gyors- és nagyevő hírében állt?
Igaz! Megtörtént, hogy egy kiadós ebédet követően tizenhét Stefánia tortaszeletet faltam fel, vagy képes voltam simán eltüntetni egy méretes vájlingnyi mákostésztát. Irgalmatlan étvágyam volt és mindig tempósan eszem. Aki valaha járt már edzőtáborban, pontosan tudja, hogyha nem eszik sebesen, gyorsan elfogy előle az étel, mert befalják a társai, azt hiszem, ott szoktam rá az ütemes evésre.

Most is sokat eszik?
Már régen nem a mennyiségre figyelek, hanem az ízekre, de a tempóm a régi.

Mondhatjuk, hogy magyaros gyomra van?
Olyannyira, hogy az első külföldi útjaink során minden országban „magyarul” akartunk enni, de lassan rájöttünk, hogy mindenütt az a finom, amit ott sokan esznek. Már a közeli Bécsben sem hasonlít az osztrák „gulás” a mi gulyáslevesünkre.

Szóval, elkezdte a különböző nemzetek ételeit ízlelgetni?
A különleges ételeket szívesen megkóstolom, persze ésszerű határokon belül. De azt elmondhatom, hogy minden országnak vannak finom ételei. Igazán ízletes a valódi amerikai hamburger, mindig finom ételeket ajánlottak nekünk Olaszországban, vagy Franciaországban, sokat javult a brit konyha az utóbbi évtizedekben, talán egyedül a svéd kaja kivétel, nekem nem ízlett, bár lehet, hogy nagyon egészséges.

Megkínálták valaha kutyahússal?
Bizonyos dolgokat egyszerűen nem teszek a tányéromra, mert olyan neveltetést kaptam, hogy „az étellel nem játszunk”, és „amit kiszedtél, azt meg kell enni!” Szóval, legutóbb Kínában például sült skorpiót láttunk nyárson, meg kígyókat, de azt gondoltam, hogy ezt nem kérem, mert amit nem kívánok meg, azt nem teszem a tányéromra. Kutyahússal pedig nem találkoztam.

Évtizedekig profi sportolóként élt, ami nyilván befolyással volt az étkezési szokásaira is. Miben mutatkozott ez meg?
Széchy Tamás edzőnk erre is odafigyelt. Nem egyszer végeztünk élettani méréseket a TF kutatóintézet vezetőjével Dr. Apor Péterrel. Nagyon komolyan vették a táplálkozásunkat, de akkoriban még nem volt olyan tudományosan megalapozott, mint ma. Persze mivel naponta kétszer 8-12 kilométert kellett leúsznunk, ezért 8-9 ezer kalóriát kellett pótoltunk. Ez nem is esett nehezemre, de néha hibáztam, például ha az edzés előtt megettem egy jó fokhagymás hurkát, az néhány kilométer után csúnyán vissza akart jönni.

A hivatásos sportkarriert felváltotta az orvostudomány. Állatorvos lett, most kutyákat és macskákat gyógyít. Nyilván mindkét állatfaj táplálása alapvető szabályokhoz kötött, de azt is tudjuk, hogy a házi kedvenceink időnként furcsa holmikat is megesznek. Melyik volt a legfurcsább esete?
Egy alkalommal bullterriert hoztak be a rendelőmbe. Ez a fajta kutya nem éppen az eszéről híres, de amit ő művelt, az felülmúlt minden képzeletet. Már amikor belépett, gyanús volt a nagy hasa és az a hang, ami belőle jött ki. Olyan volt, mint amikor sok apró kavics egymáshoz koccan. Kiderült, hogy megevett egy vödörnyi apró metlaki kockát! Megoperáltam és felgyógyult.

Visszatérve az emberi étkezésre, mi határozza meg, hogy milyen ételt kíván meg?
Minden a hangulatomtól függ. Tegnap például Sárospatakon jártunk, ahol este az étteremben a rántott sajton akadt meg a szemem, majd a haltöpörtyű következett. Ma pedig a gyermekeim főztek nekünk ragut, rizzsel és makarónival. De időnként a családunk nagyon szeret kínai étteremben étkezni, mert mindenki valami mást rendel, és ezeket az étkeket mind kiteszik az asztalra, mi pedig végig kóstoljuk egymás ételeit. Az ilyen közös ebédeknek az is fontos eleme, hogy ilyenkor tele hassal könnyen megered az ember nyelve, szóval sokat beszélgetünk, nevetünk.

Változott-e az ízlése az idők folyamán?
Abszolút! Talán a fagylaltokkal tudom ezt a leginkább szemléltetni. Régen az édesebbeket szerettem, a csokoládét, a vaníliát, vagy a diót, de manapság inkább a gyümölcsösök vonzanak. Például málnát, barackot, vagy epret kérek.

Mi a kedvenc étele?
Ahogyan már említettem, az édességeket szeretem nagyon, de azok közül is a nagyim sajátos lepényét imádtam. Nagyon egyszerűen készül: tojást, lisztet és cukrot kell sűrű palacsintatésztává keverni olyanra, hogy az omlettre emlékeztessen. Ezt a lepényt a nagyim vajon megpirította, majd én még bőven megszórtam porcukorral és kakaóval. Legtöbbször ez volt a reggelim és ilyen nagyi-féle früstök után indultam edzésre.

Ha jól értem, a nagymamája már korán reggel édességgel tömte?
Így igaz. De azt gondolom, hogy ha minden kamaszt ilyen édes, ízletes reggelire valóval csalogatná az asztalhoz, egy gyermek sem hagyná ki ezt a meghatározó étkezést, hiszen a mondás is úgy fogalmaz, hogy „reggelizz, mint egy király!”