A gyásztól a feloldozásig – Megrendítő és felkavaró Mundruczó Kornél Oscar-esélyes filmje

Megszólalni is nehéz, nemhogy írni Mundruczó Kornél új filmjéről - a filmrendező első angol nyelvű, külföldi gyártású filmje – amelynek executive producere Martin Scorsese, a főbb szerepekben Vanessa Kirby és Shia LaBeouf látható – a szülésélmény mélyrétegeit fejti fel, majd a gyászfeldolgozás stációit mutatja be olyan zsigerekig hatoló képekkel, amilyeneket nemigen láthattunk ezidáig a vásznon. Szinte borítékolható, hogy a Pieces of a Woman velencei menetelése után az Oscar-gálán is tarolni fog.

MM – 061.hu

Többen mondták, nem biztos, hogy végig tudom nézni. Anyaként. Hogy az első húsz percbe (ez egy hosszú, vágás nélküli snitt) bele fogok halni. Hogy annyira tömény, intim, valóságos, fájdalmas, szép, ugyanakkor hátborzongató a szülésábrázolás, amely alig kibírható a nézőnek. Egy nőnek.

Bennem azonban pár perccel a végefőcím után először az fogalmazódott meg, hogy mennyire fontos és bravúros a férfi, az apa veszteségének megjelenítése a filmben. Habár a Pieces of a Woman – ahogy már a cím is jelzi – elsősorban Martha (Vanessa Kirby) gyászoló karakterének lelki fejlődéséről szól, rendkívül érzékletesen ábrázolja az apa, Sean (Shia LaBoeuf) szemszögéből is a szülésélményt, majd a gyász fájdalmas állomásait. Nem ez a szál van a fókuszban, mégis rávilágít egy kibeszéletlen témára: a szülésre a férfi szemszögéből. A film empátiát kelt a leendő apák iránt, akik ugyanolyan sokként élik meg a gyerekvállalást, mint az anyák, még akkor is, ha erről még mindig nem trendi beszélni.

Shia LaBeouf remekül egyesíti a karakterét meghatározó kettősséget: a nem túl bonyolult gondolkodású, odaadó társat és a magából kiforduló, a gyász súlya alatt megrogyó, démonaival küzdő férfit. Pontról pontra kerülünk közelebb Sean-nal a megértéshez, a feldolgozásban ráadásul egyedül van, Martha nem partnere ebben, egyszerűen képtelen rá. Mert van-e fájdalmasabb egy gyermek elveszítésénél? Hogyan lehet megbirkózni ezzel, feldolgozni a feldolgozhatatlant? Martha ugyanúgy az út elején jár, mint Sean, kettejük gyásza mégsem tud összekapcsolódni. Két külön úton haladnak. Nem ők akarták, így alakult.

A forgatókönyvet jegyző Wéber Kata nem választott könnyű témát, az anya, az apa, a nagymama és a család gyászfolyamatának stációit megragadni, kiszálazni, majd azokat harmóniába hozni, óriási feladat. Generációk értékrendjei, korszakok életértelmezései feszülnek egymásnak, az anya (Ellen Burstyn) próbálja meggyőzni a lányát arról, a történtekkel csak úgy tud megbirkózni, ha megtalálják a felelőst, jelen esetben a bábát, aki levezényelte az otthonszülést. Pert indít ellene. Martha végig csöndben, már-már közönyösen áll a tragédiájához, ijesztő ezt látni…

A film első felének “túlélése” után új feladatot kap a néző: együtt haladni a gyászfeldolgozásban a szereplőkkel. Rapszodikus és nehéz ez is, talán csak annak vannak válaszai a filmeben felmerülő kérdésekre, és csak az tud választani az utak közül, aki átélt hasonlót.

A film egyik központi eleme az alma, ami mint bibliai motívum mégsem túl direkt vagy zavaró, egyfajta ívet ad a filmnek, nem véletlen, hogy a záróképben is egy almafa jelenik meg, ahogyan az sem, hogy Martha gyászfolyamatának egy fontos állomása az almamagok csíráztatása. Visszatérő képekről van szó, mégsem tolakodó ez a szimbolika, ami szintén nagy erénye a forgatókönyvnek és a rendezésnek is.

"A művészetnek igaznak és valósághűnek kell lennie" - mondja a rendező, akivel csak egyetérteni tudunk. Ennyire érzékeny, őszinte és kerek filmet még nem láttunk Mundruczótól, ez pályája egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb állomása. A Pieces of a Woman nem biztos, hogy mindenkinek való, nem biztos, hogy emészthető, de elvitathatatlan, hogy kiemelkedik a témában korábban született alkotások sorából - mert úgy hozza közelebb a megérthetetlent, hogy egy pillanatig sem válik szájbarágóssá, a sok lenyűgöző színészi alakítás pedig csak hab a tortán.