Pesti Srácok

A meddőségen innen és túl - Megnéztük a Fűzfa című filmet

A meddőségen innen és túl - Megnéztük a Fűzfa című filmet

Milcho Manchevski Oscar-díjra jelölt alkotása, a Fűzfa nem csak témáját tekintve fontos, hanem azért is, mert a film macedón-magyar-belga koprodukcióban készült - a magyar íz, a magyar atmoszféra jól érezhető a filmen, az Apaföldet és Genezist is fényképező Dobos Tamás operatőr szuggesztív képei nagyban hozzájárulnak a három etűdből álló, a termékenység és terméketlenség útvesztőiben kanyargó film tartalmi mélységéhez. A macedón rendező nagyot vállalt téma és megvalósítás tekintetében, hogy végül összeáll-e egésszé a többféle filmkészítési szabályt vegyítő alkotás, kritikánkból kiderül.

MM - 061.hu

Egy 17. századi macedón faluban járunk - Donka és férje, Milan családalapítást terveznek, mindent bevetnek, de a népi gyógymódok, különböző rituálék eredménytelennek bizonyulnak, végül egy vajákos asszonyhoz fordulnak, aki termékenységet ígér a fiatal párnak, cserébe azonban "igényt tart" elsőszülött gyermekükre. A másik két történet Szkopjéban játszódik napjainkban - Branko és Rodna szintén a terméketlenség útvesztőiben bolyonganak, itt a lombikprogram megterhelő procedúráját járjuk körül, Rodna nővére, Bojana története pedig az örökbefogadást és az azzal járó nehézségeket állítja a fókuszba.

PestiSracok facebook image

E rövid összefoglalóból is kiderül, Manchevski nagy fába, talán túl nagyba vágja a fejszéjét. Egyrészt, a rendező a kontrasztokra építkezés módszerének nagy kedvelője, összekapcsolni, egy ívre felhúzni egy 17. századi, valamint a jelenben játszódó történeteket nagy kihívás, ahogyan az is, hogy a két órahosszás játékidőt olyan súlyos témákkal terheli, mint a meddőség, a lombikprogram, az adoptálás, és az e nehézségekből törvényszerűen (?) következő párkapcsolati krízis. De vajon képes-e egy film ezen egymással összefüggő, ám számtalan kérdést felvető témák mélyrétegeiig leásni, vagy csak a felszínt kapargatja?

Manchevski a rendkívül vizuális és mély érzelmi hatást keltő filmrendezők sorába tartozik, a Fűzfában a gyermekáldás utáni vágy univerzalitására mutat rá: arra, hogy teljesen mindegy, melyik évszázadban vagyunk, a meddőség ténye mindig ugyanolyan fájdalmas és feldolgozhatatlan. A film alapigazsága pedig mintegy szervező erőként hozza harmóniába e látszólag nagyon is különböző filmkészítési szabályokat. A nézőnek már csak azt kell eldöntenie, hogy ez a fajta kontrasztosság működik-e nála, tetszik-e neki vagy sem.



A filmet egyértelműen jó irányba húzza a kiváló színészi játék, a legemlékezetesebbet a Rodnát alakító Natalija Teodosieva nyújtja, ő járja be a legnagyobb utat: a forró szerelemtől a meddőség okozta őrületig. Mert ebbe tényleg bele lehet őrülni. A többedik sikertelen lombik után Rodna összeomlik, zokog, nincs magánál. De nem ez az egyetlen megrázó kép a filmben. Tragikus, kegyetlen és fájdalmas Manchevski témamegközelítése, a Fűzfa zárlata mégis optimista. A legfőbb erénye pedig, hogy nem analogizál, nem beszél túl, mégis megszólít.

A Fűzfa január 30-án szombaton megnézhető a Távmoziban, amelyre jegyet ITT lehet váltani. A vetítést követően egy előre rögzített interjút is meg lehet nézni a film rendezőjével, Milcho Manchevski-vel.

Fotók: Budapest Film

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.