A meddőségen innen és túl - Megnéztük a Fűzfa című filmet
Milcho Manchevski Oscar-díjra jelölt alkotása, a Fűzfa nem csak témáját tekintve fontos, hanem azért is, mert a film macedón-magyar-belga koprodukcióban készült - a magyar íz, a magyar atmoszféra jól érezhető a filmen, az Apaföldet és Genezist is fényképező Dobos Tamás operatőr szuggesztív képei nagyban hozzájárulnak a három etűdből álló, a termékenység és terméketlenség útvesztőiben kanyargó film tartalmi mélységéhez. A macedón rendező nagyot vállalt téma és megvalósítás tekintetében, hogy végül összeáll-e egésszé a többféle filmkészítési szabályt vegyítő alkotás, kritikánkból kiderül.
MM - 061.hu
Egy 17. századi macedón faluban járunk - Donka és férje, Milan családalapítást terveznek, mindent bevetnek, de a népi gyógymódok, különböző rituálék eredménytelennek bizonyulnak, végül egy vajákos asszonyhoz fordulnak, aki termékenységet ígér a fiatal párnak, cserébe azonban "igényt tart" elsőszülött gyermekükre. A másik két történet Szkopjéban játszódik napjainkban - Branko és Rodna szintén a terméketlenség útvesztőiben bolyonganak, itt a lombikprogram megterhelő procedúráját járjuk körül, Rodna nővére, Bojana története pedig az örökbefogadást és az azzal járó nehézségeket állítja a fókuszba.
E rövid összefoglalóból is kiderül, Manchevski nagy fába, talán túl nagyba vágja a fejszéjét. Egyrészt, a rendező a kontrasztokra építkezés módszerének nagy kedvelője, összekapcsolni, egy ívre felhúzni egy 17. századi, valamint a jelenben játszódó történeteket nagy kihívás, ahogyan az is, hogy a két órahosszás játékidőt olyan súlyos témákkal terheli, mint a meddőség, a lombikprogram, az adoptálás, és az e nehézségekből törvényszerűen (?) következő párkapcsolati krízis. De vajon képes-e egy film ezen egymással összefüggő, ám számtalan kérdést felvető témák mélyrétegeiig leásni, vagy csak a felszínt kapargatja?
Manchevski a rendkívül vizuális és mély érzelmi hatást keltő filmrendezők sorába tartozik, a Fűzfában a gyermekáldás utáni vágy univerzalitására mutat rá: arra, hogy teljesen mindegy, melyik évszázadban vagyunk, a meddőség ténye mindig ugyanolyan fájdalmas és feldolgozhatatlan. A film alapigazsága pedig mintegy szervező erőként hozza harmóniába e látszólag nagyon is különböző filmkészítési szabályokat. A nézőnek már csak azt kell eldöntenie, hogy ez a fajta kontrasztosság működik-e nála, tetszik-e neki vagy sem.
A filmet egyértelműen jó irányba húzza a kiváló színészi játék, a legemlékezetesebbet a Rodnát alakító Natalija Teodosieva nyújtja, ő járja be a legnagyobb utat: a forró szerelemtől a meddőség okozta őrületig. Mert ebbe tényleg bele lehet őrülni. A többedik sikertelen lombik után Rodna összeomlik, zokog, nincs magánál. De nem ez az egyetlen megrázó kép a filmben. Tragikus, kegyetlen és fájdalmas Manchevski témamegközelítése, a Fűzfa zárlata mégis optimista. A legfőbb erénye pedig, hogy nem analogizál, nem beszél túl, mégis megszólít.
A Fűzfa január 30-án szombaton megnézhető a Távmoziban, amelyre jegyet ITT lehet váltani. A vetítést követően egy előre rögzített interjút is meg lehet nézni a film rendezőjével, Milcho Manchevski-vel.
A film a 2019-es Római Filmfesztiválon debütált, majd a Cinequesten a legjobb játékfilmnek szavazták meg dráma kategóriában, a Mostra de Valencia Fesztiválról az Ezüst Pálmát hozta el, a Raindance Fesztiválon pedig Manchevski megkapta érte a legjobb rendezésért járó díjat. A magyar Nemzeti Filmintézet támogatásával és a Pioneer Pictures közreműködésével készült filmen több fontos szerepet betöltő magyar alkotó dolgozott még, köztük Szakács Györgyi (jelmeztervező), Kund Barbara (maszkmester), Tóth László (fővilágosító), Csepregi Gergő (focus puller), Szále Ferenc gyártásvezető, Józsa László (associate producer), Major Csaba (hangmérnök), valamint Kemény Ildikó és Peták Eleonóra producerek.
Fotók: Budapest Film
