A meddőségen innen és túl - Megnéztük a Fűzfa című filmet

Milcho Manchevski Oscar-díjra jelölt alkotása, a Fűzfa nem csak témáját tekintve fontos, hanem azért is, mert a film macedón-magyar-belga koprodukcióban készült - a magyar íz, a magyar atmoszféra jól érezhető a filmen, az Apaföldet és Genezist is fényképező Dobos Tamás operatőr szuggesztív képei nagyban hozzájárulnak a három etűdből álló, a termékenység és terméketlenség útvesztőiben kanyargó film tartalmi mélységéhez. A macedón rendező nagyot vállalt téma és megvalósítás tekintetében, hogy végül összeáll-e egésszé a többféle filmkészítési szabályt vegyítő alkotás, kritikánkból kiderül.

MM - 061.hu

Egy 17. századi macedón faluban járunk - Donka és férje, Milan családalapítást terveznek, mindent bevetnek, de a népi gyógymódok, különböző rituálék eredménytelennek bizonyulnak, végül egy vajákos asszonyhoz fordulnak, aki termékenységet ígér a fiatal párnak, cserébe azonban "igényt tart" elsőszülött gyermekükre. A másik két történet Szkopjéban játszódik napjainkban - Branko és Rodna szintén a terméketlenség útvesztőiben bolyonganak, itt a lombikprogram megterhelő procedúráját járjuk körül, Rodna nővére, Bojana története pedig az örökbefogadást és az azzal járó nehézségeket állítja a fókuszba.

E rövid összefoglalóból is kiderül, Manchevski nagy fába, talán túl nagyba vágja a fejszéjét. Egyrészt, a rendező a kontrasztokra építkezés módszerének nagy kedvelője, összekapcsolni, egy ívre felhúzni egy 17. századi, valamint a jelenben játszódó történeteket nagy kihívás, ahogyan az is, hogy a két órahosszás játékidőt olyan súlyos témákkal terheli, mint a meddőség, a lombikprogram, az adoptálás, és az e nehézségekből törvényszerűen (?) következő párkapcsolati krízis. De vajon képes-e egy film ezen egymással összefüggő, ám számtalan kérdést felvető témák mélyrétegeiig leásni, vagy csak a felszínt kapargatja?

Manchevski a rendkívül vizuális és mély érzelmi hatást keltő filmrendezők sorába tartozik, a Fűzfában a gyermekáldás utáni vágy univerzalitására mutat rá: arra, hogy teljesen mindegy, melyik évszázadban vagyunk, a meddőség ténye mindig ugyanolyan fájdalmas és feldolgozhatatlan. A film alapigazsága pedig mintegy szervező erőként hozza harmóniába e látszólag nagyon is különböző filmkészítési szabályokat. A nézőnek már csak azt kell eldöntenie, hogy ez a fajta kontrasztosság működik-e nála, tetszik-e neki vagy sem.

A filmet egyértelműen jó irányba húzza a kiváló színészi játék, a legemlékezetesebbet a Rodnát alakító Natalija Teodosieva nyújtja, ő járja be a legnagyobb utat: a forró szerelemtől a meddőség okozta őrületig. Mert ebbe tényleg bele lehet őrülni. A többedik sikertelen lombik után Rodna összeomlik, zokog, nincs magánál. De nem ez az egyetlen megrázó kép a filmben. Tragikus, kegyetlen és fájdalmas Manchevski témamegközelítése, a Fűzfa zárlata mégis optimista. A legfőbb erénye pedig, hogy nem analogizál, nem beszél túl, mégis megszólít.

A Fűzfa január 30-án szombaton megnézhető a Távmoziban, amelyre jegyet ITT lehet váltani. A vetítést követően egy előre rögzített interjút is meg lehet nézni a film rendezőjével, Milcho Manchevski-vel.

Fotók: Budapest Film