"A végén már senkit nem érdekel a közben"- Háy János Elem című drámájának olvasópróbáján jártunk

"Hogy lehet az utolsó harmadot érvényesen leélni?" - teszi fel a kérdést Háy János új darabjának olvasópróbáján, amelyet a nézők szerda este online követhettek a Facebook-on. Az időslét kérdéseit, a halál felfoghatatlan tényét körüljáró, Elem című dráma - ami a szerző azonos című novellájából készült - olvasó és visszaolvasó próbáját az író és a színészek, Kerekes Éva és Mucsi Zoltán felolvasásában láthattuk. A darabot idén tavasszal tervezik bemutatni Bérczes László rendezésében a Szkéné Színházban.

MM - 061.hu

Jó vagy nem jó, de kezdünk hozzászokni ehhez a kifacsart, kényszer szülte, a művészi tolmácsolás új horizontjait nyitogató állapothoz, az online kultúrafogyasztáshoz, amely az összes furcsaságával együtt lehet működőképes. Van egyfajta bája, amikor vacsorakészítés közben, fülhallgatóval a fülben kerül közelebb a néző/hallgató centiről centire egy előadáshoz, koncerthez, színdarabhoz. Osztott figyelem, vagy multitasking, koncentráció - ezek a fogalmak valóban új értelmet nyernek a bezárkózás időszakában. Egy biztos, elvonási tüneteinket fékezendő muszáj alkalmazkodnunk a szokatlan helyzethez, és támogatni az alkotókat legalább annyival, hogy a partnereik vagyunk a virtuális térben kóválygó, jobb esetben ténylegesen célt érő alkotásaik befogadásában. A kultúrafogyasztás Covid miatti torzulásáról, a befogadás új színtereiről bizonyára sok tanulmány születik majd, nem cél most ennek fejtegetése, mindezt csak azért írtam le, hogy rávilágítsak, mekkora örömöt tud okozni, amikor a Facebook feldobja, hogy ha csak online is, de részt vehetek Háy János darabjának olvasópróbáján.

Elem: Lemerülő játék - ez a címe Háy darabjának, amely az öregedés folyamatát állítja a középpontba. Egy idős házaspár hétköznapjaiba pillantunk bele, mindennapos játszmáik, zsörtölődéseik, vitáik, kényszerességeik mentén haladva kerülnek közelebb - és ez által mi is - a halál felfoghatatlan tényéhez.

- teszi fel a kérdést Háy rögtön a próba elején. Kérdések és megszokások, megszokássá váló kérdések, humor és irónia, e kettő elválaszthatatlansága, körkörösség, amelyek irányítják és építik a darabot, tűpontos, valóságos párbeszédekkel. Minden szerepet ugyanaz a két színész játssza, a karakterek nem különböznek egymástól radikálisan, olyan mintha ugyanazt a szerepet játszaná mindenki. Az idősíkok nem különülnek el látványosan, nincs objektív időérzet.

Ki mire emlékszik? Ki hogyan emlékszik? Van-e a kettő között átfedés? Emlékeink értelmezése segít, közelebb visz a megértéshez, az összegzéshez, vagy épp ellenkezőleg? És legfőképp, megértheti-e a férfi a nőt valaha, vagy egy kapcsolat, házasság folyamatos balanszírozás, kompromisszumok kötelező sorozata? Rengeteg kérdést vet fel az Elem, Háy pedig a tőle megszokott nyers őszinteséggel, feszes párbeszédekkel hozza közel az olvasóhoz, nézőhöz szereplőit.

Háy szövegeiben az a zseniális, hogy bennük a tárgyilagosság szinte minden esetben empátiát szül, a tipikus élethelyzetek kevés eszközzel, lecsupaszítva, lényegre törően jelennek meg. Közel vannak hozzánk a sorai, szeretjük érezni, hogy bármelyikünk szerepelhetne történeteiben. Az Elemben emlékképeken keresztül sejlenek fel az élet stációi, egy házasság evolúciója. Hol kacagtatóan:

Máskor megrázóan, fájdalmasan:

Kerekes Éva és Mucsi Zoltán remek választásnak bizonyultak, a Háy-szövegek több mint hitelesek "Kapa" szájából, akinek tökéletes partnere Kerekes. Bízunk benne, hogy tavasszal a színházteremben ülve is megnézhetjük a darabot, addig is alább az olvasópróba felvétele, amely január 20-ig elérhető: