Best of 2020 - Olvassa el újra az év legjobb 061-interjúit!

"Nem vagyok benne biztos, hogy azoktól az emberektől függ, hogy lesz-e munkám, akikkel kint találkozom majd. Ugyanakkor a film kapcsán nagyon megindultak a dolgok körülöttem. A már említett 10 Europeans to Watch 2020-as lista mellett megkaptam a Filmkritikusok díját a legjobb női főszereplő kategóriában, úgyhogy zajlanak az események… Kapkodom a fejem, próbálom felfogni, megélni a dolgokat, amelyek iszonyú tempóban történnek. Szerintem jó lesz, ha majd Berlin után kicsit meg tudok nyugodni"

"Mindenképp beszélni kell ezekről a nehéz helyzetekről. Szerintem a legfontosabb, hogy úgy szocializálódjanak a gyerekek, hogy a fogyatékossággal, szegénységgel, idősekkel, a család fontosságával természetesen tudjanak bánni. Természetes legyen, hogy segítek a tolószékesnek feljutni a buszra, bevásárolok a szomszéd idős házaspárnak (nemcsak koronavírus idején), és maradjanak barátaim, családtagjaim, akik velem együtt segítenek a gyászban, vagy a meddőségem elfogadásában"

"Erre nem lehet felkészülni, de természetesen számítottunk rá, hogy ez nálunk is be fog következni, ahogyan arra is, hogy ha visszaáll minden a rendes kerékvágásba, akkor a színházak lesznek az utolsók, amelyek kinyitnak. Ugyanakkor hiszem azt, hogy akinek fontos a színház – és hál’istennek sokan vannak ilyenek -, azok, amint lehetőség nyílik rá, el fognak jönni az előadásokra. Sajnos ebben a helyzetben nem lehet tervezni (...) A színházak gazdálkodásával, finanszírozásával kapcsolatos tisztázatlan kérdések miatt már a karantén előtt érezhető volt egyfajta feszültség a színházi életben, a vírus megjelenésével pedig teljes bizonytalanság állt be az intézményeknél. Nem mondom, hogy könnyű, de bíznunk kell abban, hogy hamarosan helyreáll minden"

"Nagyon nehéz újat mondani bármilyen művészeti ágban, szinte lehetetlen úgy megközelíteni az örök témákat, ahogy azt még nem tették. Horvát Lili bravúrja, hogy miközben nemes egyszerűséggel elmesél egy klasszikus történetet, új mondatot fogalmaz a szerelemről és meg tudja vele szólítani az embereket"

"Azt, hogy egy ilyen felolvasós videó teljesen kiheréli a színházat. A kérdés valójában az, miért fogtak ebbe bele: hogy ne felejtsék el őket, vagy hogy pénzt csináljanak belőle? Én maximum ez utóbbi miatt vágnék bele. De szerintem színházat csak élőben lehet csinálni. Lassan a kétszázadik előadásnál járunk A csemegepultos naplójával, és sosem volt még két ugyanolyan. Valamikor csak az előadás felénél tudom megfogni a nézőket, valamikor meg csemegepultos nők ülnek be az első két sorba, mert ezt kapták ajándékba a munkáltatótól, és az első pillanattól fogva óriási röhögés kíséri a darabot. Mindig az aktuális közönségtől függ, hol, melyik ponton lehet megfogni őket. Ez a színházban kiderül, az Instagramon viszont nem. És persze a Instán lehet csalni, a színházban viszont nem"

"Nem mondom, hogy nem voltak pillanatok, amikor csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Zavarban voltam. Az ember nem ilyen körülmények között kíván elnyerni egy ilyen posztot. Ugyanakkor ezt a sok nehézséget mindenki látja, aki most nem empatikus, aki most nem drukker – az mikor lenne az? Érzékelem a segítőszándékot, és a bizalmat szinte minden irányból. Társulat, sajtó, politika. Ez nem feltétlenül nekem szól. Ez ennek a csodálatos múltú épületnek szól. Vígszínház nélkül nem képzelhető el a budapesti színházi élet! Ilyen egyszerű"