Menekülés a korrupció sűrű mocsarából - A Colectiv című dokumentumfilmről

Felkerült az Oscar-díjra esélyes szűkített filmek listájára és nem kizárt, hogy el is fogja hozni az arany szobrocskát a Colectiv című dokumentumfilm, amely a 2015-ös bukaresti szórakozóhelyen bekövetkezett, 27 halálos áldozattal járó tűzesetet dolgozza fel. Az HBO GO-n látható film nem a tragédiát, és annak kiváltó okait, körülményeit járja körül, célja sokkal inkább az, hogy lerántsa a leplet a több évtizede olajozottan működő, korrupt és züllött román egészségügyi rendszerről, arról, hogy e bejáratott, sunyi gépezet hány ember életét követeli hónapról hónapra. Hogyan lehet, hogy a tragédia után a kórházban kezeltek közül további 37-en veszítették életüket úgy, hogy nem is volt olyan súlyos az állapotuk? Hogyan működnek a román állam kirakatintézményei, és mikor fogják betölteni tényleges funkcióikat? Milyen veszélyei vannak az oknyomozó újságírásnak? A Colectiv számos fontos kérdést vet fel, a "félválaszok", amelyeket kapunk, sokkolóak, az egyébként is szörnyű esemény tág perspektívában való értelmezése pedig még mélyebbre húzza a nézőt. Kritika.

MM - 061.hu

"Mi, orvosok, már nem is vagyunk emberek" - hangzik el a dokumentumfilmben egy doktornő szájából, aki úgy dönt, a sajtónyilvánosság bevonásával mutat rá a tragikus kórházi állapotokra, méghozzá egy rejtett videóval, amelyen az "ápolt" beteg fülében férgek mászkálnak. Egy újságírócsapat kideríti, hogy a kórházi fertőtlenítők felhígítása többszörözte meg a kezdeti tragédiát, teret adva a kórházi fertőzéseknek, így az egyébként kevésbé súlyos állapotban lévő betegek is életüket vesztették. A külföldi kezelés segíthetett volna rajtuk, de az meg sokba kerül, így inkább hagyták őket meghalni. Felfoghatatlan.

A Colectiv azért különleges és emlékezetes film, mert Alexander Nanaunak - aki a film rendezője, operatőre és vágója is egyben - a téma tág perspektívába helyezésével sikerül átlépnie a klasszikus dokumentumfilm kereteit. A műfaj által megkövetelt logikus építkezésen, tényszerűségen, objektivitáson túl pontos látleletet ad a korszak társadalmi és politikai berendezkedéséről, mindezt a meghökkentő részletek tökéletes ritmusban való adagolásával. Egy sötét, mocskosul korrupt rendszer rajzolódik ki előttünk, amelyről ha nem is voltak korábban illúzióink, azt azért mégsem gondoltuk, hogy egy váratlan tragédia bekövetkeztekor sem inog meg egy pillanatra sem. Olajozottan, hiba nélkül, emberarcát elvesztve működik akkor is, ha emberéletek száradnak rajta.

A film az oknyomozó újságírás izgalmas világát is bemutatja, világosan és követhetően, pontról pontra kerülünk közelebb e velejéig korrupt rendszerhez, ennek kiszálazásában egy román sportnapilap, a Gazeta Sporturilor csapata segít. Catalin Tolontan újságíró a doku legfontosabb szereplője, a szakma elhivatottja, akinek egy cél lebeg a szeme előtt, hogy kiderítse, hogyan lehetséges az, hogy a kórházi kezelések során többen haltak meg, mint magában a tűzesetben. Felgöngyölíti a Hexi Pharma botrányt - ez az a vállalat, amely 2010 és 2016 között 340 kórház vezetőségét tévesztette meg, hamisított fertőtlenítőszereket adtak el nekik. A hétszeresen felhígított szert a piaci árhoz képest tízszer drágábban értékesítették. Rámutatnak, hogy ezek, a kórházak többségében alkalmazott fertőtlenítőszerek nagyban hozzájárulhattak a fertőzésekhez, végeredményben a betegek halálához.

Nanau filmjének másik emblematikus alakja Tedy Urusuleanu, a tűzvész egyik túlélője, aki mindenével azon van, hogy talpra álljon a tragédia után - két párhuzamos utat választ, mindkettőn szépen halad előre. Az egyik a rehabilitáció, a másik a művészet. Ez utóbbit hívja segítségül a trauma feldolgozásához - a katasztrófa nyomait mutatja meg a róla készült fotósorozat, ez ad lehetőséget arra Tedy-nek, hogy közelebb kerüljön a megértéshez, továbblépéshez.

A Colectiv nem érkezik nyugvópontra, nem ad katarzist, és nem is célja. Rengeteg kérdés marad a nézőben, de amiben nagyon erős, hogy megkapjuk a viszonyítási pontokat, a mankókat e szövevényes rendszer átlátásához, és egyben reményt, hogy ebben a megfélemlítő struktúrában is léteznek még EMBEREK, akik mindent kockára téve kimondják az igazságot.