"Mindig vadászott rám" - Tényleg molesztálta a lányát Woody Allen?

"Ki a fene hinne el ilyesmit egy Woody Allenről?" - teszi fel a kérdést a rendező egykori párja, Mia Farrow az Allen kontra Farrow dokumentumfilm-sorozat első részében, jelezvén, hosszú volt az út a megvilágosodásig, amíg tényleg elhitte, hogy szerelme viselkedése nem helyénvaló örökbefogadott gyermekükkel, Dylannel. Az Allen állítólagos szexuális bántalmazási ügyét körüljáró dokumentumfilm első része még csak egy napja érhető el az HBO Go-n, de máris heves reakciókat váltott ki, nem meglepő módon leginkább Allen és felesége, Soon-Yi részéről. Tudják, ő szintén egy Farrow adoptáltjai közül, aki 1992-ben, 21 évesen szeretői státuszba lépett Allen mellett. Az Oscar-díjas rendező szerint hetet-havat összehordtak a dokuban, a készítőket egyáltalán nem érdekelte az igazság, az azonban nehezen elképzelhető, hogy az egész csak egy fikció. Vajon képes-e, egyáltalán célja-e a négyrészes sorozatnak, hogy megváltoztassa a mintegy három évtizede érvényes, megeengedő-elnéző Allen-narratívát, vagy csak finomít rajta? Kritika.

MM - 061.hu

Csaknem három évtizede, a már hónapok óta tartó gyerekelhelyezési per közepén, 1992-ben vádolta meg zaklatással Woody Allent egykori párja, Mia Farrow. A vád szerint Allen felvitte a hétéves Dylant a padlásszobába, és ott a nemi szervét fogdosta. Farrow szerint a lány másnap mondta el neki, hogy mi történt, ekkor ő videóra vette a vallomását. Megindult a vizsgálat az ügyben, de végül nem találtak hiteles bizonyítékot, amely alátámasztotta volna Dylan és Mia Farrow vádjait. A fél évig tartó vizsgálat után tehát nem indult eljárás Allen ellen, a vádemelést elutasították.

Woody Allen, író, színész, rendező, producer, csodabogár. Egy különc, akinek atipikussága, filmes nyelve, humora, dialógusépítése senkiével össze nem hasonlítható. Karrierje kezdete óta szinte minden évben kihozott egy filmet, s habár molesztálási ügye olykor-olykor felerősödik, a vádak majdhogynem visszapattannak a rendező dicsfényéről. Az Allen kontra Farrow - amely a díjnyertes dokumentumfilmesek, Kirby Dick, Amy Ziering és a producer Amy Herdy négy részből álló sorozata - változtathat most ezen, nem csak azért, mert Allen állítólagos szexuális zaklatását igen részletesen fejti fel, hanem mert a Weinstein-botrány és a #metoo óta, valamint azóta, hogy az 'abúzus' az aktív szókincsünk részévé vált, az emberek szomjazzák a "true crime", vagyis a bűncselekményeket hitelesen bemutató sorozatokat. Gondoljunk csak a nagy port kavart, Michael Jackson pedofil ügyeit feldolgozó Neverland elhagyása című dokumentumfilmre, de nem kell messzire mennünk, nagy volt a visszhangja Oláh Judit filmjének is, amelyről ITT írtunk. A Visszatérés Epipóba a pár éve kirobbant Sipos Pál-botrány mélyére ás (a férfi tíz éven át vezette a szendrői gyerektáborokat, később derült fény az abúzusaira).

A bűntények iránti érdeklődés normális, ahogy a katasztrófaturizmus is, ha pedig olyan nagy kaliberű személyiségekről van szó, mint Jacko vagy épp Woody Allen, tényleg mindent tudni akarunk, előrántani az összes csontvázat, megszagolni az összes szennyest. Hogy ez mennyire sikerül az Allen kontra Farrow-nak, az első rész alapján nehéz megítélni, egyelőre kizárólag a farrow-i nézőpont érvényesül, ami persze felveti a hitelesség és objektivitás kérdését. Az első részben Farrow és Dylan mellett Ronan, Allen egyetlen biológiai gyermeke is megszólal, valamint a színésznő barátai, kritikusok, akik mind a színésznő álláspontját támasztják alá.

Fotók és archív felvételek skiccelik fel az álomszerűnek nem, különösnek vagy izgalmasnak inkább nevezhető kapcsolatot, amelynek már az indulásakor szokatlan határokat jelölnek ki. Allen és Farrow szeretik egymást, de nem költöznek össze, a Central Park két oldalán élnek, fényekkel jeleznek egymásnak az ablakaikból. Allen nem szereti a gyerekeket (ez nem túl szerencsés, tekintve, hogy Farrow 10 gyermeket fogad örökbe), nem tud velük mit kezdeni, szögezi le kapcsolatuk elején. Farrow mégis szeretne szülni neki. Ez hosszú ideig nem jön össze, ezért örökbe fogadnak egy kislányt, Dylant. “Közönyösen álltam az ügyhöz, nagyon lekötött a filmezés” - mondja Allen, mikor hozzájuk kerül a kislány, majd a közönyösség rajongásba csap át. A lány a filmben elmondja, a rendező egyre több figyelmet fordított rá, a többi gyerek nem is érdekelte, csak ő. "Mindig vadászott rám", így fogalmaz.

A sorozat felvezető része finoman kezdi adagolni a nézőnek a vitatható szituációkat, amelyekben Allen a gyerekkel való viselkedése nem helyénvaló, a nézőben mégis sok kérdőjel marad. Hevesen mutatta ki a szeretetét vagy ez már zaklatásnak minősül? Nem nehéz kitalálni, melyik narratívát erősíti ez a dokumentumfilm, az viszont beszédes, hogy a film készültekor a rendezőnek és feleségének is lehetőséget biztosítottak a szereplésre, ám ők nem éltek vele.