Saját igényekre szabott otthont kapott a Néprajzi Múzeum - Interjú Kemecsi Lajossal, az intézmény főigazgatójával

Időszaki és állandó kiállításokkal nyílt meg hétfő délután a Néprajzi Múzeum új épülete, amely a Városliget kapujában a Liget Budapest projekt keretében épült fel. Kemecsi Lajos főigazgatót arról kérdeztük, milyen múzeumi igényeknek kellett, hogy megfeleljen az épület, mi cél szolgál, hogy az épület hatvan százaléka a térszint alatt található, és hogy milyen innovatív megoldásokat használtak a a tárlataikon.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

Százötven év után igazi otthonra talált a Néprajzi Múzeum, amelynek a tervezési folyamatában Ön is részt vehetett, megfogalmazhatta, melyek azok a múzeumi igények, amelynek szeretné, hogy eleget tegyen ez az épület. Mi volt az a legfőbb cél ebben a kooperatív folyamatban?
Nehéz egyetlen ilyet megfogalmazni, de a legfontosabbak között talán az volt, hogy egy olyan tér jöhessen létre, amely megfelel három fő szempontnak: hogy jól érzik benne magukat a műtárgyak, jól érzik magukat benne a látogatók, tehát vonzó helyszínné válik, és nem utolsósorban jól érzik benne magukat a dolgozók, akik akár a fél életüket is itt töltik a gyűjteményekben, a kiállítóterekben, különböző programokon. Ha e három csoport mindegyike úgy érzi, hogy az épület szerethető és a számára elfogadható, akkor az egy ideális környezet. Onnantól a felelősség már a munkatársaké, hogy olyan programokat, kiállításokat, rendezvényeket szervezzenek, amelyek az épület rendkívüli adottságait tartalommal is ehhez a minőséghez igazítja.

Az épület hatvan százaléka a térszint alatt található. Ez miért volt fontos?
Amikor az építészeti tervpályázatot kiírták, a Néprajzi Múzeum írt hozzá egy programot. Ebben megírtuk, milyen funkciókat szeretnénk, egyúttal jeleztük, hogy nagyon szerencsés lenne, ha megoldhatóvá válna, hogy a kiállítóterek a föld alatt legyenek. Ez a klimatizálást nagymértékben egyszerűsíti, a napfény roncsoló hatásától védi a tárgyakat, tehát mindenképp előnyös. Ezt meg tudta oldani a Ferencz Marcel által vezetett tervezőcsapat, továbbá szintén nagyon jó megoldásként azt is, hogy a zöld tető szabadon bejárható legyen, ezért minden gépészeti funkciót, amelyeket más épületekben sok esetben a tetőn helyeznek el, mind a föld alá vitték. A Néprajzi Múzeumban tehát a kiszolgáló részek és a műtárgykörnyezetet biztosítani képes részek vannak a föld alatt. Minden olyan iroda, olyan helyszín, ahol a munkatársak vagy a látogatók hosszú időt töltenek, kivéve a kiállítótereket, napfényes terek. Akár a gyermekmúzeumi rész, akár a múzeumi dolgozók irodái, akár a rendezvényterem, ahol most beszélgetünk.

A néprajztudomány és a természetközeliség összekapcsolódása evidens, ez csak az épület külső jegyeiben, vagy a múzeumi szellemiségben is megmutatkozik?
Hozok néhány példát, amelyeken keresztül ez egyszerűen érthetővé válik. Valóban az egyik legökologikusabb tudománynak, a legzöldebb tudománynak tekinthetjük a néprajzot, hiszen ezzel foglalkozik a természeti népek működését, társadalmait is kutatva, vagy a magyar paraszti hagyományban gyökerező, a természettel való viszonyrendszert is feltárva, és gyűjteményében leképezve. Az épület energiaellátását, amely egy hőszivattyús rendszert jelent, nagy örömmel fogadtuk, hiszen ez is egy környezetbarát megoldás. Fontos, hogy egy olyan árnyékolástechnika jelent meg az épület homlokzatán, ami egyben vizuális üzenetet hordoz a beltartalomról, ugyanis a fémrácsozat megtervezésére a mi műtárgyainkon szereplő motívumokat használták fel. Ez a fémrács jelentősen csökkenti az épület “benapozását”, csökken a hőterhelés, így kevésbé kell hűteni. Mi több az egész bejárható tető is egy nagyon fontos üzenetet hordoz, hiszen itt az épület külseje harmóniában van a beltartalommal. Az időszaki tárlatoknál újrahasznosítható, újrafesthető, csiszolható elemeket használtunk, tehát nem termelődik több tonna gipszkarton, amikor elbontanak egy időszaki kiállítást, így ezáltal lényegesen kisebb lesz az ökológiai lábnyoma egy-egy időszaki tárlatnak.

Hogyan tud megfelelni az intézmény a modern muzeológiai elvárásoknak? Hogyan tud innovatív, a figyelmet megragadó lenni egy-egy kiállítás?
Erre a legjobb válasz az, ha megnézzük a kiállításokat. Biztos vagyok benne, hogy igen látványos megoldásokkal, látványtervezőkkel együttműködve dolgoztuk ki ezeket. Taraczky Dániel a Zoom, Vasáros Zsolt pedig a Megérkeztünk című tárlat látványtervezője, és ők teljes mértékben megértették azt, hogy mi milyen elvárásokat fogalmazunk meg. A Megérkeztünk kiállításon például olyan minőségi tárlórendszerrel dolgozunk, ami szokatlan a néprajzi tárgyak esetében. Ezeket eddig általában nagyon értékes műtárgykollekcióval rendelkező képzőművészeti vagy régészeti tárlatokon szokhatta meg a közönség, nos, a néprajzi tárgyak is megérdemlik, és itt meg is kapják ezt. A Zoom tárlatban pedig Közép-Európa legnagyobb vitrinje jelent meg, egyedi tervezésű világításokkal, amelyek valóban a tárgyakra helyezik a hangsúlyt, és szerintem erős innovatív üzenetet hordoznak.

Fotó: Horváth Péter Gyula