Szacsvay László kapja idén a Páger Antal-színészdíjat

Szacsvay László kapja a Páger Antal-színészdíjat, a színházi elismerést vasárnap adják át a makói városnapi ünnepségek keretében a Hagymaházban - tájékoztattak a szervezők.

MTI

A makói képviselő-testület 2001-ben döntött az elismerés alapításáról.

A díjat minden esztendőben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség. A szakmai kuratórium javaslata alapján a képviselők az év végén döntenek a díjazott személyéről.

A kuratórium idén a színházszerető közönség szeretetét is kifejezve, egyhangúlag úgy döntött, hogy Szacsvay László veheti majd át az elismerést, "Téni bácsi" legendás arany pecsétgyűrűjének pontos mását.

Szacsvay László Budapesten született pedagógus szülők gyermekeként, édesapja, Fehér Tibor íróként több verseskötetet és ifjúsági regényt is jegyzett. A versek szeretete terelte a színház felé, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1971-ben végzett. Diplomáját kézhez véve a Nemzeti Színházhoz szerződött, a társulat egyik vezető színésze lett. 1982-ben részese volt a Katona József Színház megalapításának, majd számos nagy sikerű előadásban lépett színpadra. Több hangszeren, hegedűn és zongorán is játszik, zenei tudását számos darabban megcsillogtatta, a többi közt a Mi ez a hang? (Dzsesztetés) című előadásban, amelyben a Katona színészei a megszokottól eltérően elsősorban zenéltek és énekeltek. Tíz éven át lépett fel a Budapest Orfeum című zenés összeállításban kuplékkal és sanzonokkal, a nagy sikerű előadás zenei anyaga hanglemezen is megjelent.

Több mint negyven filmben láthatta a közönség. 1973-ban játszott Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényéből készült háromrészes tévéfilmben, melyben Páger Antal Decséry főispánt formálta meg, majd tíz évvel később Kardos Ferenc 1983-as Mennyei seregek című filmjében szerepeltek mindketten.

A kiváló karakterszínész inkább csapatembernek, mint "szólistának" tartja magát. Véleménye szerint a színészetet nem kilóra mérik: egy jó mondat vagy nézés sokszor ér annyit, mintha valaki elmond nyolcvan oldalt, de senkit nem érint meg. A pályán számára fontos az alázat, a pontosság, a kollegialitás és a partnerre való odafigyelés, valamint a lámpaláz leküzdése, ő maga színpadra lépésre várva sakkozik vagy keresztrejtvényt fejt, mindezek mellett sokra tartja a humort és öniróniát.