"Nagyon büszke vagyok, hogy eljátszhatok egy olyan szerepet, amit Tolnay Klári is eljátszott" - Udvaros Dorottyával beszélgettünk
A francia romantikus zeneszerző, Hector Berlioz élete alkonyán keresi fel gyermekkori szerelmét, Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. De vajon nem késő-e "megállítani az időt”, kortalan-e a szerelem? - ezekre a kérdésekre keresi a választ Hubay Miklós nagy sikerű darabja, az Ők tudják, mi a szerelem, amelyet szeptember 22-én mutatnak be a Nemzeti Színházban Rátóti Zoltán rendezésében. A főszerepet Udvaros Dorottya alakítja, akit többek között arról kérdeztünk, hogy amikor olyan nagy elődökhöz, mint Tolnay Klári és Sinkovits Imre, köt a közönség egy darabot, az mennyiben van hatással a szerepformálásra.
MM - 061.hu
Az Ők tudják, mi a szerelem egy négy évtizedig nagy sikerrel játszott darab olyan elődökkel, mint Tolnay Klári és Sinkovits Imre. Amikor ilyen előkép él egy darabról a közönségben, az hatással van a szerepformálásra?
Nagyon gyakran fölmerül az a kérdés, hogy mit kezd az ember az elődökkel. Egy biztos: nem nézi meg az adott előadást a próbafolyamat előtt. Később már igen, az már csak egy plusz töltekezés, hogy ők vajon hogyan gondolkodtak ezekről a szerepekről. De amikor az ember egy ilyen feladatot kap, egy ilyen lehetőség elé kerül, akkor az a praktikus, legalábbis nekem az segít, hogyha nem törődöm azzal, hogy ezt milyen sikerrel játszották mások.
Nagyon büszke vagyok, hogy eljátszhatok egy olyan szerepet, amit Tolnay Klári is eljátszott. Ez már önmagában egy nagyszerű érzés, egyfajta biztonságérzet, hogy megbízott bennem a színházam, hogy ezt a szerepet rám osztotta.
De innentől kezdve magamra vagyok hagyva - ezt persze képletesen mondom, hiszen ott vannak a kollegák, a rendező, satöbbi. De mi találjuk ki, hogy ez a történet nekünk ma miről szól, hogy engem hogy érint meg, hogy bennem milyen húrokat penget meg.
Udvaros Dorottya Estellát, Blaskó Péter Hector Berliozt alakítjaMikor érkezik el az a pont, amikor már megnézi az elődök interpretációját?
Rögtön a bemutatók után. Ha előbb tenném, akkor nagyon hatna rám, és rettenetesen összezavarna. Akkor elkezdenék azon gondolkozni, hogy én vajon miért nem ugyanazt gondoltam akkor és ott, mint ő. Ezt nem szabad. De később kicsit lecsendesedik a dolog bennem, akkor már megnézem.
Melyek voltak az alapvetések Estella a megformálásakor?
A legfontosabb Estellában az, hogy ő egy igazi anya, nagyanya, feleség. A szó legszebb, legklasszikusabb értelmében idézőjelbe teszi az életét, odaadja a családjának, a gyerekeinek, a férjének, az unokájának. Hogy mi volt előtte, azzal ő egyáltalán nem foglalkozik. Volt egy fiatalkori nagy szerelem - ami egy csalódás is volt bizonyos szempontból -, és azt gondolta, hogy innentől kezdve az a sorsa, hogy anya legyen és feleség. Aztán megjelenik Hector Berlioz majdnem ötven év után, akivel nem volt szerelem közöttünk, inkább egy távoli ismeretségről beszélhetünk. Estellának fogalma sincs arról, hogy Hectorban kamaszkorában mély nyomot hagyott, és egy olyan emlék maradt róla benne, amit azóta őrizget. Ez egy meglepetés számára.
A szerep megformálásakor nekem az volt a fontos, hogy mi történik egy nővel, aki kimondja, hogy “hetvenéves vagyok”, aki az elmúlt ötven évben úgy gondolta, hogy a legszebb módon teljesíti a feladatát. És egyszer csak megjelenik valaki és azt mondja, hogy házasodjunk össze, utazzunk el, és egyszerűen nem tud vele mit kezdeni.
Először rettenetesen távol próbálja tartani magától ezt a dolgot, aztán valahogy a darab folyamán Estella rájön, hogy ebben mennyi szépség, mennyi fájdalmas szépség rejlik. Hogy van egy ember, aki így meg tudja őrizni az ifjúkori álmait. Természetesen ez az ember egy művész, ez azért nem véletlen a darabban.
Hubay Miklós műfajmeghatározása szerint az Ők tudják, mi a szerelem burleszk és tragédia. Ez az Ön olvasatában mit jelent?
Azt, hogy bátran el kell tudnunk képzelni magunkban olyan szituációkat, amelyek első ránézésre drámainak tűnnek, de mindannyian esendőek vagyunk, mindannyian tudunk szánandóak lenni, ki lehet minket gúnyolni bizonyos pillanatokban, amelyekben humor van. Hogy azok az emberek, akik az öniróniájukat, a humort magukkal szemben is meg tudják őrizni, azok valahogy jobban boldogulnak az élet nehézségeivel. Szerintem ez a darab ilyen szeretne lenni.
Végeredményben milyen választ ad a darab: létezik örök szerelem?
Igen, egész biztosan.
Fotók: Nemzeti Színház
