Nem egy hegymászós film, annál sokkal több - Mától vetítik a mozik a Magasságok és mélységeket

Csütörtöktől látható a mozikban a hazánk legeredményesebb magashegyi hegymászója, Erőss Zsolt és felesége Sterczer Hilda történetén alapuló nagyjátékfilm, a Magasságok és mélységek. Csoma Sándor első egészestés filmje szokatlan és különleges perspektívából mutatja be a "Hópárducot", itt most nem ő, hanem Hilda, a feleség, az édesanya, az özvegy kerül a fókuszba. Egy reményvesztett, szerepválságban lévő asszony, aki igyekszik helytállni, miközben a média szisztematikusan próbálja megtörni. A Magasságok és mélységek nem egy hegymászós film, nem heroizál, nem akarja letenni a voksát a hegymászó életforma mellett, ahogyan az Erőss Zsolt-antifanclub hangjai sem kapnak teret benne (a hegymászót sokan felelőtlennek, már-már őrültnek tartották, főleg miután lábprotézissel is folytatta a mászást). A Magasságok és mélységek egy kettétört életet, a gyászfeldolgozás stációit mutatja be, nagyrészt valós eseményeket alapul véve, fikciós elemekkel tűzdelve. Megrendítően szép film. Kritika.

MM - 061.hu

Nem ültek be egy kávézóba, nem mentek el moziba, vagy vacsorázni, életük első randevúja egy hegyen volt. Megmászták az ausztriai Glocknert. Amikor felértek a csúcsra, Zsolt azt mondta Hildának ennél gyorsabban legfeljebb egyedül tudott volna feljönni. Innen indult minden.

Már a megismerkedésük sem volt hétköznapi, ahogyan közös életük sem. Sterczer Hilda és Erőss Zsolt a hegyek vonzásában éltek, fent érezték otthon magukat. Szenvedély, mániákusság, rendíthetetlen elszántság - mondjuk mi, kívülállók, pedig nem erről van szó. Nekik ez a természetes közegük, mászás közben, fent tudnak igazán magukra lelni. Minden más a hegymászás mátrixában értelmezendő, legyen az egy szülinap, évforduló, akár egy gyerek születése. Az, hogy Hilda ebből a mátrixból időközben kikerül, teljesen érthető, hiszen édesanyává válik, egy új szerepkörrel kell megbirkóznia. Nem megy jól neki. Elmondja, elismeri - ahogy A Hópárduc felesége című interjúkötetben, úgy az azt alapul vevő filmben is.

Hogyan lehet megküzdeni azzal, ha eltűnik a szerelemünk? Amikor csak sejtéseink vannak, hogy valahol ott lehet a Kancsendzönga rámpáján. Amikor úgy kell elbúcsúznunk tőle, hogy nem tudjuk hazahozni, és eltemetni. Hogyan lehet egy kislánnyal ezt megértetni, akinek a minden volt az apukája? Hildának (Pál Emőke) sok mindennel kell megküzdenie, ráadásul a kamerák kereszttüzében. Egy kemény, de összezavarodott nő képe rajzolódik elénk, aki élete legnehezebb időszakában nemcsak támogatást, hanem rengeteg bántást is kap.

A filmben nagy hangsúlyt kap ez a jelenet, remekül ábrázolja a Hildában lévő kettősséget, a kemény, de sebezhető nőt: nem szenvtelenség ez, hanem egy elakadt lélek, aki előtt még hosszú út áll.

Az első lépés ezen az úton annak felismerése, hogy segítségre van szüksége. Elmegy egy pszichológushoz (Tóth Ildikó), de idő kell neki ahhoz, hogy megnyíljon. Aztán szépen lassan sikerül a felszínre hozni az érzéseit. Megrendítő végigkövetni anya és lánya (Nagy Enikő) gyászban megtépázott kapcsolatának fázisait. Érzések blokkolódnak, szakadékok mélyülnek. A rendező nem fél megmutatni ennek az ismeretlennek tűnő lelkiállapotnak az igazi árnyalatait, és ez ugyanolyan nagy bátorság a rendező, mint a filmre áldását adó Sterczer Hilda részéről.

Trill Zsolt és Pál Emőke Zsolt és Hilda valódi hegymászó ruháit viselve vacogtak odabent a jégbarlangban, felmentek egy 3000 méter magas gleccserre, igyekeztek tehát a házaspár lényét meghatározó összes érzést, élményt beszippantani. Emőke Hildája hidegnek tűnhet az özvegy szerepébe kerülve, aztán jelenetről jelenetre kerülünk közelebb hozzá, és értjük meg, nem könnyű a falait lebontania. A flashback-ekben megjelenő Trill Zsolt hibátlan Erőss Zsoltként, a lányukat, Gerdát alakító Nagy Enikő is ügyesen játszik, ráérez a szerep mélységére.

A hegymászók életének ritkán látott oldalát ismerhetjük meg a Magasságok és mélységekből, ami egy jó arányérzékkel felépített, a veszteségélményt és az emberi hibákat is több aspektusból bemutató alkotás, egy igazán jól sikerült első nagyjátékfilm Csoma Sándortól. Érdemes megnézni.

A film kapcsán, Csoma Sándor rendezővel készített interjút ITT olvashatják, Trill Zsolttal pedig ITT beszélgettünk.