"Nem számítottam rá, hogy tíz hónappal az előző játékfilmünk után elkészülhet a következő" - Tiszeker Dániel a Nyugati nyaralásról
"Azt szerettük volna, hogy a vakáció, a balatoni nyár, a nagymamánál eltöltött piknikek jussanak az emberek eszébe. Jó értelemben vett közönségfilmet szerettünk volna csinálni, amire ha az ember beül a moziba, kikapcsolódik, és jól érezheti magát" - mondja Tiszeker Dániel, aki alig tíz hónappal a közönségsiker, Nagykarácsony után vághatott bele új, Nyugati nyaralás című filmjébe. Hogy honnan jött a retro vígjáték ötlete, arról Tiszeker Dániel rendezőt kérdeztük. A film szeptember 15-től látható a mozikban.
MM - 061.hu
Először láttad teljes egészében a filmet. Mennyire vagy elégedett?
Különösen izgalmas volt megélni, ez ugyanis olyan film, amiről nem is álmodtam volna, hogy létrejöhet. A Covid alatt, a karantén legsötétebb bugyraiban próbáltunk magunkkal kezdeni valamit, és Lévai Balázs Tasnádi Istvánnal elkezdett fejleszteni egy 1984-es könyvet, ami első olvasásra baromi jó volt. Akkor kezdtük tervezgetni, hátha egyszer lesz belőle valami. Aztán jött a Nagykarácsony, ami teljesen beszippantott. Még vágtuk a filmet, amikor ezt forgatni kezdtük. Egyre jobban elkezdett élni, és hál' Istennek egyre izgalmasabb íveket vett, most pedig itt vagyunk egy moziban, és erről beszélgetünk. Ez tényleg fantasztikus!
Nem számítottam rá, hogy tíz hónappal az előző játékfilmünk után elkészülhet a következő. A Nyugati nyaralás szinte a semmiből jött, de szerencsére kaptunk rá támogatást, és a Nemzeti Filmintézet is bízott bennünk. Nem zavarta őket, hogy én még az előző filmemet vágom.
A mostani vetítésen úgy éreztem, tetszett az embereknek, sokszor felnevettek, szóval most nagyon boldog vagyok.
A színészektől az operatőrig szinte a teljes csapat ugyanaz, mint az előző filmednél. Ragaszkodsz hozzájuk?
Nagyon hiszek a színész-rendező kapcsolatban. Van, aki nem szereti, ha ugyanazokat a színészeket hozza egy rendező, és van, aki ebben hisz. Nézzük csak meg Martin Scorsese-t és Robert DeNirót, ahol a rendező egy életen át viszi ugyanazt a színészt. Ha kialakul egy jó alkotói gárda, és olyan dolgot tudunk létrehozni műfajtól, forgatókönyvtől függetlenül, amit a nézők értékelnek és szeretnek, akkor azt érdemes továbbvinni. Az Ötvös Andris-Orosz Ákos páros például már kabalának tekinthető nálam, mert mindhárom játékfilmemben szerepeltek. Pataki Ádám operatőr pedig minden létező munkám képalkotója, állandó alkotótársam, aki hihetetlen alázattal vetette bele magát a '80-as évek képi miliőjébe.
Mesélj picit az alapanyagról, mit kell mit kell tudni erről a ’84-es könyvről?
A forgatókönyv Lévai Balázs ötlete alapján készült. Egy veszprémi hölggyel beszélgetett, akinek volt egy sztorija, amely szerint egy család egyik tagja nem kapott útlevelet egy nyugati útra, nehogy disszidáljanak. Ez az alaphelyzet tetszett meg neki, és azt mondta, milyen jó lenne egy ’84-es retro vígjátékot csinálni a Balaton-parton, hozzáteszem, akkor még nem volt A besúgó című sorozat, és semmilyen egyéb alkotás, ami ezt a korszakot dolgozta volna fel. Azt éreztük, hogy ez a Szent Grál, hiszen az Ötvös Csöpi-filmek, vagy a ’94-es Csinibaba óta nem készült itthon retro vígjáték. Elkezdtünk ötletelni a könyvön és a színészgárdán, és beugrottak a személyes film- és sorozatélményeim. Úgy nőttem fel, hogy reggeltől estig a Linda, a Mézga család, A szeleburdi család és társai mentek otthon, ennek megfelelően szerettem volna egy nagyon szerethető színészi gárdát kialakítani, egy picit utalva a Mézga, vagy egyéb kedves és szívet melengető családokra. Aztán összeállt az áhított csapat, egy egész jó forgatókönyv, de még akkor sem tudtuk, hogy lesz-e belőle bármi. Aztán leforgattuk Nagykarácsonyt, és egyszer csak csörgött a telefon, hogy belevághatunk ebbe is.
Sokféleképp értelmezett, vegyes interpretációjú korszakhoz nyúltatok, egy hiteles történelmi helyzetet próbáltatok meg vígjátékszerűen feldolgozni. Volt bennetek bármilyen félsz emiatt?
Ez a film elegánsan, csak a periférián érinti a politikát. Egy nagyon vicces és szórakoztató családapáról szól, egy család dinamikáját mutatja be, amit hogyha olyan színészekkel egészítünk ki, akikben magunkra, a szüleinkre, a nagyszüleinkre ismerhetünk, akkor sokkal inkább nosztalgiát ébreszt bennük, mint rendszerkritikát.
Ha egy százalék a filmben a politika, akkor szerintem sokat mondok. Mi azt szerettük volna, hogy a vakáció, a balatoni nyár, a nagymamánál eltöltött piknikek jussanak az emberek eszébe. Jó értelemben vett közönségfilmet szerettünk volna csinálni, amire ha az ember beül a moziba, kikapcsolódik, és jól érezheti magát.
Mennyire nehéz ma a vígjáték/krimivígjáték műfajában alkotni?
Sokan lenézik ezt a műfajt, és ami még szomorúbb, hogy magát a közönségfilmet is, pedig szerintem nincs nehezebb műfaj a vígjátéknál. Színpadi színészek szokták mondani, hogy egy bohózatnál nincs nehezebb.
Egy Hamletet a csöndekkel, a drámával, a lélektani folyamatok ábrázolásával megrázóvá tenni, kívülről nézve sokkal nehezebb feladatnak tűnik, de eljátszani könnyebb, mint egy vígjátékot. Itt ugyanis a ritmust olyan szinten kell tartani, hogyha egy reakció késik, vagy egy szöveg egy picit mellé megy, akkor onnantól az egész jelenet humora és ritmusa sérül.
Nem a mi munkánkat akarom feltupírozni, vagy fényezni, de nem véletlen, hogy nagyon megosztó ez a műfaj. Nem mindig sikerül megnevettetni a nézőt. Nem beszélve arról, hogy lehet, hogy azért nevet, mert szekunder szégyene van egy félrement poén miatt, ha viszont azért, mert magára ismer, vagy szórakoztatja az adott jelenet vagy poén, akkor meg bingó, ügyesek voltunk. Ráadásul, ha a Lindát, a Mézga családot vagy akár a Csinibabát egy picit is megidézzük, akkor az könnyen paródiába fordulhat, főleg úgy, hogy kissé elrajzolt karakterek vannak a főszerepekben. Balázs Ádám zeneszerző sokat árnyalt ezen, hiszen igen kontrasztos filmzenét készített, amiben megvan a ma nagyon divatos, Stranger Things-es szintipop vonal, de mégis kontrasztolja a vígjátékot, és nem kapcsolja be mindig a nevetőgépet. Ettől talán a paródián belül maradtunk, de ezt majd a nézők eldöntik.
Milyen munkákra készülsz a közeljövőben?
Bárcsak ilyen könnyű lenne, hogy én eldöntöm, mi a következő… Az biztos, hogy
nagyon szeretném folytatni a Nagykarácsonyt, amit szánt szándékkal úgy készítettünk, hogy nem érintettük benne magát a családi karácsony témáját: azt, hogy hogyan zajlik egy családon belül a Szenteste, mennyi veszekedés van egy töltött káposzta vagy egy halászlé fölött. Nagy vágyam, hogy ezt feldolgozhassam egy újabb film formájában, mert ebben a történetben van még mesélnivaló.
Emellett van még egy-két közönségfilm tervem is, de ezekről még korai lenne beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy egy rendezőnek többféle módon kell treníroznia magát, így a Nagykarácsony 2. forgatókönyvírása és fejlesztése mellett egy sportdokumentumfilmet fogok jegyezni társrendezőként. Muhi András Szilágyi Áronról készített, Egy mindenkiért című, most már nemzetközi díjas sportdokumentumfilmjében hat napot volt szerencsém forgatni, a közös munka pedig olyan jól sikerült, hogy megkeresett a következő projektjével is, ami arról a magyar sportágról szól, amiben szinte minden olimpián a legtöbb aranyérmet szerezzük.
Nyugati nyaralás
magyar krimi vígjáték, 105 perc, 2022
Bemutató: 2022. szeptember 15.
Rendezte: Tiszeker Dániel, Lévai Balázs
Szereplők: Mészáros Máté, Pokorny Lia, Szőke Abigél
