Előfordult esetleg, hogy mehettek az édesapjukkal egy- egy forgatásra?
Igen, több érdekes sztorim is van ezzel kapcsolatban. Rendszeresen nyaraltuk a Nemzeti Színház üdülőjében édesapámékkal Siófokon, és gyakran előfordult, hogy onnan szállították a forgatásokra. Ilyenkor, nyár lévén egyszer- egyszer vitt minket is. Így már egészen gyerekként megéltem apukámmal együtt a filmezés varázsát, megtapasztaltam egy forgatás légkörét, hangulatát. Nálunk egyébként nagyon vigyáztak a szüleim arra, hogy ne legyünk ilyen művészgyerekek, tehát hogy a gyerekkorunkat ne a színházban, ne a forgatásokon, ne a rádióban töltsük, mert ez nem természetes. Ezzel mélyen egyet is értek, és végtelenül hálás is vagyok ezért a hozzáállásért. Így megmaradt eme világ egy kicsit magasztosnak, csodásnak, misztikusnak. Ezeknek a történeteknek persze az volt a csúcspontja, amikor gyerekként édesapám megkapta azt a lehetőséget, hogy velünk, a saját gyermekeivel szerepeljen Gazdag Gyula Elveszett illúziók című filmjében. Egy egynapos forgatás volt, és egy tárgyalásos jelenetben kellett indián szerkóban rosszalkodnunk, mire apu kiparancsolt minket a szobából.
Van esetleg a magyar filmtörténetében olyan korszak, amit kifejezetten szeret?
Igen, a '60-as, '70-es, '80-as években azért nagyon nagy csodák készültek, akár játékfilm, akár művészfilm kapcsán. Emlékszem, hogy édesapám dolgozószobájában kupacokban álltak a forgatókönyvek. A színházi munka mellett pörgött a Magyar Rádió, és rengeteget forgattak.
Ahogy minden évben, a Budapesti Nemzetközi Film Maraton idén is színes válogatást mutat be a magyar filmtörténet klasszikusaiból. A programban olyan filmek szerepelnek, amelyeket a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum frissen restaurált. Először lesz látható Fehér György Szürkület című filmjének felújított változata, amelyben az idén elhunyt Haumann Péter nyújtott legendás alakítást. Frissen készült el András Ferenc Dögkeselyű című kultfilmjének restaurálása, főszerepben Cserhalmi Györggyel. Idén több filmmel is tisztelgünk a női alkotók előtt. A legendás színésznőt, Törőcsik Marit idézzük meg a Hosszú alkony című filmmel, Béres Ilonát és Halász Juditot köszöntjük az Álmodozások korával, és Elek Judit rendezőt Sziget a szárazföldön című nagysikerű alkotással.
Vannak olyan magyar színészek, akik inspirálták a karrierjét, illetve melyik hazai film az, amire azt mondja, hogy a mai generáció számára kihagyhatatlan.
Az egyik ilyen Az ötödik pecsét, attól függetlenül, hogy apu is játszott benne. Nagyon nagy megtiszteltetés volt az, amikor a film egyik szereplőjével, Horváth Sándorral még együtt is játszhattam egy Tamási Áron darabban. A hazai filmekben az alkotók szívüket- lelküket beleteszik, és ezeket a régi klasszikusokat azért sem szabad kihagyni, mert ama korszak esszenciáját hordozzák magukban. A tizenegy esztendős fiammal például az Égig érő füvet néztük meg, ami szerintem fantasztikus film és egyfajta korrajz, amely feltárja, hogy ezekben a gangos házakban hogyan zajlott az élet, és egyáltalán milyen közösségek voltak annak idején.
Egy kicsit nézzünk be a kamerák mögé is, hiszen a Budapesti Klasszikus Film Maraton egyik kiemelt szekciója a magyar operatőrökkel foglalkozik. Önnek van esetleg kedvenc magyar operatőre, illetve van olyan látványvilág, ami önhöz közel áll?
Igen, magyarok közül, aki elsőre eszembe jut, az Erdély Mátyás, aki az Oscar- díjas Saul fia operatőre. Nekem is volt szerencsém vele dolgozni a Napszállta című alkotásban. Elképesztő érzékenységet tapasztaltam részéről a képi világ megkomponálása, valamint a színészekhez való hozzáállásában. Egy- egy forgatás folyamán némi rutint szerezve a színész már pontosan tudja, hogy milyen sok múlik az operatőrön. Bár a filmrendezővel indítjuk és zárjuk a munkát, de a forgatás közben egy sokkal érzékenyebb kapcsolatot alakul ki az operatőr és a színész között. Fantasztikus volt a munka Koltai Lajossal is, de sosem felejtem el azt a másfél hónapos forgatást, amit Sára Sándor társaságában tölthettem, miközben a Balaton-felvidéken a Könyörtelen idők című filmet készítettük. Ez öt szökött magyar katonáról szól. A film érdekesség, hogy Sándor mellet, a fia Balázs volt az operatőr.
Egy kis asszociációs játékot játszanék most önnel. Ha 2022-ben meghallja azt a szót, hogy magyar film, akkor mi jut eszébe?
Szerintem most ismét ott tart a magyar filmgyártás, hogy korszakos filmeket készíthetünk. Nagyon drukkolok a Petőfi illetve a Semmelweis filmeknek. Remélem, ezek olyan maradandó alkotások lesznek, amelyekről még 2056-ban is beszélünk, és nagyon szurkolok azért, hogy ezeket semmiféle politikai felhang ne koszolja be.
Vezető kép: Ónodi Zoltán
