Halottak napja és mindenszentek híres festményeken

Az emberi lét nagy kérdéseinek, mint születés, szerelem, mulandóság jelképes formában történő megfogalmazása időről időre kedvelt téma a festészetben. Most jöjjön 6 alkotás, amelyeken a mindenszentek és a halottak napja jelenik meg.

061.hu

1. Kőrösfői-Kriesch Aladár: Halottak napja, 1914

Az elmúlás a századforduló kedvelt témái közé tartozott, hiszen nem volt idegen a szecesszió szimbolizmusának melankóliára hajló gondolatvilágától. Nem véletlen, hogy az oly egzakt morális és vallási nézeteket valló Körösfői-Kriesch Aladár is többször nyúlt e tárgykörhöz. Az elmúlás fájdalmára és megmásíthatatlanságára utal a képen álló két alak, míg a sommásan megmintázott, szibillaszerű ülő nőalakok fájdalmukban is az emberi lét örökkévalóságába vetett hitet szimbolizálják. A két csoport szembeállításával az élet és halál elválaszthatatlanságára utal a művész. A mű mondanivalóját támasztja alá a festmény színvilágának kevés, sötét színre való redukálása, az alakok egy-egy vonallal hangsúlyozott, tömör, sokszor elnagyolt megjelenítése, a világítási effektusok sejtelmessége. A gyertyafénytől itt-ott megvilágított esti temetőben felbukkanó piros ruhás nőalakok élet és halál sejtelmes keveredését és összetartozását sugallják – véli Keserü Katalin az 1914-es képről.

2.William-Adolphe Bouguereau: Mindenszentek napja (Le Jour des Morts), 1859

William Bouguereau (1825-1905) francia művész olajfestményének több változata is van, az elsőt 1859-ben állították ki. Bouguereau ekkor még viszonylag ismeretlen volt, így abban az évben a párizsi szalonban való részvétele óriási lehetőséget jelentett. A Palais des Champs-Elysées-ben megrendezett kiállítás csaknem négyezer alkotást mutatott be, ez volt a 19. századi francia művészélet egyik meghatározó eseménye. Bouguereau festménye meleg fogadtatásban részesült: Paul de Saint-Victor vezető kritikus szerint a mű "elegáns és megrendítő". A bordeaux-i Musée des Beaux-Arts azonnal megvásárolta a festményt, amely ma is az intézmény tulajdonában áll, bár gyakran kölcsönadják a világ más galériáinak.

3. Franz Skarbina: Halottak napja, 1896

A 19. század végén Franz Skarbina a legnépszerűbb német művészek egyikévé nőtte ki magát, festményei jól reprezentálják a változó Berlin társadalmi igényeit. Skarbina a német fővárosban született 1849-ben, miután befejezte tanulmányait a berlini akadémián, elhagyta hazáját és Párizsba utazott. A francia főváros Skarbina második otthona lett, a festő részt vett a francia művészeti életben, 1883-ban a Szalonban is kiállította munkáit. Skarbina rezidenciájának legkiemelkedőbb szomszédai között voltak a párizsi avantgárd művészei, mint például Edouard Manet, Pierre Puvis de Chavannes, vagy Honor Daumier. Skarbina 1898-ban a berlini szecesszió társalapítója volt, 1904-ben pedig a Királyi Művészeti Akadémia Szenátusának tagja lett.

4. Fra Angelico: Krisztus előfutárai szentekkel és mártírokkal, 1423

Fra Angelico Domonkos-rendi szerzetes, firenzei festő, az olasz reneszánsz quattrocento időszakának jelentős képzőművésze. Egyházi tárgyú képeit még a középkori festészetre jellemző csendes líra hatja át, de egy-egy részlet elárulja, mennyire fogékony volt kora vívmányai iránt: alkalmazta a levegőperspektívát, képeinek bizonyos részletei a kortárs építészek hatását mutatják. Ebből a kettősségből adódik műveinek bensőséges, egyben friss hangvétele.

Az alábbi, szenteket ábrázoló tábla egy oltárkép predellájából származik, amelyet a Firenze melletti Fiesole-i San Domenico-templom számára készítettek. Alakjai a középső panel felé néznek, amelyen a halálból feltámadt Krisztus látható. Angelico képén 21 bibliai alak látható - a felső sorban egyetlen újszövetségi figura szerepel: Keresztelő Szent János, aki keresztet tart és tevebőr tunikát visel. Közvetlenül ránk néz, és Krisztus felé mutat. A férfi mártírok között van Szent István zöldben, egy kővel a vállán, ami a megkövezésére utal. Alatta piros színben Szent Thekla, az első női vértanú.

4. Albrecht Dürer: Mindenszentek, 1509-11

Dürernek körülbelül három évbe telt elkészítenie ezt az oltárképet, amelyet a gazdag nürnbergi kereskedő, Matthäus Landauer rendelt meg a Szentháromságnak és a Mindenszenteknek szentelt kápolna elkészítésére. Az oltárkép 1508-ban készült el, három évvel később helyezték el a templomban. A festményen az utolsó ítélet jelenete látható. Középen Jézus Krisztus, Isten, és a Szentlélek galambként ábrázolva. Kerubok köröznek a felhőkben, miközben a a festmény alsó felén a szentek gyülekeznek.

5. Emile Friant: Mindenszentek napja (La Toussaint), 1888

A francia realista festő gyönyörű alkotása 1888-ban készült el. A fotószerű festményen a nancyi Préville temető bejáratát láthatjuk mindenszentek napján. A művön kiemelkednek a türelmesen tanulmányozott, valószínűleg fényképekről festett arcok. A festmény a 1889-es Szalonon különdíjas lett, az állam vásárolta meg a Luxemburgi Múzeum számára, a művész halála után pedig a Nancy Szépművészeti Múzeum tulajdona lett.

6. Vaszilij Kandinszkij: Mindenszentek napja, 1911

Az orosz absztrakt festő életében 1910 volt a fordulópont, ekkor született meg első absztrakt akvarellje, bár ő maga nem szerette a képeit absztraktnak nevezni, ő a „konkrét” szót használta, mert szerinte az absztrakt képen maga természet jelenik meg. A művész a színek kihívó kontrasztjainak érzékeltetését tűzte ki céljául, nem harmóniájukat. A színek pszichológiai hatásával is foglalkozott: meglátása szerint a színek egy mélyebb tudás hordozói.

Festészetében tetten érhető az ortodox kereszténység és az orosz népművészet szellemisége is, a mindenszentek témájában több kompozíciót is készített. A Mindenszentek I. variációjában az utolsó ítélet és a keresztre feszítés elemei is megfigyelhetők.

A vezető képen Kőrösfői-Kriesch Aladár: Halottak napja című festménye látható