Különleges kulturális korképet ad Kiss Fruzsina kötete, az Ami összeköt – 100 gondolat a magyar kultúráról
Nagyjából egy éve óriási vállalkozásba fogott Kiss Fruzsina, a Pesti TV korábbi társszerkesztője, fiatal - és a legkevésbé sem átlagos - debreceni egyetemista, ugyanis aktív résztvevője volt a 2021-es a Jónak lenni jó címen futó adománygyűjtésnek. Fruzsi egy különleges, kézzel írt könyvvel járult hozzá a nagyszabású kezdeményezéshez, amelynek célja az önzetlen segítségnyújtás volt: a jótékonysági program tavaly a koronavírusban árván vagy félárván maradt gyermekeket támogató Regőczi István Alapítvány munkáját támogatta. A diáklány által árverésre felajánlott kötetben, közismert személyiségek írták le gondolataikat a magyar kultúráról, több mint nyolcvanan. Köztük több zenész, színész, rendező, publicista, televíziós személyiség, író, könyvtáros, történész is. Ám a sztori itt nem állt meg, ugyanis a szerkesztő 2022-ben folytatta azt, amit tavaly elkezdett, és a kézzel írott különleges könyv nyomán megszületett az Ami összeköt – 100 gondolat a magyar kultúráról című kötet, amit immár bárki feltehet a könyvespolcára. Erről a nem mindennapi ötletről beszélgettünk a szerkesztővel, Kiss Fruzsinával.
LSZF-061.HU
Egy fiatal egyetemista hölgyre gondolva, sokkal inkább eszünkbe jut a bulizás, mint sem egy ilyen áldozatos szerepvállalás, hogy jött a gondolatfűzér ötlete?
Az inspirációmat, a hitvallásomat egyetlen gondolatban tudnám legjobban összefoglalni, miszerint hiszem, hogy a kultúránkért tenni nem életkorhoz köthető, s azt is, hogy dolgozni érte kötelességünk.
Mi alapján kérted fel a szerzőket?
Fontosnak tarottam a készítés során, hogy olyan embereket keressek fel, akiknek fontos Magyarország, a magyar kultúra. Az is fontos szempont volt, hogy minél több területről szólítsak meg kultúra művelőket és kultúra közvetítőket egyaránt. Ha pedig tovább szegmentálunk elmondható, hogy az irodalom, zene, film és média területtől kezdve a képzőművészeten át a magyar kultúrát meghatározó vezetőkig szerettem volna szélesíteni a palettát. Természetesen az is lényeges volt, hogy lakhelyüket tekintve is heterogén csoportot kérhessek fel, hogy ne egy területről és településről legyenek vélemények a kultúránkról, hanem inkább országosan szerteágazó területekről.
Az alkotásban sok debreceni is szerepel szerzőként. Többek között Angi János múzeumigazgató, Bódor Edit közművelődési szakember, Dánielfy Zsolt színművész, Forisek Péter történész, Porkoláb Gyöngyi kulturális mediátor is megfogalmazta, mit jelent számára a magyar kultúra.
De olvashatjuk Papp László polgármester gondolatait is a kötetben, melybe Melocco Miklós és Miklósa Erika, Kubik Anna és Szikora Róbert, Csík János és Skrabski Fruzsina is írt.
Az írók többségét ismerted te magad is, mennyiben volt meglepő az, amit a magyar kultúráról írtak? Volt, akinél őszintén felkaptad a fejed, vagy esetleg azt vártad, kevésbé „tárulkozik ki”? És ha már itt tartunk, szerinted mennyire lettek ezek intim, őszinte hangulatú írások, és nem pusztán definíciók?
A könyv eredetileg egyetlen példányban készült el, mindenkivel személyesen találkoztam. Mindenki kézzel írta le a gondolatait. Ez már eleve ad teret a személyesebb, intimebb hangvételnek. Bár szerintem, ha az ember a saját hazája kultúrájáról, a lényét meghatározó identitásáról ír vagy beszél, azt csak lélekből, szeretetből teheti. Így minden adott volt ahhoz, hogy olyan kapcsolódások és őszinte történetek születhessenek a könyvbe, amiért nem lehet eléggé hálás. Az egyébként nagyon érdekes volt számomra, hogy minden szerző nagyon különböző, más-más életút áll mögöttük, mégis mennyire megegyezik az a belső mag, ami összeköt.
Minden irományhoz tartozik egy kép és egy idézet? Ezek szelektálása hogyan történt? Mennyi ideig tartott ezek összepárosítása?
A kézirattól a kész könyvig eljutni félév munkája volt, amelyben sok segítséget kaptam. Mind a képek kiválasztásában, a szövegek digitális rögzítésében, a végleges megjelenésben és cím kiválasztásában, ötleteim megvalósításában segített a Polgári Magyarországért Alapítvány. Szeretném kiemelni Kavecsánszki Ádám elnök urat, aki felajánlotta támogatását, Borbély-Juhász Anikót és Gulyás-Szabó Lucát, akikkel együtt nevelgettük, dédelgettük a projektet. Értékes embereket ismerhettem meg, akikkel együtt élhettem meg az alkotás folyamatát. Így született meg a bővített kötet már száz szerző hozzájárulásával. Célként tűztük ki, hogy a kézírás egy-egy szelete is visszaköszönjön a nyomtatott verzióban. A használt idézetek pedig minden esetben olyan tematikájúak, mint maga a gondolat. Igyekeztünk mindenhol szinergiába hozni a szerzők gondolatait az illusztrációkkal és a használt idézetekkel.
A könyvborítóhoz felhasznált grafika debreceni eredetű, ismert képzőművész, Palotai Erzsébet munkája.
Szerinted egy ilyen könyvre miért van szükség? Mennyiben lehet ez egy hiteles korlenyomat?
Úgy hiszem, hogy minden írás önmagában érték, hiszen mind egy-egy vallomás, de mint említettem közös tőről, a magyar kultúra szeretetéről fakadnak. A közös pont megtalálása jó kiindulási alap az együttműködésekre és a találkozásokra. Ha sikerül a szerzőket gondolataik által megismertetni egymással és szélesebb olvasói körrel azt hiszem elértük a célt. Mindemellett egyfajta kulturális korképet ad arról, miként gondolkodnak azok az emberek a mai magyar kultúráról és világról, akik ezért minden nap megdolgoznak.
