Valentin-napi kellemetlenkedés - Az almafa virága című filmről

Február 14-én, a szerelmesek napján országszerte debütál a mozikban Az almafa virága című magyar-vietnámi romantikus film. Az első európai-vietnámi koprodukcióban készült alkotás cselekménye két szálon fut, az egyik a ‘70-es évek szocialista világába nyúlik vissza, a másik történet pedig napjaink Budapestjén játszódik. Az ötlet izgalmas, a kivitelezés kevésbé. A film több sebből vérzik: kidolgozatlan forgatókönyv, felületesen megírt karakterek, rossz színészvezetés. Kritika.

MM - 061.hu

Talán kevesen tudják, hogy a hetvenes években közel ötezer egyetemista érkezett Magyarországra tanulni a kommunista Vietnamból a két ország szoros barátságának köszönhetően. Az ösztöndíjprogram célja az volt, hogy vietnami diákok a rendszerhez hű, képzett diplomásokként térjenek vissza háború sújtotta országukba, és annak újjáépítésén munkálkodjanak. A fiatalokat felügyelő tisztek kísérték annak biztosítására, hogy csak a tanulásra koncentráljanak és még véletlenül se kerüljenek túl közel a magyar diákokhoz, nehogy Magyarországon akarjanak maradni.

Innen már sejthető, mi okozza a bonyodalmat Az almafa virága című romantikus filmben. Song Ha (akit a 2011-ben a legszebb, Európában élő vietnámi lánynak megválasztott Nari Nguyen játszik) Budapestre érkezik, hogy apja hamvait a Dunába szórja. Felbukkan mellette egy környezetvédő srác, Viktor (Koltai-Nagy Balázs), akinek első pillantásra megtetszik a lány. Már a nyitó jelenet is furcsa: épp elég kellemetlen, hogy egy ilyen érzelmileg megterhelő szituációban egy vadidegen faggat egy lányt, de utána sem szakad le róla, tovább kellemetlenkedik mellette, a lány pedig monoton hangon válaszolgat neki. Ez mennyire életszerű?

Oké, ez még csak az eleje, ne temessük a filmet. Indul a nyomozás, a lány ugyanis azért jött Magyarországra, hogy felgöngyölítse családja sztoriját, amiről otthon, Vietnamban nem hajlandóak neki mesélni. A lány nagymamája, Thien Nga (Dzuhliya Lam) a már említett ösztöndíjprogram keretében érkezik tanulni az Agrártudományi Egyetemre, ahol megismeri Tibort (Sütő András). Naná, hogy ők is szerelmesek lesznek egymásba. A románcot persze titkolniuk kell, a felügyelő tiszt árgus szemekkel figyeli minden lépésüket.

Két-két fiatal között szerelem szövődik, ti, nézők, elégedjetek meg ezzel, gondolhatták az alkotók. Hiszen épp elég izgalmas a szocialista Magyarország nyomasztó légköre, a kontinenseken átívelő szerelmek, ezt a csontot rágcsáljuk, a részletek ne érdekeljenek bennünket.

A pongyola forgatókönyvön és kidolgozatlan karaktereken túl meg kell küzdenünk a szépségkirálynőből színésszé avanzsált Nari Nguyen robotmód felmondott soraival. Segítene, ha egy percre is elhinnénk a lánynak, hogy őt valóban érdekli a nagymamája sztorija, nem csak a rá nyomuló lelkes srácot. Ez nem az ő hibája, nem színész, nincs is jól vezetve, nincs kijavítva, egyszerűen nem hiteles. Erre szintén érdemes lett volna nagyobb energiát fektetni. A Vietnamban forgatott jelenetek izgalmassá tehetnék a filmet, de ezek sem tudnak jelentésessé lenni, nincsenek megtámasztva, csak úgy lógnak a levegőben.

Az almafa virágát egyébként valós történetek ihlették, az író-rendező több vietnami-magyar sztorival, akár romantikus történetekkel is megismerkedett, innen nézve sem érthető, miért nem foglalkozott kicsit többet a könyvvel. Azt meg hogy egy egyébként sem stabil cölöpökön álló forgatókönyvet hogyan kell tovább silányítani a megvalósítás szintjén, azt Az almafa virága alapján lehetne tanítani. A szerelmesek napján tehát érdemes megnézni a streaming szolgáltatók kínálatát is.