A színek festője - 140 éve halt meg Édouard Manet

Száznegyven éve, 1883. április 30-án halt meg Édouard Manet francia festő, grafikus, a realizmus és az impresszionizmus közötti korszak kiemelkedő képviselője. Legfontosabb alkotásaival emlékezünk rá.

MM - 061.hu

Édouard Manet 1832. január 23-án született egy tehetős párizsi családban. Anyja a svéd koronaherceg lánya volt, komoly jogi karriert befutó apja minisztériumi tisztviselőként dolgozott. Az ifjú Manet a festészet iránti érdeklődését nagybátyjának köszönhette, aki rendszeresen magával vitte a Louvre-ba. Biztatására rajztanfolyamra is beiratkozott, ahol életre szóló barátságot kötött Antonin Prousttal, a későbbi, szépművészetekért felelős miniszterrel. 1850-ben az akadémikus festő Thomas Couture tanítványa lett, akivel sokat utazgatott Európában, olyan, számára később is fontos alkotók munkáit ismerve meg, mint Diego Velázquez és Francisco José de Goya.

Az abszintivó (1859)

Manet Az abszintivó című képe révén vált ismertté, egyben botrányhőssé, mivel rendszeresen választott olyan merész témákat, amelyeket kora közönsége nem értett vagy nem fogadott el. Az alkoholizmus, a koldusok és énekesek, a kávéházi jelenetek ábrázolása megbotránkoztatta az emelkedett témákhoz szokott közönséget.

Reggeli a szabadban (1862-63)

Egy másik korai munkája, a nagy vihart kavart Reggeli a szabadban kiállításához az akadémiai művészetet képviselő párizsi Szalon nem járult hozzá, a közönség mégis láthatta pár napig, mert III. Napóleon császár nagylelkűen engedélyezte, hogy a Visszautasítottak Szalonja bemutassa.

Olympia (1863-65)

Amikor 1863-ban kiállította az Olympiát, a női test új, sajátos felfogású ábrázolása miatt került ismét a figyelem és a viták középpontjába. Az aktképen a kor elvárásaitól gyökeresen eltérő, vékony, kihívó tekintetű kurtizán látható, erős szexuális kisugárzással. A képet később Pablo Picasso, Paul Gauguin, Gustave Courbet, Paul Cézanne és Claude Monet is korszakalkotó jelentőségűnek nevezte technikája és témaválasztása miatt. Manet művei ugyanakkor sok esetben a festészeti tradícióra támaszkodtak: Raffaello, Tiziano, Velázquez és Goya műveit értelmezték újra.

Legtermékenyebb korszaka az 1860-as évek végére tehető, művészete ekkor már sokszor provokatív témaválasztásai ellenére egyre szélesebb körben elfogadottá vált. Az 1870-71-es porosz-francia háborúban hadnagyként szemtanúja volt Párizs ostromának, és bár műtermét szétdúlták, képeit sikerült megmentenie. Amikor 1874-ben barátai - Monet, Degas, Pissarro, Berthe Morisot, Renoir - meghívták egy nagyszabású kiállításra, amely az első impresszionista tárlatnak tekinthető, Manet nem fogadta el a felkérést.

Émile Zola portréja (1868)

Émile Zola kiállt Manet művészete mellett, nagyra becsülte őt, sőt maga is rajongott a spanyol művészetekért. A férfi két cikkeket írt a festőről és úgy gondolta a Louvre-ban lenne a helye a Manet alkotásainak. A fenti portré, a megjelenések után köszönetképpen készült. Érdekesség, hogy Manet a saját stúdiójában festette meg az írót, de igyekezett úgy kialakítani a környezetet, hogy az Zola személyiségét és egyben foglalkozását is tükrözze. A festmény nemcsak Manet munkásságának lett fontos darabja, de kettejük barátságának kezdetét is jelentette.

Argenteuil (1874)

Manet és Claude Monet 1874-től együtt dolgozott a Szajna partján, leginkább ezeket az éveket tartják Manet impresszionista korszakának. A Csónakban, az Argenteuil és a Monet csónakban című képei a plein air stílusában készültek. A részletező, beállított, beltéri festészettel szemben a szabadtéri alkotás, az elmosódott részletek, a színek és fényjátékok eseménye - a természet, a külvilág észlelése - vált képei témájává. Mégis, az impresszionistáktól eltérően ragaszkodott a képek hagyományos szerkezetéhez, a klasszikus kompozíciókhoz.

A Folies-Bergère bárja (1881-82)

Később visszatért kedves témáihoz, a szobabelsőkhöz és a vendéglői, kávéházi életképekhez (Álarcosbál az Operaházban, a Zola-regény ihlette Nana, vagy A Folies-Bergere bárja). A La Vie Moderne folyóirat 1880-ban kiállítást rendezett Manet műveiből, 1881-ben pedig megkapta a Francia Becsületrendet.

Manet egyik legkésőbbi képe, sokak szerint festészetének kiteljesedése AFolies-Bergère bárja című mű, amelyet a halála előtti évben festett. Rengeteg vizuális és gondolati inger hat ránk a mű nézése közben, a művész képi ábrázolásának megannyi sajátosságát figyelhetjük meg tanulmányozása közben. Az előtérben a márvány bárpult kelt figyelmet, tele üvegekkel, gyümölccsel és virággal, akárcsak egy csendélet. A kép főszereplője a bárkisasszony, aki teljesen szemben, nagyjából csípőmagasságig látható. Sötétkék bársonyruhája hangsúlyos, mély dekoltázsában virágok, amelyek még inkább színesítik a nő alakját.

Élete utolsó éveiben szifilisz és lábszárfekély kínozta, bal lábát amputálni kellett. 1883. április 30-án Párizsban halt meg, műveit a következő évben az École des Beaux Arts kiállításán Émile Zola méltatta.

A vezető képet Manet Télikert című képe