Ötszáznegyven éve született Raffaello, a reneszánsz festőzseni, építész és topmenedzser

Ötszáznegyven éve, 1483. április 6-án született az érett reneszánsz legnagyobb művészeinek egyike, a festészet és építészet terén is maradandót alkotó Raffaello Sanzio. Elementáris erejű művei mellett kevesebb szó esik arról, hogy az olasz festőzseni valójában egy sikeres vállalkozást működtető üzletember is volt, mai fogalmakkal: egy jól menő ügynökség art direktora.

061.hu

Raffaello Sanzio (vagy Santi) 1483. áprilisában született Urbino városában, ahol apja a herceg udvari festője volt. Tizenegy évesen árvaságra jutott, ezután Perugiában tanult, tizenhét évesen már mesternek mondták, 1504-től Firenzében élt. II. Gyula pápa 1508-ban hívta Rómába olyan nagyszabású munkáinak köszönhetően, mint a Szűz Mária eljegyzése, a Terranuova Madonna vagy a Tengelicés Madonna. Ezek technikai felkészültsége mellett fény-árnyék kontrasztú plaszticitásukkal Leonardo hatását mutatják, a jobbára statikus, szoborszerű, a külvilág helyett inkább saját lelkük felé forduló, kifürkészhetetlen tekintetű madonnákat klasszikus, árkádiai tájakba rendezte. A szerkezetileg feltűnően szabályos kompozíciók, a bibliai szereplők mozdulatlansága az egyetemes isteni harmóniába vetett hitét, annak - ha csak részben is - átlátható szerkezetét tanúsítja.

Korán megnyilvánuló tehetségén kívül közvetlen személyisége is szerepet játszott a római meghívásban, a pezsgő olasz kulturális és társasági élet kedvelt alakjának számított.

Az első három szoba képei teljes egészében az ő alkotásainak tekinthetők, igaz, a kor szokásának megfelelően műhelye alkalmazottjai segítették, de csakis az ő instrukcióit követve. Az első terem neve Stanza dell'Incendio di Borgo - A tűzvész szobája - III. és IV. Leó pápák életéből vett jeleneteket ábrázol, nevét arról a freskóról kapta, amely a Róma Borgo negyedében tomboló tűzvészt a kereszt felmutatásával megállító IV. Leót ábrázolja.

A második szoba, a Stanza della Segnatura - a teremben zajló hivatali intézkedésekre utalva -, az aláírásoké, ez volt a pápa könyvtárszobája. A három nagy freskó az antikvitás és a kereszténység harmóniáját teremti meg, a Disputa, az Oltárszentség és az Athéni iskola a filozófia, a negyedik, a Parnasszus pedig az irodalom dicsőítése. A harmadik szoba a Stanza d'Eliodoro neve az ószövetségi jelenetre utal, amikor a jeruzsálemi templom kifosztására érkező Héliodóroszt angyalok űzték el. Ugyanitt található az I. Leó pápáról készült freskó, amint Róma kapui alól visszafordulásra készteti a hun királyt, Attilát és Szent Péter szabadulása a börtönből, a művész az alakok közé patrónusát, a pápát is megfestette. A Sala di Constantino freskói közül a Nagy Constantinus a milviusi hídnál aratott győzelmét bemutató képet még Raffaello vázlatai alapján készítették, a többi Giulio Romano műve.

Érett alkotói korszakában a freskók szereplőinek elosztása mindinkább mozgalmassá, drámai hatásúvá vált. A térképzet megteremtésében nemcsak a perspektivikus ábrázolás eredményeit, de a hideg és meleg színek észlelési különbségeiből adódó illuzórikus hatást is példátlan eredetiséggel alkalmazta. A világ hierarchikus, függőlegesen elképzelt rendjét az isteni szféra irányába mutató centrális, égi hatalom szolgálatába állította. Mitológiai és keresztény, humanista jelképek, különféle allegorikus tárgyak gazdagítják a realisztikusan aprólékos, hatalmas épületbelsőkben felbukkanó szereplők ábrázolását.

Raffaello a középkori narratív festészet ábrázolói konvencióján is változtatott, az elbeszélt esemény időbeliségének megjelenítését a szem számára azonnal befogható látvány váltja fel, mintegy időn kívülinek mutatva tárgyát. Ahogy az egy reneszánsz személyiség esetében cseppet sem meglepő, tehetsége más művészetekben és tudományokban is megmutatkozott. A II. Gyulát követő X. Leó pápa megbízásából falikárpitokat tervezett a Sixtus-kápolnába, A csodálatos halfogás vagy A béna meggyógyítása mind olyan munkák, amelyek a következő alkotónemzedékek számára is inspirációul szolgáltak.

X. Leó pápa alatt régészeti felügyelőként Róma ókori épületeinek megóvásában segédkezett, ugyanakkor a kulturális programfelelőse is ő volt. A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án elhunyt, vélhetően maláriában.

Az olasz festőzseni az üzletszervezés és az önmenedzselés terén is kimagaslót alkotott.

Raffaello népszerűsége máig töretlen, ha mást nem is, a Sixtusi Madonna lábainál unatkozva könyöklő, pufók kupidókat reprodukciókról, képeslapokról, trikókról vagy táskákról mindenki ismeri. A munkáiból rendezett kiállításokat tömegek látogatják, 2020. március 5-én Rómában az elnöki palota, a Quirinale egykori istállójában (Scuderie) az urbinói mester több mint kétszáz, együttesen négymilliárd euróra biztosított festményéből és grafikájából nyílt meg.

Kiemelt kép: Raffaello önarcképe (részlet) - Forrás: Wikipédia