Az angyal válaszolt - Ilyen volt Juliette Binoche olvasásperformansza a Nemzeti Színházban
Szerda este különleges olvasásperformanszt láthatott a közönség Juliette Binoche részvételével a Nemzeti Színházban. A Fény-anyag című előadást egy magyar könyv, Az angyal válaszol inspirálta, amely már sokszor sok helyen késztette gondolkodásra közönségét felolvasóestek formájában, viszont a könyv anyaga színpadra most először került, így kivételes élménnyel gazdagodhattunk.
MM - 061.hu
A második világháború embertelensége közepette négy fiatal művész, Gitta, Lili, Hanna és József hónapokon át beszélgetnek, kérdéseket tesznek fel egymásnak, szomjasan keresik az igazságot. Tizenhét hónapon át tart a tanítás, amelyből 88 beszélgetés maradt ránk, e filozofikus-költői, az élet értelmét kutató szöveget Mallász Gitta jegyezte le. Barátai közül egyedül túlélve a holokausztot a kéziratot másfél évtizeddel később Párizsba vitte. Franciára fordították, a hetvenes évek közepén előbb egy rádiójáték készült belőle, majd 1976-ban könyv formájában is megjelenhetett, azóta huszonöt nyelven olvasható. Első szamizdat kiadását Farkas József református lelkész tette lehetővé 1988-ban, majd 2005-ben a Fekete Sas kiadónál is megjelent.
Különös kapcsolat fűzi a könyvhöz, valamint a könyv alapján szerte a világban előadásokat tartó Kardos Gyöngyi Margithoz Juliette Binoche Oscar- és BAFTA-díjas francia színésznőt, akinek - mint azt egy korábbi interjúban elmondta - megváltoztatta az életét ez a könyv . “Valóságos felfedezés volt számomra. Idő kell hozzá, sokat követel és sokat adott mind a filmezésben, mind a magánéletben”, fogalmazott a színésznő.
Hasonlóan vélekedett Szűcs Nelli is, aki az előadás utáni közönségtalálkozón elmondta, hogy az első olvasás után jó, ha öt százalékát megértette a szövegnek, ezután viszont újra és újra elő kellett vennie, hogy lassan, fokozatosan be tudja azt építeni magába.
A szöveget négy színművész olvasta fel: Juliette Binoche, Szűcs Nelli, Varga Zsuzsa és Trill Zsolt, Binoche lánya, Hana Magimel pedig a zenei aláfestést adta, leginkább az előadás tagolását segítendő. Az asztalnál ülő színészek mögött egy LED-falon olvashattuk Binoche sorainak magyar feliratát, olykor pedig a megértést segítő ábrák is megjelentek rajta. A magyar és a francia nyelv találkozása már önmagában izgalmas hullámzást adott az előadásnak - Szűcs Nelli határozott, olykor talán túl kemény stílusban olvasta sorait, ezt ellensúlyozta a lágyan, érdeklődve megnyilatkozó Binoche, Varga Zsuzsa pedig mintha hidat képezett volna kettejük között. Trill Zsolt inkább csak nyomatékosított, megismételt egy-egy fontos, bevésendő gondolatot.
"Szükségem volt arra, hogy a kulisszák mögé lássak a mindennapi életben is" - fogalmaz Juliette Binoche a könyv kapcsán, és valóban, talán sosem volt láthatóbb a láthatatlan, talán sosem kaptunk pontosabb definíciót a transzcendensről, mint ebben az előadásban, és sosem éreztük magunkat ennyire felbátorítva arra, hogy merjünk kérdezni, merjünk vágyni ilyen és ehhez hasonló bensőséges találkozásokra.
A szöveg kétségkívül nagy falat - pláne annak, aki először találkozik vele -, és azt is nehéz megítélni, hogy a színházi tér felerősíti, vagy csak megtámasztja e gazdag, tömör tanítást. Akadt, aki hamar fókuszvesztetté vált, a mellettem ülő hölgy például álomba szenderült az első tíz perc után, ám aki hagyta, hogy éber értelemmel figyelve vigyék a kérdések és válaszok, annak egész biztosan lesz dolga a könyvvel. Az pedig, hogy több évtized után ilyen különleges formában térhetett haza Magyarországra Az angyal válaszol, külön öröm.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
