Nagyszabású Petőfi-előadást mutatnak be a nemzeti összetartozás napján - Interjú Zsuráfszky Zoltánnal

"Az, hogy a nemzeti összetartozás napján az ország második legnagyobb színpadán Petőfi-darabot mutathatunk be, fantasztikus érzés. Azt hiszem, Petőfi az, aki összehozta a nemzetünket, aki adott egy löketet a forradalmiságával, a nemzeti érzelmeivel, a hazaszeretetével, a szerelmi lírájával. Egy nagyon sokszínű fiatalember volt, aki rövid élete alatt rengeteg csodálatos költeményt hagyott ránk, megérdemli, hogy egy ilyen táncesten is ápoljuk az emlékét" - fogalmaz Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzet Művésze, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, akit interjúnkban a Szabadság, szerelem! című tánc-szín-játékról kérdeztünk.

MM -

061.hu

Hogy jelenik meg Petőfi költészete, szellemisége az előadásban? Évek óta készülünk arra, hogy táncban megfogalmazzuk Petőfi élettörténetét, a bicentenárium pedig jó alkalmat adott a megvalósítására. Az előadás - melyben Petőfi életének stációit vesszük végig a születéstől egészen a haláláig - szövegkönyvét Zs. Vincze Zsuzsa, együttesünk szakmai vezetője írta. Az első rész Petőfi gyermekkori évein, a diákéveken, a színészi korszakán ível át, de az előadásban szerepelnek részletek a János vitézből és A helység kalapácsából is. A második részében megelevenedik a reformkori Duna-korzó, a Pilvax kávéház, itt hangzanak el a költő forradalmi versei, a Csatadal, a Magyar vagyok, a Nemzeti dal, majd Petőfi utolsó verse, a Szörnyű idő zárja a programot. Petőfi egész életét feldolgozzuk tehát táncnyelven.

Milyen koncepció alapján választották ki, hogy e rövid, de annál termékenyebb életmű mely elemei kerüljenek bele az előadásba? Fontosnak tartottuk, hogy a legismertebb verseit - a Nemzeti dalt, a Csatadalt, a Magyar vagyok-ot, vagy a Tiszát beépítsük az előadásba, ez utóbbi egyébként Liszt zenéjére hangzik el, tehát az élőzenés népzenei részek mellett komolyzenei elemek is szerepelnek a darabban. A zenei anyagot Rossa László zeneszerző barátunk, régi munkatársunk állította össze. A látványos díszletet Tóth Kázmér álmodta meg, lesz ledfal, kivetítők, forgó terek, hogy tudjunk változtatni a különböző színhelyeket a darabhoz, úgyhogy valóban izgalmas produkció született.

Kik működnek közre a Nemzeti Táncegyüttes táncosain kívül? Több mint százan leszünk a színpadon, táncművészeti egyetemisták, amatőr együttesek tagjai és gyerektáncosok is velünk lesznek. Petőfi megszemélyesítőjeként Herczegh Pétert, a Nemzeti Színház fiatal színészét láthatjuk, de a táncosaim közül is lesznek, akik Petőfiként fognak koreográfiákat táncolni.

Petőfi óriási hagyatékot hagyott ránk, és talán az egyetlen olyan költőnk, akinek a neve ilyen mértékben összeforrt a magyar folklórral. Igen, ez így van. Mi ezekből a versekből, dallamokból merítünk. Amikor az erdélyi falvakban, vagy Magyarországon énekeljük ezeket a sorokat, szinte el sem tudjuk dönteni, hogy ez népköltészet, vagy Petőfi sorai váltak ennyire közkedveltté. Ezek a Petőfi-versek már a nép nyelvén szólalnak meg, és amikor végigmegyünk a műsoron, és a nézőink ott ülnek a nézőtéren, olyan mintha az egész a fejükben lenne. Előjönnek a verssorok, az egész Petőfi-életmű megjelenik bennük az előadás után. Petőfi nagyon fontos az identitásunk szempontjából, meghatároz minket az ő művészetével való találkozás. Nagyon jól tudjuk, hány nyelvre lefordították Petőfit, végre egy táncműsor is létrejött előtte tisztelegve.

Mi jellemzi Petőfi korának a tánctípusait, és ezek hogyan jelennek meg az előadásban? A műsorainkat mindig az adott korszakból, az adott történelmi korból, valamint az irodalmi szemelvényekből építjük fel. Petőfi korát a verbunkos zene, a csárdás jellemezte, természetesen ezek a motívumok, tánctípusok adják a fő gerincét a műsornak.

A tánc-szín-játék műfajmegjelölés mire utal? Nagyon sokat dolgozunk a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila mellett, a táncosaim prózát is mondanak, szavalnak, énekelnek. A darabban a vers mint színházi elem is megjelenik, tehát tánc és színház együtt jelenik meg, ezért nagyon találó ez a műfaji megjelölés.

Nemcsak Herczegh Péter alakítja Petőfit, hanem a táncosok is. Ezt hogy kell elképzelni? Igaz, hogy hivatásos táncosokról van szó, de egy-egy szerepet, egy-egy szerelmi lírából adódó lehetőséget ők is meg tudnak jeleníteni. Három, fizimiskában nagyon alkalmas fiatal legény fog dinamikusan eltáncolni egy-egy versrészletet. Ez olyan, mintha belépnénk egy szerepbe, majd kilépnénk belőle, és így tovább. Nem feltétlen a színésznek kell táncosnak lennie ahhoz, hogy el tudja játszani Petőfit, táncos darabról van szó, így természetes, hogy Petőfinek meg kell jelennie a korabeli verbunkos, legényes mozdulatokban is. Ezeket a lehetőségeket mi mind-mind eltáncoljuk a műsorban. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Petőfi - Zs. Vincze Zsuzsa munkájának köszönhetően - olyan katonás viseletben jelenik meg, ahogyan a megmaradt dagerrotípiáról, korabeli rajzokról, rézkarcokról ismerjük.

Miért tartja fontosnak, hogy június 4-re esik a bemutató napja? Milyen üzenetet hordoz ez? Az, hogy a nemzeti összetartozás napján az ország második legnagyobb színpadán Petőfi-darabot mutathatunk be, fantasztikus érzés. Azt hiszem, hogy Petőfi az, aki összehozta a nemzetünket, aki adott egy löketet a forradalmiságával, a nemzeti érzelmeivel, a hazaszeretetével, a szerelmi lírájával. Egy nagyon sokszínű fiatalember volt, aki rövid élete alatt rengeteg csodálatos költeményt hagyott ránk, megérdemli, hogy egy ilyen táncesten is ápoljuk az emlékét.

Hol és mikor lesz még látható az előadás? Egy ilyen nagyszabású előadást - ami díszletet, jelmezeket tekintve óriási anyagi ráfordítást igényel - kár lenne csak egyszer bemutatni, ezért azon voltunk, hogy mindenképp játszhassuk máskor is. A következő évadban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Müpa rezidens együttese, így novemberben ifjúsági előadásként egy rövidített verziót mutatunk be az előadásból a Művészetek Palotájában, és ezután várhatóan még sok helyen látható lesz majd.

Fotók: MNTE/Cseke Csilla, vezető kép: MTI