Ilyenkor, újév első napjaiban érdemes számot vetni azzal is, hogy vajon mi várható az idei évtől. Alapjáraton ez nem volna egy igazán komoly kérdés, hiszen az ilyen köztes éveket az olyan emberek, akik a közéletben evickélnek, legyenek azok politikusok, újságírók vagy egyebek, szeretik a leginkább csak átvészelni. Ilyenkor ugyanis nincs akció. Nincs akció, mert nincsen egyetlen választás sem. Az országgyűlésit magunk mögött hagytuk, az önkormányzati és európai parlamenti pedig még bőven több mint egy év múlva következik majd. Nyilván, a kampányidőszak ez év végén kezdetét veszi majd, de az is mennyire messze van? Nem kérdés tehát, hogy 2023 egy épelméjű, normális világban egy békés év volna. Most pedig pontosan tudjuk, hogy nem lesz. Sőt, talán viharosabb lehet 2022-nél is.
Korábban többször is beszéltem már róla, hogy az elmúlt évtizedben megannyi olyan esemény történt velünk, amelyekről korábban elképzelni sem tudtuk, hogy megtörténhetnek. Migránsválságtól a háborúig, megtűzdelve egy egész világot beborító járványról. Ezek egyike is komoly válságba taszíthatta volna a kontinensünket, nemhogy pár év alatt bekövetkezve mind a három, amikor még az előzőből sem sikerült teljesen felocsúdni, és akkor finoman fogalmaztam. Egészen egyszerűen ott tartunk, hogy ha megfelel ez sokak ízlésének, ha nem, ha botránkoznak széplelkűek, ha nem, de nincs békeidőszak. Pillanatnyi megnyugvás, levegőkifújás és egyebek sincsenek.
Időnként szoktam rajta gondolkozni, hogy vajon miért alakult ez így. Mert ez nem köldöknézegető merengés, de régen, mondjuk gyerekkoromban valóban nem volt ennyire élet-halál harc a politika minden egyes pillanata.
Az egy pillanatra sem volt igaz, amit egyesek még ma is szeretnének kissé gúnyosan elhinni, hogy amikor a parlamenti vita véget ért, akkor az ellenkező gondolkozású képviselők a büfében közösen ittak valamit − higgyék el, ilyen a valóságban, a szó tényleges értelmében politikai ellenfelek között soha, sehol sincs −, de volt némi betyárbecsület. Elegancia, mondjam így? Visszafogottabb lét. És én még azzal is egyetértek, hogy ez a 2000-es években szállt végleg tova, a Fidesz politikájának köszönhetően. Nagyon helyesen. Mert bármikor is gondolkozom rajta, mindig erre jutok − hiszen a világban lejátszódó jelenségek is mind ezt támasztják alá, nemcsak a hazaiak −, hogy valahogy mindig akkor mérged el a közélet, mindig akkor lesz a korábbiakhoz képest mocskosabb minden, amikor öntudatra ébred a jobboldal. Amikor többet nem hagyja magát elnyomni, hanem felveszi a kesztyűt. Amikor nem bandukol el a sarokba kukoricára térdepelni, hanem erőből odasóz. Nem kezdi a balhét, de befejezi. Nem kér elnézést, nem teketóriázik, nem moralizál feleslegesen.
Mert ezeket a kitételeket mindenhol a baloldal találta fel és kizárólag azzal a céllal, hogy megbénítsa a konzervatív politikai cselekedeteket. Tudják, ez olyan, amikor egy jobbos politikus vagy közéleti szereplő tesz valamit, és rögtön megjelenik a közösségi oldalakon a balos hiénabanda, hogy haha, hát tesz ilyet keresztény politikus? Tesz hasonlót konzervatív, jobbos politikus? Annyira kacagtató, mikor az ateista bolsik oktatnának ki minket illemből, meg kereszténység adta morálból, és ebben a végzetesen képmutató próbálkozásban benne is van az egész hozzáállásuk.
És bizony, az ilyen új, sikeresebb irányba fordulások idején szoktak lemorzsolódni a tépelődő, balos kézhez szokott, úgynevezett igazi vagy európai értelemben vett konzervatívok. Ők megszokták, mazochista módon megszerették a sikertelenséget és a lenézettséget, nem is szeretnének olyan életet, amikor nem ez határozza meg a konzervativizmusukat, és onnantól fogva mindent kikérnek maguknak, ami sikeres. Olyat ugyanis − szerintük − nem élhet át egy valódi jobboldali, maximum, ha a balosok megengedik nekik. Tudnának erről jó páran beszélni.
A lényeg itt most mégis az, hogy amiként az elmúlt, lassan 13 év sikerességét ennek a megváltozott és szükséges testtartásbeli állapotnak köszönheti a jobboldal, úgy pontosan erre lesz szükség 2023-ban is. Mert nehezebb helyzetekben még saját körben is megnőhet azok száma, akik valamifajta kiegyezést, nyugodtságot meg egyebeket tartanának szükségesnek, de erre soha nem kerülhet sor. Azért nem kerülhet sor, mert a baloldal úgy működik, mint egy vadállat − a maguk szempontjából egyébként helyesen. Ha gyengeséget érzékelnek, lecsapnak. Ha bizonytalanságot érzékelnek, kihasználják.
Nem mi teremtettük meg, hogy ilyen körülmények között kell létezni a közéleti mindennapokban, de kiválóan alkalmazkodtunk hozzá.
Ja, és a lényeg: 2023-ban is mindenhol leverjük a baloldalt. Mert ez fakad a habitusunkból.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS