Fiatalok, szépek, magyarok – és győztes típusok. Idén és tavaly is itthon nyert világtornát a magyar női kézilabda-válogatott: előbb az U20-asok, most az U19-esek jutottak fel a csúcsra. Sokan már a felnőttcsapatokban is meghatározó játékosok: Háfra Noémi majdnem Bajnokok Ligája-gólkirály lett a Fradiban, Kácsor Gréta már 17 évesen játszott a Vácban, és társaihoz hasonlóan belőle is világklasszis lehet. Mi a titok? Tény, hogy a tao-pénzek bevezetése óta ötször annyi igazolt kézilabda-játékos játszik Magyarországon, és élcsapataink közül a Fradi, a Vác és a Debrecen is a fiatalokra épít. A sikeres jelen elképesztő jövőt ígér, de mindez nem papírforma. A lényeg a bizalom és a türelem, hogy merjenek a csapatok a magyar tehetségekre építeni.
Két nyári, hazai rendezésű világtorna, két magyar aranyérem – ha az utánpótlás eredményeket nézzük, elképesztően erős lesz a magyar női kézilabda-válogatott az elkövetkező évekre. Tavaly az U20-as nemzeti csapat nyerte meg a világbajnokságot Debrecenben, idén az U19-esek győztek a győri Európa-bajnokságon. Utóbbi ráadásul minden meccsét megnyerte, de előbbi veretlen maradt.
A döntőket nem felejti, aki látta; Debrecenben és Győrben is telt ház előtt játszottak a lányok, ami utánpótlás szinten egyszerűen hihetetlen: jól mutatja, hogy mennyire népszerű a sport és ez a sportág Magyarországon.
Kácsor Gréta a debreceni vébén. Fotó: MTI
Mindkét együttest Golovin Vlagyimir vezette a hatalmas sikerre; a szakember a győzelmek után a csapatmunkát, az összetartást, az egymásért való küzdést emelte ki. A kézilabdával foglalkozó Hosszabbítás nevű szakblog a felnőtt csapatot irányító Kim Rasmussent is megkérdezte a győzelmekről. Ő egyrészt fantasztikusnak nevezte a szereplést, és kiemelte a mieink hihetetlenül magas technikai képzettségét, másrészt az esetleges buktatókra is felhívta a figyelmet.
Példaként saját hazáját említette: Dánia hiába szerzett az elmúlt 12 évben negyven érmet a különböző utánpótlástornákon, felnőtt szinten ehhez csak egyet tudott hozzátenni. A dán edző szerint (is) komoly szerepet játszott ebben az az eredménykényszer, amely a dán és a norvég bajnokságokat is meghatározta régebben. Nem merték idejében mély vízbe dobni a fiatalokat, így sokan elvesztek a sportág számára.
Most vitán felül a magyar bajnokságot tartják a legerősebbnek, de itt is jellemző a kettősség. Vegyük először az elmúlt évek két élcsapatát. Amíg a Bajnokok Ligája-győzelmeket halmozó Győrben kevesebb fiatal magyar játszik, addig az eddig második számú csapat, a Ferencváros más utat választott.
Néhány jó légiós mellett döntően magyarokra építik a csapatukat, és ez nagyon szimpatikus hozzáállás, még akkor is, ha most még nincs esélyük egy BL-sikerre. Most még: a következő évekre megváltozhat a helyzet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Győri Audi ETO-t ezért el kell ítélni – más a stratégia, más az elvárás, és az is tény, hogy azért be-beépítenek magyarokat is, nem beszélve az utánpótlás-nevelésben játszott fontos szerepükről.
Élcsapataink közül még a Vác és a Debrecen épít jelentős részben a magyar fiatalokra, míg a Siófok úgy nyerte meg az EHF-kupát, hogy a menetelésben csak a külföldi játékosok villoghattak. Ebből a szempontból (bár természetes, hogy minden magyar sikernek örülünk) érthető és elfogadható, hogy bár a Ferencváros mellett a Siófok és az Érd is pályázott a Bajnokok Ligája-főtáblát jelentő szabadkártyára, azt a magyarok közül a Fradi kapta meg. Az a csapat, amely jelentős részben az U20-as világbajnokokra támaszkodik.
2018-ban három magyar lány került be a torna álomcsapatába: Háfra Noémi, Faluvégi Dorottya és Pásztor Noémi. Mindhárman a bajnoki ezüstérmes alapemberei lettek: előbbi kevés híján a BL gólkirálynője lett, így papírforma volt, hogy a Handball Planet szavazásán az év legjobb fiatal játékosának választották. Ugyanezen a szavazáson Faluvégi a harmadik lett; a norvég Henny Ella Reistad fért be közéjük. A szakportál álomcsapatába amúgy összesen négy magyar került be: Háfra és Faluvégi mellett Klujber Katrin (szintén FTC) és Fodor Csenge (Győri ETO).
Sokszor látjuk: Háfra betör, gól! Fotó: MTI
Érdemes még visszatérni a Vác csapatára, amelynek kapusa, Suba Sára a sportág hatalmas ígérete, hasonlóan Kácsor Grétához, aki 2018-ban az U20-asokkal, majd idén saját korosztályával ért fel a csúcsra. Kácsor az Eb-n bekerült az álomcsapatba, váci csapattársával, Kuczora Csengével együtt, akire szintén oda kell figyelni a jövőben.
Komoly fegyvertény, hogy ötödik lettek a bajnokságban, és ha minden igaz, a klub ebben a szezonban tovább fiatalít. A korábbi szövetségi kapitány, Németh András szakmai igazgató vezetésével a tervek szerint 21 év lesz a Vác átlagéletkora. Huszonegy év – mit nem adnánk egy hasonló fociegyesületért…
A hagyományok, a sportág szeretete és az anyagi háttér is adott, és szerencsére van honnan meríteni. A Magyar Kézilabda Szövetség tájékoztatása szerint a tao-időszak alatt megsokszorozodott az igazolt kézilabdázók száma: az elmúlt öt évben például huszonhatezerről nyolcvannyolcezerre nőtt. Bár a mennyiség nyilván nem egyenlő a minőséggel, a merítési lehetőségek jelentősen bővültek, és ennek is köszönhetőek a nagy sikerek. „Amit a szakemberek kérnek, kitalálnak, azt a szövetség biztosítani tudja, az edzők jók, a rendszer működik. A személyekben hiszek a leginkább: egy kicsit rossz rendszer is működhet remekül a megfelelő személyekkel, fordítva ez nem igaz” – mondta erről Novák András, a hazai szövetség operatív igazgatója a Nemzeti Sportnak.
A fiúknál más a helyzet, egyelőre kevesebb a nagy eredmény
Az is tény, hogy a férfiaknál, fiúknál egyelőre nem ilyen rózsás a helyzet. Amikor tavaly a Nemzeti Kézilabda Akadémiára épülő magyar férfi ifjúsági kézilabda-válogatott mindhárom meccsét elveszítette a hazai pályán rendezett Négy Nemzet Tornáján, az Index (és más portálok) természetesen azonnal kihasználták a helyzetet, és nekiestek a Mocsai Lajos által kitalált intézménynek. „Ha Mocsai Lajos kéziakadémiája a jövő, akkor nagy baj van” – írta az Index a címben, majd következett a korábbi világklasszis, Éles József támadása a sajtóban. Bár a kritika elsősorban a fiúképzést érintette, nyilván az egész NEKA-ra árnyék vetült.
Ezért is érdekes, ha megnézzük a most Európa-bajnokságot nyert U17-es női nemzeti csapat keretét. A tökéletes teljesítménnyel győztes együttes irányítója, az egész torna legjobbjának választott Kajdon Blanka a NEKA játékosa; vele együtt összesen tízen (!) képviselték a keretben a Mocsai vezette akadémiát.
A jövő csodálatosnak ígérkezik, de egyrészt a későbbi sikerekre nincs biztosíték, másrészt nem árt felkészülni néhány szűkösebb esztendőre. A felnőtt válogatottat vezető Rasmussen és a szövetség is a fiatalítás mellett van, de a generációváltás sohasem megy zökkenőmentesen. Ezért kéne az, amiből itthon (főleg a sajtó által felhergelt közegben) mindig kevés van: türelemből.
Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS