A jelenlegi, önkéntes nemzeti klímavállalások modellezése alapján a globális hőmérséklet-emelkedés 2,7 fok fölött prognosztizálható. A klíma-megállapodás ezen sajnos nem változtatott, a politikai ambíció szintjén viszont megtörtént a változás – értékelte a párizsi klímakonferencia eredményeit a PestiSrácok.hu-nak Kőrösi Csaba. A Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője szerint „Párizs egy vállalható kompromisszum aközött, ami tudományosan szükséges, és ami politikailag ma lehetséges.”
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiSrácok.hu
Nagy várakozás és a világ közvéleményének kitüntetett figyelme övezte a november 30. és december 12-e között megrendezett párizsi klímacsúcsot, amelynek tétje egy, a korábbi részsikereket elkönyvelő klíma-megállapodásokat felváltó új tervezet elfogadása volt. A kiotói egyezmény alapján megszületett önkéntes nemzeti vállalásokból az prognosztizálható, hogy nem tartható a maximálisan elfogadható két fokos globális hőmérséklet-emelkedés. Az optimális megegyezést ráadásul a gazdasági ellenérdekek is hátráltatják, és nemcsak a fejlődő országok esetében. Még az Egyesült Államoknak is nehézségeket okoz saját vállalásainak hazai betartatása. Az ambiciózus ígéretek és a gazdasági érdekek által meghatározott valós helyzet közötti szakadék miatt többen megkérdőjelezték a párizsi klímacsúcs eredményességét, a The Guardian a tanácskozás kezdetén elhangzott beszédek kapcsán ki is emelte, hogy az ambíciózus ígéretekkel és a nagy szavakkal nem fukarkodtak az országok vezetői.
A klímacsúcs záró akkordjaként Laurent Fabius francia külügyminiszter, a konferencia elnöke kijelentette, „ahogy körbenézek a teremben, látom, hogy pozitív a hangulat, nincs ellenvetés, a párizsi klímamegállapodást elfogadtuk“. A delegációk tagjai hosszú perceken át állva, egymást átölelve ünnepelték a megállapodás elfogadását. A megállapodás után azonban Áder János óvatosan fogalmazott, amikor arról beszélt, a megállapodással a legrosszabbat sikerült elkerülni. Hazai civil szervezetek ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az ambiciózus megállapodás felelősségét tulajdonképpen az egyes nemzetek viselik majd. Kőrösi Csabát, a köztársasági elnök hivatala Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetőjét, az ÉlőBolygónk-kampány felelősét, volt ENSZ-nagykövetet kértük fel, értékelje a megállapodás eredményeit.
Körösi Csaba, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője; Fotó:Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A közvélemény eddig arról értesült, aláírták a klímavédelmi egyezményt. Konkrétan miről született a megállapodás?
Létrejön az első globális klímavédelmi rendszer a világon, amelynek célja, hogy az ipari forradalom idején mérthez képest ne emelkedjen a globális hőmérséklet két fok fölé. Sőt, a század második felében ezt vissza lehessen fordítani egy másfél fokos szintig.
2050-től? Kicsit távolinak tűnik…
A párizsi tárgyalás azt rögzíti, hogy két fok alatt maradjon a globális hőmérséklet-emelkedés, törekedve a másfél fokra. 2023-tól a jelenleg meglévő nemzeti vállalásokat öt évenként felülvizsgálják, és csak a szigorítás arányában lehet azokon változtatni. A klímaforradalomhoz szükséges technológiai ugrás előttünk áll, és körvonalazódik egy azt támogató együttműködési rendszer. Iránymutatást ad a gazdasági szereplőknek, és felgyorsítja a tőke és a tudás áramlását. Ezzel azonban nem fékeztük meg a klímaváltozást, sem azt nem garantáltuk, hogy bizonyosan két fokon belül marad az emelkedés. A megállapodás az esély kereteit teremtette meg.
„Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy félig van tele a pohár, vagy félig üres, akkor erre a korrekt válasz az, hogy most először van poharunk.”
Korábban a PestiSrácok.hu-nak adott interjújából kiderült, hogy az országok nemzeti kibocsátás-csökkentési vállalásai nem elegendőek a két fokos hőmérséklet-emelkedés megvalósításához. Történt előrelépés Párizsban?
Valóban van egy hiányosság. A jelenlegi, önkéntes nemzeti klímavállalások modellezése alapján a globális hőmérséklet-emelkedés 2,7 fok fölött prognosztizálható. A klíma-megállapodás ezen sajnos nem változtatott. A politikai ambíció szintjén viszont megtörtént a változás.
Ali al-Naimi, Szaúd-Arábia olajminisztere; Fotó: theguardian.com
A klíma-megállapodás és a valós cselekvés között nincs némi ellentmondás?
Van egyfajta ellentmondás a politikai ambíciószint és a bevállalt cselekvés között. Azt azonban látni kell, hogy az út elején vagyunk. A klímakonferencia ugyan nem oldotta meg a globális felmelegedés problémáját, de létrehozott egy eszközrendszert, hogy ezt kezelni tudjuk.
Zöld szervezetek szerint a megvalósítás felelőssége tulajdonképpen a nemzetekre hárul. Ön hogyan látja ezt?
Ez jórészt igaz. Csalódnia kellett annak, aki egy klíma-bíróság felállításában bízott, amely szankciókkal sújthatná a megállapodásoknak eleget nem tevő nemzeteket.
„Párizs egy vállalható kompromisszum aközött, ami tudományosan szükséges, és ami politikailag ma lehetséges.”
Viszont vannak olyan mechanizmusok, amelyek segítik a folyamat végrehajtását. Létrejöttek belső testületek – például a Tudományos és Technológia Tanácsadó Testület –, amelyek a tudomány legfrissebb adatai alapján mutatnak rá, hol tartunk. Létrejött egy Végrehajtási Testületet is, amely működési kérdésekben tud tanácsot adni. A tagállamok ezen felül megállapodtak egy részletes útitervben is. A politikai ambíciók és a vállalások között valóban eltérés van, de legalább látszik az oda vezető út. 2016 áprilisában aláírjuk a szerződést. 2018-ra az ENSZ klímaügyi tudományos panelje – egy klímatudósokból álló 200 fős testület – elkészíti azt az elemzést, amely választ ad arra, hogy milyen kibocsátási paraméterek mellett tartható a globális hőmérséklet-emelkedés az 1,5 fok alatt. 2020-tól kezdődik a Párizsi Megállapodás tényleges végrehajtása. 2023-ban lesz az első olyan év, amikor a résztvevő tagállamoknak el kell készíteniük a felülvizsgálatot vállalásaik és cselekedeteik vonatkozásában, s ezt öt évenként meg kell ismételni.
Meglehetősen távoli időpont a 2023-as év. Nem indul túlságosan lassan a program? Nem romlik addig tovább a helyzet?
A ma érvényes kiotói megállapodás 2020-ban jár le. Ennek a helyébe lép a párizsi. A párizsi tárgyalások előtt benyújtott nemzeti kibocsátási vállalások összessége nem arra utal, hogy azonnal csökkenne a globális szintű kibocsátás. A számításokból az derül ki, hogy ez jó esetben 2030 körül fog tetőzni. Ez nem elég ahhoz, hogy két fokos globális hőmérséklet-emelkedésen belül maradjunk. Az öt éves felülvizsgálati rendszer (és a mérce emelése) azt szolgálja, hogy a tetőzési időpont előbbre kerüljön, és onnantól kezdve a lefelé tartó pálya meredekebb legyen.
Ajándék alma a megjelent országok vezetőinek – a természet érzékenységének szimbóluma; Fotó: economywatch.com
Nem kettős az a kommunikáció, hogy a megállapodás sikeréről beszélünk, miközben az országok belenyugszanak a károsanyag-kibocsátás további, 2030-ig tartó emelkedésébe?
Ebben az évben 1,5 százalékkal csökken a szén-dioxid globális kibocsátása. De sajnos, ez nem jelenti, hogy elindultunk volna a tartós mérséklés irányába. A nemzeti vállalások adatai alapján a légkör szén-dioxid tartalma Kína, India és a feltörekvő országok gazdasági törekvései miatt még tovább fog emelkedni. Jelenleg sajnos nem volt politikai realitása egy olyan megállapodásnak, amely azonnali kibocsátás-tetőzést ígért volna.
„Olyan megállapodást kellett kötni, amelynek mind a 195 résztvevő ország részese lehetett.”
Mivel egy klímánk van, és közösen szeretnénk a felelősséget vállalni ezért a bolygóért, olyan keretet kellett létrehozni, amelyik mindenkit befogad. Ebben új ez a megállapodás.
Felmerülhet a jövőben alternatívaként egy klímabíróság létrehozása?
Nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni. Az elfogadott mechanizmus szankciót nem tartalmaz, inkább az ösztönzésre alapoz. Azok a fejlődő országok férhetnek hozzá a nemzetközi klímafinanszírozási forrásokhoz, amelyek hozzák a saját vállalásaikat. A közös szempontrendszer miatt kezd a világ egy egységes rend felé elmozdulni, és ez fontos eredmény.
Hogyan lesz ellenőrizhető, hogy az országok betartják vállalásaikat?
A tudomány az ellenőrzéshez jelentős eszköztárral rendelkezik. A kérdés politikai és gazdasági értelemben érdekes. Ha egy ország eltér a vállalásaitól, annak azonnali jogi következményei nincsenek. Viszont minden kormánynak a közvélemény előtt vállalnia kell a felelősséget. A vállalásait nem teljesítő állam számára ráadásul gazdasági és beruházási értelemben kockázati tényezőt hordoz magában, ha bebizonyosodik, hogy jelentései megbízhatatlanok. Ez hat a tőkeáramlásra és a befektetésekre.
A tárgyalásokból annyi kiszivárgott, hogy voltak nehezen meggyőzhető országok, akik miatt időben kitolódtak a tárgyalások. Lehet tudni, mely országok voltak ezek?
A konzervatív oldalon jellemzően az olajtermelő országok állnak Szaúd-Arábia vezetésével, valamint néhány nagy szennyező, feltörekvő gazdaság, akik ipari politikájukat a szénre alapozzák. A fékező, blokkoló csoport mellett azonban létrejött egy több mint száz országot magába foglaló új csoport is, az „ambíció koalíciója”. Ide a 28 uniós tagállam mellett társult az USA, Kanada, Brazília is, amelyek eddig hagyományosan a klímavédelem szempontjából konzervatív csoportba tartoztak, s tagjai között találjuk a kis szigetállamokat, az afrikaiak többségét és számos latin-amerikai országot.
„Egy ilyen erős, több mint száz országot felvonultató koalíció soha korábban nem létezett.”
Ez az egyik titka, hogy a megállapodás most létrejöhetett. Kibontakozott a többség, amely képes képviselni egy előremutató klímapolitikát.
Kezdőkép: Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára; Ban Ki-Mun, ENSZ-főtitkár; Laurent Fabius francia külügyminiszter, a klímakonferencia elnöke; Francois Hollande, francia államfő, az esemény házigazdája; Forrás: heraldscotland.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS