Pesti Srácok

Tasnádi vermut

Tasnádi vermut

Emlékszünk még milyen volt kiváló szocializmusunk csemegetermékének, az Éva vermutnak az íze? Keserédes. Az, hogy Schiffer András LMP-s politikus kardoskodik csupán évek óta érdemben az ügynöktörvény megszületéséért, hát az is ilyen jellegzetes, keserédes szocialista időket idéző ízt hagy az ember szájában. Mert ha egy zöldpárti képviselő küzd a polgári (antikommunista) értékrendhez szigorúan hozzákapcsolódó ügynökkérdés tisztázásáért a Tisztelt Házban, akkor ugyan mit csinál a polgári jobboldal?
PestiSracok facebook image

A baloldalnak a kérdéshez való viszonyával teljesen tisztában vagyunk Naésgyula, Medgyessy Péter, vagy az ifjabb Gyuriferi politikai magatartásának tükrében. Emiatt is figyeljük örömmel a megtisztulásra, szembenézésre és megújulásra képtelen baloldal, és holdudvara szétzilálódását, erkölcsi megsemmisülését. De miközben abban reménykedünk, hogy a régi baloldali megmondóemberek eltűnésével egyetemben végre befejződhet a rendszerváltozás, feltűnik a jobboldalon, egy államtitkárság várományosaként, Tasnádi László III/2-es besorolású ügynök.

Bár korábban elegendő volt egy ügynök-felmenő kikutatása egy jobboldali politikus háttérbevonulásához Pokorni Zoltán esetében például, a naésgyulás vállvonogatás időközben átragadt egyes jobboldali képviselőkre is. Semjén Zsolt is láthatóan hamar túljutott PHD-s plágiumbotrányán, a közgondolkodás azonban számon tartja az efféle megingásokat. Teljesen természetes, ha a szavazók elvárnak egyfajta erkölcsi minőség képviselését a az általuk megválasztott politikusoktól. (Kivéve természetesen a baloldali szavazókat…) Ezért is felesleges a meghasonulásig gyötörni az agyakat Tasnádi László államtitkárrá választásának kérdésében. Ez az ügy egyszerűen világvalag. Olyan, mint a régi Köki tisztaságügyileg. Menthetetlen.

Az ügynökök személyéről keveset tudunk, tudhatunk. Tevékenységükkel azonban fokozatosan tisztába kerültünk, éppen ezért is lehet a rendszerváltozás egyik szimbóluma az ügynökkérdés tisztázása. A besúgás, a megfigyelés, a beszervezés a legalantasabb emberi tevékenység, amelyben egy egész állami apparátus tevékenykedett. A nyilvánosság elől eltitkoltan, védett irodák füstöt sötétjében más emberek ellehetetlenítésén dolgozó pszichológusok, spiclik, ügynökök szőtték a rendszer ellenségeit ellehetetlenítő, azokat emberi méltóságukban megalázó terveiket. Ezek a névtelenek tökéletesen ismerték gyengeségeinket, és föl is használták azokat üzelmeikhez. Családokat, emberi életeket tettek tönkre. Voltak, akiket erőszakkal, megvesztegetéssel cinkosaikká tettek, míg egy egész közösség jellemvonásává tették a másik megfigyelését és beárulását. Ezáltal mentették föl magukat az erkölcsi felelősség alól. Ezek a névtelenek még ma is köztünk vannak, egyesek már vígan élvezik a magas állami nyugdíj előnyeit, mások a rendszerváltást követően, kapcsolataik révén meggazdagodtak. Békés és biztonságos életet élnek.

Nekünk, akik maximum elszenvedői lehettünk az ügyködésüknek, pusztán néhány dokumentumfilm segíthet igazán a maga súlyosságában megismerni névtelen polgártársaink tevékenységét. Még csak módunkban sem áll őket elítélni, mert nincsenek meg a szükséges, és – hangsúlyozom – igazságos törvényi feltételek. Kénytelenek vagyunk viszont elviselni az örökséget, azt a mélyen gyökerező bizalmatlanságot, amelytől szenved ez az ország. Annyi lehetőségünk maradt csupán, hogy ismeretlenül is nemet mondjunk rájuk.  

Tasnádi Péter személyének, ügynöki tevékenységének megítélése, állami kinevezése pontosan azért problematikus, mert egyelőre nem létezik olyan szűrő, amelyen keresztül a köz felmérhetné Tasnádi László korábbi tevékenységét. Természetesen elképzelhető, hogy Tasnádi Péter fontos, és valóban feddhetetlen szakmai munkát végzett, de ezt csak az ügynöktörvény által meghatározott módon lefolytatott átvilágítás után állíthatnánk biztonsággal. Csak ezáltal állítható vissza az erkölcsi hitelesség. És nem egy meglehetősen kioktató hangnemű kormányszóvivői vélemény alapján, amely szerint illik tudomásul venni Pintér Sándor döntését. Hát nem kérem, ez nem hit kérdése.

És az ügynökkérdést illik komolyan venni.

Ezúton köszönöm meg Schiffer András LMP-s képviselőnek, hogy a Parlamentben a polgári oldal szavazóit képviseli az ügynöktörvény kérdésében. És köszönöm, hogy emlékeztet az Éva vermut keserédes ízére…



Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)