Pesti Srácok

Demszky, az Összefogás Rákosija

Demszky, az Összefogás Rákosija

Pár napja ünnepeltük Rákosi Mátyás halálának évfordulóját. Mivel különösen perverzek vagyunk itt a toronyházban, eme jeles alkalomból elő is rántottuk a sufniból emlékiratait, és jól belelapoztunk Sztálin Legnagyobb Magyar Tanítványának  (SzLMT) a memoárjába.

PestiSracok facebook image

Nos baller memoárokat olvasni kifejezetten szórakoztató dolog, meggyepesedett jobbos fejjel. Az ember valahogy úgy érzi, hogy nincs új a nap alatt, hisz Rákosi a saját szerepéhez, ami esetünkben többszáz ezer ember tönkretétele, és több tízezer halála, úgy viszonyul, mint Gyurcsány Ferenc a maga „szenvedélyes igazságbeszédéhez” Simon Gábor meg a jóhiszeműen elhallgatott százmillióihoz. 


A balos agyban kell lennie valami egészen súlyos elváltozásnak (talán ez a keresztényi értelemben vett bűntudat és felelősségérzet tökéletes hiánya lehet) mert általában akkor nem kapcsolnak, hogy amit csinálnak gáz, amikor épp elkövetik, illetve azután sem veszik észre, hogy nem a világ cseszik ki velük, amikor kitaszítja magából őket, hanem alaphangon ők csesztek ki a világgal annyira, hogy Kirgizisztánban kelljen lesni a sivatagi ördögszekereket.


Rákosi pajtás konkrétan meg volt győződve arról, hogy ő tök jó fej még akkoris, amikor már saját elvtársai is azt mondták neki, hogy „Nem Matyi, a helyzet az, hogy te nem jófej vagy, hanem gáz arc.” Rákosi pajtás ezért élete végéig meg volt sértve, hogy kizárták az 1956 utáni Összefogásból, és Kádár Jani, akit amúgy ő kapart ki a szarból, nélküle építi a kommunizmust hazánkban. A történelem ismétli önmagát, mondaná maga a nagy Marx.




Demszky Gábor egyértelműen ebben a furcsa balos betegségben szenved akkor, amikor levélben felvételizik Brüsszelbe, hogy ő legyen az Eurocities főtitkára. Mert ő erre tökre alkalmas! Demszky pajtás azt írja, „arra a tapasztalatra épít, amellyel polgármesterként az infrastruktúrát, a tömegközlekedést, a szennyvízkezelést és a budapesti városrehabilitációt megvalósította. Nos, Gabinak elfelejtettek szólni, hogy „Gabi, téged nem a fasiszták üldöztek el, hanem a választók. Megbuktál. Te nem jófej vagy, hanem gáz arc. Vágod?” De hiába is szólnánk, neki, mert Gabesz pont úgy felejtette el  a főváros általa hátrahagyott sok százmilliárd forintos adósságát, a lecsúszott, lelakott, ötlettelenül vezetett fővárost, a kirabolt, szétvert BKV-t, és a szintén általa rommávert SZDSZ-t, a több mint egymilliárd forintos tartozásával, ahogy Rákosi pajtás elfelejtette Recsket, a kitelepítéseket, és egy ország megnyomorítását. 

Rákosi pajtás csak a szép felvonulásokra, a kedves úttörőkre, a mosolygó parasztokra emlékezett, a sárguló búzamezők, és a pöfögő traktorok maradtak meg neki, az ÁVÓ pedig pont olyan kellemetlen kis epizód volt neki, ahogy – a legenda szerint – Hitler is gyorsan terelte a témát a kutyákra, a növényekre és a kajára, ha szóba kerültek a zsidók a Sasfészekben. Demszky agya is szelektív, és ott tartunk 4 évvel az eliszkolását követően, hogy ő egy sikeres városvezető volt. Kábé ahogy Rákosi elvtárs meg szeretett vezér. 


Mindenesetre be kell vallanunk, fogalmunk sincs, hogy mi az az Eurocities, és hogy miért fizetik azokat a szürke öltönyös eurokratákat, akik ott lebzselnek. Az biztos, hogyha Gabi győz (miért ne győzne?) egy újabb szallagcímmel gazdagodhatunk az ATV híradóban, amiben „Demszky Gábor, a brüsszeli Eurocities főtitkára levélben marasztalta el Orbán Viktort és Tarlós Istvánt a Budapest utcáin heverő barna, tehát fasiszta kötődésű kutyaszar miatt.” És ezért már biztos megérte. Majd kapunk memoárokat a „sikeres városvezetőtől” aki egy boldog, virágzó, tiszta, szépséges várost maga mögött hagyva hihetetlen szakértelmét immár a kontinens felvirágoztatására adja. Nyilván.  Kár, hogy Brüsszel a száműzött és cikivé vállt demokraták Szibériája. Viszonylag jobb az éghajlat, finomabb a koszt, de oda kerülni jobb helyeken akkor is inkább szégyen, mint dicsőség. Ahogy Rákosi elvtárs sem azért ment Kirgizisztánba, mert nevezetesen felesége onnan származott, és az anyóséknál felszabadult a szuterén, így nem kell annyi rezsit fizetni, ha beköltöznek.  Demszky pedig most hatalmas elánnal veti magát neki a brüsszelokrata karriernek. Egészségére válljék. Nekünk tuti nem kell. Brüsszelbe pont jó lesz.




Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.