Szabadság téri béke

Reméljük nem fegyverszünet, hanem béke. A választásokig biztos nem állítják fel a birodalmi (vagy nem birodalmi) sasos emlékművet a Szabadság téren, így értesült a Népszabadság. Nem akarom verni a mellem, mikor igen, de jó három hete megjósoltam, hogy így lesz. Nem csak azért, amire a Népszabi is hivatkozik, tehát a különböző zsidó szervezetek tiltakozása miatt, hanem azért, mert nem találtam világnézetet, az 1944-es események szereplői között olyat, amelyiknek szimpatikus lehetett volna maga a szobor mondanivalója. 

Sértőnek érezhették az emlékműtervet a holokauszt-áldozatok és hozzátartozóik mellett a szovjet katonák rémtetteit sírók, a málenykíj robot elszenvedői és rokonaik, az elesett magyar katonák emlékének őrzői, vagy azon kevesek, akik tényleg harcoltak a nácizmus ellen. A szobor tervezett elhelyezése a téren akár a szovjet emlékmű magyarázataként is értelmezhető. Jobboldalról is többen szót emeltünk az alkotás ellen, a Tutiblog szerzői között is azonos volt a vélemény, hogy nem kéne. Kifejezetten hittem abban, hogy az erős tiltakozás, politikai- és világnézetektől függetlenül, eljut a döntéshozókig és letesznek a tervükről. Ahogy egy demokráciában kell. Ahol, ha mi emberek többször szólalnánk meg, sokkal inkább születnének olyan döntések, melyekben nincs vita. 

Sajnos mostanság csak ilyen elvi jellegű kérdésekben nyilvánul meg a társadalom, de ha ilyen egyetértésben akarnánk az egészségügy megerősítését, akkor nem kéne a betegnek otthonról hoznia a szikét a műtéthez. Mert számomra két tanulsága van a történetnek. Az egyik, hogy, bár vannak hangos kerényik, azért a józanság még működik. A másik, hogy mi vagyunk a víznek az árja. Ha valami nem tetszik, azt akkor is érdemes közölnünk, ha egyébként a választásokon a Fideszre kívánunk voksolni. Szerintem a közéletünk legnagyobb ellensége a "mi kutyánk kölyke effektus". Tehát illik mindenben egyetérteni azzal a párttal, amire voksoltunk, holott ez még otthon sem működik, a házastársunkkal. Most a választások közeledtével végkép eltűnt minden érdemi vita, vígan gyűlölhetjük egymást a megszokott lövészárkainkból. Pedig gyerekeink érdekében is kellenek a viták. A vitáknak pedig lehet pozitív eredménye is. Mondjuk nem lesz olyan szobor, amit a legtöbben nem is akartunk a Szabadság térre.