Van egy ember, vagy talán egy bűnözői kör Magyarországon, akinek karácsony környékén eszébe jutott, hogy mi lenne, ha több száz vagy ezer liternyi fáradt olajat beleengednének a Dunába. Hol is lenne máshol jobb helyen? Hiszen az olajat úgysem lehet észre venni a vízen, meg nem is ártalmas, majd a halak megeszik, vagy majd csak lesz valahogy… Hát, valahogy így gondolkodtak azok, akik kis híján ökológiai katasztrófát okoztak a Ráckevei-Duna-ágnál, ha nincs a vízügyesek gyors beavatkozása. A szakértők évtizedekre visszamenőleg nem emlékeznek hasonlóan durva szennyezésre, és bár egyelőre úgy tűnik, sikeresen levezényelték a védekezést, a helyén éktelenkedő tájseb sokáig fogja emlékeztetni a természet kedvelőit, milyen pusztítást okozhat és okozhatott volna az emberi felelőtlenség…
Szigetszentmiklós és a Ráckevei-Duna-ág a fővárostól egy laza óra alatt elérhető közelségű kis világ, nádasokkal, a partról hosszan benyúló stégekkel, védett állatok és növények sokaságával. Igazi háborítatlan horgászparadicsom, de annak, aki egy ismerőse révén kölcsönkap egy ladikot, felejtehetlen csónakázásban lehet része. Milyen kár, hogy egy ilyen vidék csupán akkor kerül bele a hírekbe, amikor brutális szennyezés éri. Karácsony előtt, pontosan december 12-én érkezett hatóságokhoz a bejelentés, hogy Szigetszentmiklóson, a Tebe sor végén, a csatorna környékén és a nádasban egyre nagyobb területen olajszennyezés terült szét. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) rövid időn belül a helyszínen termett, és elsőkén egy úszó gáttal vette körül a területet, hogy megakadályozzák az olajszennyezés (mint a vizsgálatok kimutatták, főleg motorolaj és gépolaj) kijutását a nyílt vízre, ahonnan lényegesen nehezebb eltávolítani. A vízügyesek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival egyeztetve kezdetben kézi, majd később gépi erővel végezték a kármentesítő munkát, amelynek végén (legalábbis eddig) több, mint 400 ezer kilógramm veszélyes hulladéktól tisztították meg a helyszínt.
A nagy ijedtség és siettség mellett azonban egyre dagadt a felháborodás is: civilek Pfeifer Rikárd kezdeményezésére azonnal nyomravezetői díjat ajánlottak fel a tettes kézrekerítőjének, amely a kezdeti 500 ezer forintról mára közel 9,6 millió forintra dagadt és amit a BRFK további kétmillió forinttal fejelt meg. A rendőrség tehát nyomoz. Jelenleg két elképzelés van a szennyezés eredetét tekintve: az egyik szerint a csatornából jött az olaj, a másik szerint a víz partjáról engedték be. Ottjártunkkor úgy hallottuk, a csatornákban nincs nyoma az olajszennyezésnek.
Nyilatkozott viszont portálunknak Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője, aki többek között arról mesélt: a vízügyes szakemberek nem is emlékeztek, hogy hasonló szennyezéssel találkoztak volna korábban munkájuk során. Mint kiemelte, olyan helyzettel találták szembe magukat, amit nem tanítanak az iskolában. Siklós Gabriella elmondta: bár már mindenki lassan a terület rehabilitását kezdi tervezgetni, azért fontos kiemelni, hogy ez a szennyezés ökológiai katasztrófához vezethetett volna, amit csak a gyors védekezéssel sikerült megakadályozni.
Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője a szennyezés pusztítását a terület környezeti értékein keresztül mutatta be. Mint elmondta, bizonyos értelemben szerencsésnek is tekinthető, hogy a lápos, tőzeges élőhely felfogta a szennyezést, hiszen az olaj az élő vízre is kijuthatott volna, ennek azonban az volt az ára, hogy a kármentesítés miatt a vegetációt teljesen fel kellett számolni. Mint megjegyezte, a mentés során találtak például védett mocsári teknősöket, akik bár ilyenkor telelnek, a szennyezés felébresztette őket. Novák Adrián kiemelte: nagyon széles, látványos és egyedi az a növény- és állatvilág, amely jellemzi ezt a területet, ezért is különösen fájó a pusztítás, amit a szennyezés véghez vitt. Mint megjegyezte, egyelőre becsléseik sincsenek, mikor lesz képes regenerálódni a vegetáció.
Vezetőkép: Susánszky Mátyás; Videó: PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS