Az uniós költségvetés értelmében Magyarország a 2021 és 2027 közötti időszakban nagyjából 50 milliárd eurós transzferre számíthat. Ez rengeteg pénz, amiért sokak szerint hálásnak kellene lennünk. Pedig, ha a számok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy a nyugati cégek ennél sokkal, de sokkal több profitot visznek ki az országból. Akkor most ajándék ez az 50 milliárd euró, vagy semmi más – ahogy például Orbán Viktor is hangsúlyozza –, csak egy kompenzáció a nyugatiak tisztességtelen versenyelőnyével szemben? Thomas Piketty francia közgazdász szerint a dolog egy kicsit hasonlít a kommunista időkhöz, amikor a régióban megtermelt profit jelentős része a Szovjetunióba áramlott.
Az előrejelzési horizonton a 2021–2027-es időszak 32,9 milliárd eurós kohéziós forrásain túlmenően a Next Generation EU transzferei is rendelkezésre állnak, amelynek a keretösszegéből – a jelenlegi számítások alapján – Magyarország 6,3 milliárd euró vissza nem térítendő forrásra, valamint 10 milliárd euró felvehető hitelkeretre jogosult. Így a 2021-től érkező 50,6 milliárd eurós összeg az elkövetkező 7 évben a hazai GDP 4–5%-át teszi majd ki. (Ezek az adatok a Pénzügyminisztérium egy tavaly év végi tanulmányában szerepelnek.)
Magyarország számára elérhető EU-s források és hitelek a 2021-2027-es időszakban:
- Kohéziós politika: 20 mrd euró
- Közös agrárpolitika: 10,6 mrd euró
- Next Generation támogatás: 7,6 mrd euró
- Next Generation hitel: 10 mrd euró
- Egyéb: 2,4 mrd euró
Ez rengeteg pénz, és úgy tűnik, hogy igaz az a vélemény, ami a nyugati országokban teljesen általános elterjedt: a keletiek a nyugatiak pénzén élősködnek. Ez elsőre még akár igaznak is tűnhet, de ha mélyebben végignézünk a részleteken, akkor mégsem helyes ez az álláspont. Mert a nyugatiak sokkal többet keresnek a keletieken, mint amennyit azok visszakapnak. Persze az uniós transzferek az ottani adófizetők befizetéseiből tevődnek össze, míg a Magyarországról és más keleti államokból kivitt profit a befektető cégek haszna. Vagyis az ottani adófizető polgár ezt közvetlenül nem érzékeli, mivel nem az ő zsebébe kerül, de a lényegen aligha változtat. Nevezetesen azon, hogy tőlünk kiviszik a pénzt és az oda kerül.
Hogy látja a témát egy francia marxista?
Az uniós források és a multik által az országból kivitt profit jelen összevetése Thomas Piketty francia közgazdásztól származik. A közgazdász kimutatja, hogy a keleti 10 tagállam csatlakozásával a nyugatiak sokkal jobban jártak, mint ahogy az elsőre tűnik. Erről a témáról Orbán Viktor magyar miniszterelnök is hasonlóan gondolkodik. Ő is az egész rendszert tekinti egészében: közgazdász nyelven a Nyugat és Kelet közötti tőkeegyenleget tekinti mérvadónak. Piketty egyik könyvében Lengyelország példáját elemzi. 2010 és 2016 között Lengyelország átlagosan annyi éves forrást kapott az EU-tól, ami a GDP 2,7 százalékát tette ki. Ugyanebben az időszakban azonban a GDP 4,7 százalékát utalták át az országból. A négy visegrádi országból több pénz áramlott ki, mint amennyit hivatalos EU-átutalások keretében kaptak.
Ez az adat – véli Piketty – magyarázza sok közép-kelet-európai EU-állam állampolgárainak csalódottságát. Kifejti, hogy sok lengyel, cseh és magyar az alacsony jövedelmének okát abban látja, hogy országát főleg német és francia befektetők kihasználják. Ezek ugyanis az olcsó munkaerő felhasználásával szerzett nyereséget hazájukba utalják. Kijelenti, hogy az Európai Unió egészét tekintve Kelet és Nyugat közt szakadék van. Párizsban, Berlinben vagy Brüsszelben az emberek nem értik, hogy miért nem hálásak a keleti államok, amelyek hatalmas nyugati pénzekből részesülnek. A kommunizmus összeomlása után a nyugati befektetők (különösen a németek) fokozatosan váltak a kelet-európai gazdaságok jelentős részének tulajdonosává. Ez megközelítőleg egynegyedes arány, ha figyelembe vesszük az alaptőke teljes állományát. Ám ha a vállalati tulajdonjogot nézzük, akkor a nyugatiak tulajdon aránya eléri az 50 százalékot. Piketty megállapítja, hogy ez hasonlít a kommunista idők viszonyaihoz, amikor a szovjetek zsebébe áramlott a régióban megtermelt profit nagy része.
Orbán hasonló megközelítést alkalmaz
Nyáron hasonló szempontból elemezte a témát a magyar miniszterelnök, amikor beszámolt a parlamentnek annak a brüsszeli EU-csúcsnak az eredményeiről, amelyen döntés született a helyreállítási alap létrehozásáról. Tudják, amiről azóta is szó van. Ebbe keverték bele a nyugatiak a jogállamisági ideológiát, de az egy másik történet és cikkünk most ezzel nem foglalkozik.
Ami Magyarországot illeti, ha mindent összeadunk és kivonunk, akkor azt tudjuk mondani, hogy nettó 31 milliárd euró áramlik majd be a magyar gazdaságba. Ez évente olyan 4–4,5 milliárd eurónyi forrást jelent. Mennyi ez? Sok vagy kevés? A mi megközelítésünk, a kormány megközelítése eltér a szokásostól. Mi a teljes magyar be- és kiáramló pénzügyi egyenleget szoktuk nézni. 2019-ben a Magyarországon működő külföldi vállalatok összességében 9,6 milliárd eurónyi profitot termeltek. Nem mondom, hogy ennyit vittek ki az országból, mert egy részét újra befektették, de ennyit vihettek volna ki: 9,6 milliárd eurót. A magyar cégek külföldön ugyanebben az esztendőben 1,6 milliárd euró profitot termeltek meg. A kettő egyenlege mínusz 8 milliárd euró évente. Ha ebből levonom a Magyarországnak szánt európai uniós forrást, ami 4,5 milliárd euró, akkor a különbözet évi mínusz 3,5 milliárd euró
– jelentette ki a miniszterelnök.
Ebből a szempontból vizsgálva a dolgokat, az az összeg, amit Brüsszelben kitárgyaltunk, jelentős mértékben csökkenti a tőkedeficitünket. Nem tárgya ennek a beszámolónak, de megemlítem, hogy 2028-ra – bár különböző becslések léteznek, de megkockáztatható – közel kerülünk ahhoz a helyzethez, hogy Magyarország az Európai Unió költségvetésébe nettó befizető legyen. A csehek biztosan, mi és a lengyelek pedig valószínűleg. Tehát 2028-ra – ha fönnmarad a 2019-es tőketermelő, profittermelő képessége a magyarországi külföldi tőkének, akkor 2028-ra – oda kellene eljutnunk, hogy évente 9,6 milliárd eurónyi profitot állítsunk elő külföldön. Akkor lenne egyensúly. Ebből 1,6 van meg
– fogalmazott Orbán Viktor, majd a következőket mondta:
(…) megemlítem, hogy ehhez a célhoz kétfajta úton juthatunk el. Az első, hogy kivásároljuk a Magyarországon dolgozó külföldi cégeket – tájékoztatom Önöket, hogy ez folyik –; a másik, hogy növeljük a magyar befektetéseket külföldön; ezt pedig tesszük.
Kompenzáció és nem adomány!
Orbán Viktor a fenti gondolatmenetet így összegezte a nemrégiben a Die Welt német lapnak adott interjújában:
(…) azt akarom mondani, hogy sem a németek, sem a brüsszeliek nem tekinthetik ajándéknak a Magyarországnak jutó uniós forrásokat. Ez a tisztességtelen versenyben elért előnyük részleges kompenzációja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS