’56-ot gyalázta, majd álszent kifogásokba menekült Szanyi Tibor

Sikerült elvinnie a show-t Szanyi Tibornak ’56 évfordulóján, habár az korántsem biztos, hogy ez az újabb, nagy visszhangot kiváltó szereplés politikailag is kifizetődő. Szanyi előbb nekiment ’56 emlékének, majd utóbb mindenkinek, aki ezt kifogásolta, és közben bizonyságot adott arról, hogy bármennyire képes kicsavarni a történelmet a saját bolsevik meggyőződése alátámasztására.

„Ünnephez” közeledvén – így, idézőjelesen utalt tegnapi Facebook-bejegyzésében az MSZP kommunista pártállami nosztalgiában szenvedő EP-képviselője október 23-ra. A szöveget egy képpel osztotta meg, amelyen egy meglincselt ÁVH-s látható a felkelők gyűrűjében. Ezt Szily László tette szóvá a 444.hu-n, habár őt sem a nemzeti ünnep leszólása zavarta, sokkal inkább az, hogy a kapitány ezzel a kormánypártok malmára hajtja a vizet. Szanyit ugyanakkor nem olyan fából faragták, hogy szó nélkül hagyja az ilyesmit; és beindult a mellébeszélés. Az eredetileg ’56 emlékét elvitató politikus ugyanis nem Szily állítására reagált, hanem némi személyeskedés kíséretében elkezdte magyarázni a magyarázhatatlant. Miután Szilyt olvasni képtelennek minősítette, az ünnep idézőjelbe rakásából már azzal a kifogással próbálta kimosni magát, hogy „a szabadságért és a szocializmusért kiálló embereket” azért mégiscsak ünnepeljük (ezek szerint őket idézőjel nélkül), azonban a mindkét oldalon lévő gyilkosokat, a lincselőket, a felelősöket, továbbá a természetesen mindenhol kötelezően megemlítendő nácikat nem. Azaz Szanyi a helyzetet elmérgesítő kommunista vezetést, az ÁVH-sokra és szovjetekre lövő felkelőket, valamint a felkelőkre lövő ÁVH-sokat és szovjeteket nem ünnepli, mindenki mást viszont igen. Kérdés, hogy szerinte kik vannak ebben az üresnek látszó halmazban. További kérdés, hogy tisztában van-e vele, hogy ’56 lényege az elnyomás elleni fegyveres felkelés, amiben törvényszerűen emberek öltek embereket. Ezzel a valóságtól elrugaszkodott, erőltetetten naiv Szanyi-válasszal azonban nem ért véget a történet. A Fidesz részéről Gulyás Gergely szólalt meg, elmondva, hogy minden más látszat és a személyi átfedések elmúlta ellenére, továbbra is fennáll az eszmei közösségvállalás az MSZP és a kommunista diktatúra állampártja között. Ennek ellenkezőjét szerinte úgy bizonyíthatná a szocialista párt, ha az október 23-i ünnepen Szanyi Tibor már nem lenne a tagja. A Fidesz frakcióvezetője a rendszerváltozás egyik nagy adósságának nevezte, hogy a valódi szociáldemokrácia újjáéledése helyett az ’56-osok vérében és hazaárulásban fogant MSZP lett a baloldal vezető ereje a demokráciában.

Szanyi kapásból visszavág, de a felkelőktől önmérsékletet várt volna

Az MSZP fenegyereke erre is Facebook-posztban válaszolt Gulyásnak, amelyben szintén letudta a kötelező pimaszsági köröket, majd közölte, hogy még mindig tagja az MSZP-nek, és az is marad. Ezután azzal próbálta relativizálni az 1956-os felkelést, hogy

bár egyikünk sem történész, azért az minimális műveltséggel jól tudható, hogy az 1956 október 28-án létrejött és betartott magyar-szovjet tűzszüneti egyezmény értelmében semmi ok nem volt további csatákra.

Sokan megismerkedtek 1947 után a kommunista vallatószobákkal, az ilyen élmények is jócskán közrejátszottak abban, hogy nem kegyelmeztek a felkelők az ÁVH-soknak. (kép: zalamedia.hu)

Szanyi valóban láthatóan nem történész, ugyanis a Köztársaság téri pártház ostromát az váltotta ki, hogy bentről rálőttek az épület előtt tartózkodó felkelőkre. Az ostrom alatt, az épületet védő ÁVH-sok még a betegápolókra is lőttek, a pártház elfoglalása után tarkón lőtt nemzetőröket találtak odabent a felkelők, és mindez csak rárakódott arra a sokéves élményre, hogy a kommunista terrorszervezet emberek tömegeit nyomorította meg testileg-lelkileg. Ezt követte az ÁVH-sok fényképen is megörökített és Szanyi Tibor által megosztott meglincselése a Köztársaság téren.

Van abban valami komikus, amikor a legkisebb bírálatra is dühödten, csapkodva reagáló Szanyi Tibor felháborodik azon, hogy a gátlástalan gyilkosokkal szemben, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának fellapozása helyett, elégtételt vesz a népharag. Az ÁVH-s foglyokat meglincselő felkelőknek ugyanis nem némi újságírói froclizás meg politikai beszólás nyomta a lelkét, hanem rettegés, verések, kínzások, megaláztatás és a téren elesett meg a pártházban kivégzett bajtársaik. Kérdés, hogy a két erőszakos fél – a kommunista terroristák és az ellenük felkelők – közül melyikkel tud azonosulni az MSZP túl magabiztos megmondóembere, mert harmadik fél Szanyi minden naiv vágya ellenére sem volt.