Titkosügynök vagyok, ugye tudsz titkot tartani? – ez a felejthetetlen idézet ugrik be, valahányszor előkerülnek a 444, a Telex, az Átlátszó és egyéb függetlenobjektív médiumok munkatársai, akik teljesen véletlenül jutnak hozzá védett vagy szigorúan bizalmas, titkos információkhoz, amelyekről még dokumentumokat is sikerül a szerencsének köszönhetően megszerezniük. És ha mindez nem lenne kellő bizonyíték arra, hogy mennyire képzett, felkészült, tapasztalt, a szakma csínját-bínját a kisujjukból kirázó szakemberek lennének – mert nyilván ők a nagybetűs újságírók, míg mások csak propagandisták –, akkor mindezt megfejelik azzal, hogy egészen elképesztő tudással vannak felvértezve a titkosszolgálatok működéséről. Ezt azért évekig megpróbálták leplezni, de a múlt héten sikerült elcsúszniuk azon a bizonyos banánhéjon, amikor a 444.hu oknyomozója Szijjártó Pétert próbálta meg igen kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy bizalmas információkat tartalmazó dokumentumot húzott elő a farzsebéből, amire a tárcavezető a tőle megszokott zsenialitással buktatta le kérdéseivel az igen jól informált Soros-bloggert. Ráadásul minderről nem a balliberális sajtó számolt be elsőként, hanem Szijjártó Péter, így aztán már szánalmas utánlövésnek és magyarázkodásnak tűnt a 444 és csatolt részeinek kényszeres bizonyítási kísérlete arra, hogy ők most jól lebuktatták “az orosz kémet”. Mármint Szijjártó Pétert, akinek ezért azonnal le kell mondania. A jól megtervezett akció így dugába dőlt, ezúttal nem jött össze a titkosszolgálatok által kedvelt, médiamanipulációra épített politikai támadás, de még ekkor sem adták fel. Pedig talán jobb lett volna “kiegyezni a döntetlenben”, mint a Gyalog galopp Fekete lovagjának, így nem kényszerültek volna abba a megalázó helyzetbe, hogy saját magukról rántják le a leplet, amit tényleg nehéz lenne szó nélkül hagyni. A PestiSrácok ezért új tényfeltáró sorozatot indít, amelyben kolléganőmmel, Jurák Katával rávilágítunk néhány izgalmas kérdésre az Átlátszó, a Direkt36, a 444.hu tevékenységével kapcsolatban. Hiszen valóban elgondolkodtató – Szijjártó Péter szavait idézve –, hogy vajon melyik titkosszolgálat adta át számukra azokat a dokumentumokat, amelyekhez egyébként nagyon keveseknek van hozzáférésük?
A balliberális újságírók látszólag nem is tagadják, hogy enyhén szólva is kétes módon jutnak hozzá az információikhoz. Érdekesség, hogy éppen azok, akik folyamatosan fel vannak háborodva azon, hogy Mező Gábor komoly tényfeltáró levéltári munkával rávilágít a baloldali megmondóemberek múltjára, valahogy teljesen természetesnek találják azt, hogy ők a jelenből szereznek titkosított dokumentumokat, majd ha kérdőre vonják őket az informátoraik kapcsán, annyival lezárják, hogy “elvégezték a forrásellenőrzést”. Igen, a CIA minden bizonnyal ellenőrzött forrásnak számít, de ez még nem semlegesíti a tényt, miszerint egy idegen ország titkosszolgálatáról van szó. Az információ pedig sosincs ingyen.
Legyünk egy kicsit jóindulatúak, és tegyük fel, hogy pusztán jó szándékról van szó, és a 444, Telex vagy éppen a Direkt36 “újságírói” tényleg örülnek annak, hogy egy-egy külföldön élő ismerősük megdobja őket néhány védett információval. Tegyük fel azt is, hogy ők nem látják át, hogy ezzel mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Abba azonban talán ők is belegondolhatnának, hogy “barátaik” egyszer majd tőlük is kérnek valamit.
Nem sokat, mindössze azt, hogy ha már úgyis megkapták azt a pár oldalnyi titkos dokumentumot, akkor szellőztessék meg, ha pedig már úgyis megírják azt a cikket, akkor tegyék ezt olyan formában, ahogyan az az amerikai nagykövetségnek megfelel.
A műfaj talán legkiemelkedőbb képviselője hazánkban az a Dezső András, aki úgy rántotta le Kovács Béláról a leplet, hogy az okinavai japán könyvtárból származó dokumentumokra hivatkozott. Dezső-szan akkor jól teljesített, azóta is folyamatosan pontos értesüléseket szerez, nem tudni, honnan, de annyira büszke tényfeltáró munkájára, hogy gyakran konkrétan kimondja, hogy “kémfilmben érzi magát”, sőt, erről az “érzésről” még könyvet is írt, majd később a Partizánnak adott interjújában azt is közölte: a PestiSrácok van bekötve a magyar titkosszolgálatokhoz.
Bízunk benne, hogy nem arra alapozva állította mindezt, ami évekkel ezelőtt elterjedt balliberális berkekben, amely szerint – kapaszkodjanak meg –, a portál PS rövidítése Pintér Sándor nevét rejti magában. Nem ér nagyon nevetni, tényleg volt ilyen magyarázatuk, sőt, Juhász Péter még azt is tudni vélte, hogy a BM-től kapjuk a fizetésünket. Persze jó kérdés, hogy ezt vajon miből tudhatná a füttykirály, esetleg bizalmas banki információkhoz fér hozzá? Egyébként kiábrándító a rögvalóság: a PS a PestiSrácok.hu rövidítése, a fizetésünket pedig soha nem a belügyi szervek folyósították és nem a mi kollégáinkat fizeti a Soros-féle Open Society, khm.
A kezdetek…
Nézzük a kezdeteket: amikor 2011-ben Uj Péter felállt az Index főszerkesztői székéből, majd 2013-ban megalapította a 444.hu-t, az Indexhez a HVG-től Dezső András igazolt át, aki felvette Panyi Szabolcsot az új szerkesztőségbe, majd ők ketten lettek az Index “sztár” oknyomozói. A szerzőpáros volt az, akik “behozták az Indexbe az addig leginkább az amerikai sajtóra jellemző, hónapokig tartó és alapos nyomozás módszerét…” Jelentsen ez bármit is. Panyi Szabolcsról egyébként érdemes tudni, hogy leginkább nemzetközi szinten próbálja meg bemocskolni az Orbán-kormányt és mindenképpen bebizonyítani valamit.
2016-ban Panyi öt hónapon át vett részt a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető Transparency International Magyarország mentorprogramjában, ahol oknyomozó újágírókat oktattak a szakmára. 2017-ben kétrészes cikksorozatot jelentetett meg az Indexen az orosz befolyás magyarországi erősödéséről. 2017–18-ban az Arizona State University-n tanult oknyomozó újságírást. 2018-ban az Európai Sajtódíj döntőjébe jutott a Kreml budapesti befolyását vizsgáló cikkeiért. Az Európai Sajtódíjról (European Press Prize) döntő bizottságban olyan tagok ülnek, mint Maggie O’Kane, az Amnesty International által sokszor díjazott Guardian-újságíró vagy Yoeri Albrecht, az Open Society Foundation Europe felügyelőbizottságának elnöke. A díjakkal egyébként sem bántak szűkmarkúan, ha Panyi munkásságáról volt szó: 2012-ben Junior Prima-díjat nyer, a kétszeres Göbölyös Soma- és Minőségi Újságírás-díj mellett a Hypatia Media Award for gender aware journalism díját is elnyerte.
A független újságírás támogatói: a Rockefeller Brothers Found és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány
A Direkt36 2015-ben indult, a 444.hu partneroldalaként. Az oknyomozó portált korábbi origós újságírók (Sáling Gergő, Weyer Balázs és Pethő András) alapították. A portál közösségi finanszírozásból indult, több mint 2700 magánember támogatásából. Az indulás óta az oldal támogatói között többek között feltűnik a Rockefeller Brothers Found, az Open Society Foundations és a FRITT ORD is. A Direkt36 a saját bevallása szerint a támogatóinak betekintést nyújt a tényfeltáró munkák hátterébe. Milyen érdekes.
De kanyarodjunk vissza a sztárpároshoz. Kettejük kapcsán talán a legemlékezetesebb sztori, amikor a Direkt36 felháborodott cikkében sopánkodtak arról, hogy mégis miért van kémprogram a telefonjukon. Igen, ez volt az emlékezetes Pegasus-botrány, amiben azonban egy apró részletet valahogy soha nem emeltek ki: saját bevallásuk szerint ugyanis a Pegasus kémprogram kimutathatatlan, lekövethetetlen (a Moszad azért ért az ilyenekhez), kizárólag egy ellenprogrammal lehet elcsípni. Értjük, ugye, a finom iróniát? A kémprogramra panaszkodó újságírók valahogy, valakitől, valahonnan hozzájutottak ahhoz a kémprogramhoz, amellyel a Pegasus elhárítható. Hogy kik rendelkeznek ilyennel? Azt le sem merjük írni, mert a végén még véletlenül a barátnőnk ölébe kerül az agyvelőnk a Békemeneten.
A vádak, ahogy már megszokhattuk, a mainstream média csatornáin érkeztek, a tények és állítások valóságtartalmának, hitelességének ellenőrzése nélkül. A jelentések nem jártak utána, hogy hogyan és – ami még fontosabb – kitől szerezhette meg a Forbidden Stories az 50 ezer telefonszámot. Na és persze a véletlennek köszönhető, hogy éppen a sztárpáros lett a kémkedés áldozata, amit az Amnesty International technikai laboratóriuma közölt, mint hiteles hírforrás. A kérdés persze jogosan merülhetett fel már akkor is: vajon hogyan lehetséges 50 ezer telefonszám közül – még ha Magyarországon csak 300-ról is beszélünk – ezt a két telefonszámot megtalálni és azonosítani? A Die Presse osztrák újság az egyik „áldozattal”, Panyi Szabolccsal készített interjút, amiből megtudhattuk, hogy Panyi a Direkt36 internetes platform újságírója, aki együtt dolgozott a Süddeutsche Zeitung, a Wochenzetiung Zeit, az NDR és a WDR közös nemzetközi konzorciumában a Pegasus-botrány felgöngyölítésén.
Panyi Szabolcs így adja elő a történteket az interjúban: „Az egész azzal kezdődött, hogy Frederik Obermaier a Süddeutsche Zeitungtól a főnökömnél érdeklődött a telefonszámom után.” Panyi Szabolcs ezért várt egy fontos hívást, ám ez sohasem történt meg. „Ehelyett még több telefonszám után érdeklődött a főnökömnél.” Ezt követően Frederik Obermayer egy személyes beszélgetést kezdeményezett, de mindenekelőtt kérte, hogy alakítsanak ki „egy megbízható kommunikációs csatornát”. Panyi Szabolcs ekkor már sejtette, hogy itt egy „lehallgatásokról szóló történetbe” keveredett, majd pedig felkérték, hogy az Amnesty International által végzett vizsgálatra adja át az okostelefonját, aminek biztonsági mentéseit vizsgálták. Panyi közölte: megállapították, a vizsgálatot megelőző hét hónappal a telefonját meghackelték.
Nos, ezzel csak az a gond, hogy pontosan ez az interjú bizonyítja, hogy Panyi Szabolcs telefonszáma semmi esetre sem az 50 ezer főt számláló listáról került elő. Ha ez lett volna a tényállás, egy telefonhívással megállapítható lett volna, ki a telefon tulajdonosa. A valóságban ez fordítva történt: a Direkt36 platform vezetőjén keresztül lettek az újságírók megkérdezve, akik aztán egy titkos megbeszélést követően áldozatként lettek bemutatva. Ha belegondolunk, hogy az említett 50 ezer célszemélyből 10 ezer Franciaországban található (akikről senki nem beszél), ezzel szemben Magyarországon 16 esetet külön kiemelünk, akik közül ketten egy Soros György által pénzelt internetes platform újságírói, nyilván a véletlen műve. Aztán később már az is felmerült, hogy személyesen Orbán Viktor miniszterelnök hallgatta le a beszélgetéseket (no comment).
Az ügyben érintett összes szervezetet az Open Society-n keresztül Soros György finanszírozza: nemcsak a Direkt36 platformot, amely a lehallgatási botrány megjelentetésért felelős, hanem a Párizsban tevékenykedő Forbidden Storiest, amely az ügyet kirobbantotta, illetve a torontói Citizen Labet (amely az Amnesty International vizsgálatát megerősítette) is.
Nemcsak a sajtóban jelennek meg kétes forrásokból szerzett információk. Emlékezetes Demeter Márta orbitális tévedése, amikor egy NATO-gép utaslistáját végigböngészve kitalálta, hogy a miniszterelnök lánya utazik azon. A baloldali médiának több sem kellett, persze versengtek azért, hogy újabb rágalmazó cikket írhassanak a miniszterelnökről és családjáról, teljesen téves információk alapján. Demeter egyébként tisztában kellett, hogy legyen azzal, hogy álhírt terjeszt, ahogyan azzal is, hogy hasonló katonai információk kiadása nem csupán a magyar, de a teljes szövetség biztonságát veszélyezteti – mégis kiadta ezeket az információkat, mégsem szólt rá akkor senki (igaz, később kidobták a közgyűlésből, de addigra az információk már kikerültek). Nem, csöppet sem gyanús, hogy ő milyen helyről szerezhette az információit. Csak talán még bénában csinálta, mint a fent említett újságírók.
Bennfentesek
Beismerés beismerés hátán. Ne is menjünk azonban annyira vissza az időben, hiszen alig két hete került sor arra, hogy a 444 újságírója bizalmas dokumentumokat lobogtatva próbálta számon kérni Szijjártó Pétert:
Hogy tisztázzuk, a “kolléga” éppen azt akarta kihúzni a tárcavezetőből, hogy az oroszok megpróbáltak magyar kormányzati weboldalakat feltörni, és ő erről tudott. Csak megjegyeznénk: Szijjártónak az a dolga, hogy az ilyen kísérletekről tudjon. Minden titkosszolgálat minden kormány titkait meg akarja szerezni. A miniszternek mint a hírszerzés fejének erről tudnia kell, ahogyan arról, hogy milyen lépéseket tettek ennek megakadályozására. Ez a munkája.
Az viszont, hogy a 444 munkatársa miként szerezte meg az erről szóló bizalmas jelentést, egészen más tészta. Neki nem feladata az elhárítás, ha pedig nem a védelem oldaláról jutott ezekhez a jelentésekhez, akkor csak egy magyarázat van: egy olyan titkosszolgálattól, amely szintén megpróbált hozzáférni ezekhez a dokumentumokhoz.
Erről tanúskodott Kaufmann Balázs az ATV-nek adott interjúja is, amelyben az esetről beszélt, érdemes megnézni, tényleg. Kaufmann ugyanis olyan átéléssel és olyan részletesen beszél a szolgálatok munkájáról, mintha a 444 egy átlagos szerkesztőségi napját fejtené ki. Nos, nagyjából ezt is teszi. Érdemes megnézni a szóhasználatot, a nemzetbiztonsági szakszolgálatok működésének olyan szintű ismeretét, amit egyébként átlagos ismeretekkel nem lehet megszerezni, ahhoz bizony bennfentesnek kell lenni. És ez még csak néhány apró mozzanat, amire felfigyelhettünk az ominózus televíziós interjúban. Sorozatunkban részletesen górcső alá vesszük, miért is elgondolkodtató tevékenységük, amivel jelentős nemzetbiztonsági érdeksérelmet okoznak. Valószínűleg nem véletlenül.
(Folytatjuk!)
Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS