Pesti Srácok

Az ellenzéki média ismét arról harsog, hogy akkora a diktatúra, hogy nem mondhatja el: diktatúra van

Az ellenzéki média ismét arról harsog, hogy akkora a diktatúra, hogy nem mondhatja el: diktatúra van

Uroboros, az önmagába harapó kígyó, amely a végtelenség szimbóluma. S minthogy mindent jelképez, ami végtelen, így többek között az emberi hülyeséget is, erre pedig ezúttal (ismét) a Média1 szolgáltatott példát, mert olyan öblöset hazudtak – igaz, nem saját kútfőből – amivel nem hogy a önnön farkukba haraptak, de keresztben lenyelték magukat.

A Média1 megint kifogott egy magyarellenes NGO-t, akik jól kimutatták, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Zseniális, ezt a firenzei European University Institute Médiapluralizmus és Médiaszabadság Központja még talán ki tudja mondani röhögés nélkül, sőt könnyek között komoly arccal, de hogy egy hazai "tényfeltáró portál" (milyen szép eufemizmus a CIA blogjára) átvegye az már enyhén szólva is nyakatekert logikára utal.

Mert lássuk, egy nyiltan kormányellenes magyar nyelvű portál megírja, hogy idehaza nem szabad a sajtó. Hogy? Ha diktatúra van, hogy nem töri rá a szerkesztőségük ajtaját arra a túlfizetett skriblerre a TEK, aki ezt szemlézte? Ha mégis szabadon leírhatnak egy ilyet, akkor nem lehet, hogy mégis sajtószabadság van? Már nem azért, de ha a mintademokráciaként számon tartott Ukrajnában valaki csak megemlíti, hogy Zelenszkij betiltatta az ellenzéki médiát, akkor Dél-Amerikáig kell menekülni (ha nem nyírják ki a lengyel határon).

De menjünk tovább. Ha nincs sajtószabadság, ha a kormány csak a saját szócsövének használt jobboldali sajtóval áll szóba, akkor hogy tudott Kaufmann-titkos iratokkal házalok- Balázs kizsarolni Rogán Antalból egy interjút, míg nekem Karácsony csak akkor nyilatkozik, ha véletlenül elkapom az utcán és akkor is azzal kezdi, hogy "örüljünk, hogy nem tiltatták be a portálunkat".

PestiSracok facebook image

Mindegy. Menjünk tovább, ne szívjuk mellre a Média1 hazugságait, se úgy általában a balos publicisták oltári pofátlanságát. Viseljük sorsunkat büszkén, mert amíg ezek újságírók, addig rám inkább hivatkozzanak propagandistaként, de azért a Média1-es kollégáknak egy valamit a figyelmébe ajánlanék: mikor egy kicsit is megpróbáltak korrektek lenni és beszámoltak Magyar Péter beszabehus bulikájáról,akkor a slimfit Jim Jones őket is propagandistának titulálta.

Kedves NGO-jelentéseket fordítgató firkászok, ez a ti szólásszabadságotok, és én a helyetekben nagyon aggódnék, hogy egyszer ők kerülnek hatalomra, mert nem minket fognak beszántani, ha rosszat írunk róluk, hanem titeket. Minket is megpróbálnak, de sajnos a valódi tájékoztatásnak mindig lesz piaca, ha más nem, legfeljebb blogolunk, mint a régi szép időkben, de ti Soros-dollárok nélkül sehová sem kelletek majd. Imádkozzatok '26-ban, hogy ne a tieitek nyerjenek...

Fotó: PS

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.