Miután a múlt hét elején Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok hadserege elvégzettnek tekinti feladatát, és kivonja csapatait Szíria északi régióiból, azonnal felfokozott figyelem szegeződött a térségre. Hirtelen mindenki a Közel-Kelet szakértője és a kurd nép örök, nagy barátja lett.
Teljesen nyilvánvaló, ezért felesleges is részletekben tárgyalni, hogy Trump „twitterdiplomáciája” bizony csődöt mondott a szíriai konfliktusban. Alig pár órával azután, hogy ellenjegyezte a csapatkivonást elrendelő dokumentumokat, már arról értekezett a Twitteren, hogy „nagy és páratlan bölcsességében”, ha úgy ítéli meg, tönkreteszi Törökország gazdaságát, amennyiben Ankara nem tartja be a vállalt feltételeket.
Azóta a török hadsereg oszmán birodalmi indulókat fújva megindult Szíria felé, a kurdok a szír kormányerőktől kértek segítséget, az Iszlám Állam gerillahadviselésre kényszerített egységei újra mozgolódnak, közben Putyin is csapatokat dob át a térségbe, hogy fenntartsák a békét (vagy legalább annak látszatát). Kár is túltárgyalni: Dezse Balázs kollégánk ebben a cikkében szépen össze is foglalta, miről szól ez az egész.
Azért annyit érdemes megjegyezni: kinek-kinek vérmérséklete szerint vicces vagy inkább felháborító, hogy a haladó sajtó hogyan próbál meg hirtelen grállovagokat faragni a kétségtelenül sokat szenvedett, de a dolgok természete folytán messze nem szeplőtelen északszír kurd „kváziállam”, Rojava politikusaiból.
Szír kormányerők az ország északi részében fekvő Tal Tamr közelében, ahová hétfő reggel vonultak be, miután megegyeztek a kurdokkal a törökök elleni közös fellépésről. Fotó: AP
Terroristából szabadgondolkodó?
A szélsőbalos Mérce például arról értekezik hosszasan, milyen csodálatos feminista és környezettudatos (kell ezeknél divatosabb hívószó napjainkban?) berendezkedés kerül most veszélybe Erdoğan hatalomvágya miatt. Mint írják, a helyi kurdok „a rojavai forradalom Abdullah Öcalan és Murray Bookchin ökoszocialista, feminista és antikapitalista elméleteire támaszkodva próbálja fenntartani a nemzetállam alternatíváját a Közel-Keleten”. Megannyi szépséges eszme! A gond csak az, hogy megfeledkeznek arról az egészen aprócska tényről, hogy az Öcalan által megszervezett Kurd Munkáspárt (PKK) bizony csak egy-két évtizede vetette le magáról a kezdetben igen kényelmes marxista-leninista kabátot, s lett belőle egy „demokratikus konföderációt” és a népek békés egymás mellett élését hirdető, jóarcú politikai mozgalom.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a PKK-t mind a mai napig (igen aktív) terrorszervezetként tartják nyilván, nemcsak az USA-ban és a törököknél, de az Európai Unióban is. A fentiek persze nem akarnak igazságot tenni a török offenzíva ügyében, hanem rávilágítanak, hogy a világpolitikában a legritkább esetben találni egyértelmű igazságokat, jól felfogott érdekeket viszont annál gyakrabban.
Gyászoló tömeg cipeli a tízhónapos Mohammed Omar Şaar koporsóját. A kisfiút török hírügynökségek szerint egy Szíria felől becsapódó lövedék ölte meg múlt csütörtökön. Fotó: AP
Az amerikai elnök parancsa egy „minél biztonságosabb és gyorsabb” csapatkivonást írt elő Észak-Szíriában. Azóta persze rebesgetik azt is, hogy az USA teljes csapatkivonást hajtana végre, de erre egyelőre még nem került sor. Egészen döbbenetes ugyanakkor, hogy a török offenzíva által fenyegetett térségben mennyire szó szerint vették az elnök utasításait.
Basszus, Joey, a kutya meg ottmaradt!
Én is tisztában vagyok vele, hogy egy magára valamit is adó, a haladó szalonokból nem kinézett újságíró csak New York Times-t, Guardiant és Washington Postot olvas, a minap mégis feltévedtem a Russia Today honlapjára. Az RT helyi stábja alig 24 órával azután, hogy a katonák otthagyták, felkeresték az észak-szír Manbidzs város mellett található amerikai támaszpontot. A híradások szerint keddről szerdára virradóra vonultak ki onnan Sam bácsi csapatai, olyan sietve, hogy az utolsó vacsorát sem volt idejük eltakarítani maguk után.
Ha nem lenne nyilvánvaló, hol is járunk, azt hihetnénk, a felvételek egy átlagosnál is rendetlenebb kollégiumi fiúszobában készültek. Az asztalokon szétdobált kajamaradék, még meg sem barnult banánhéj, félig üres ásványvizes palackok, bevetetlen ágyak szétdobált ruhákkal. A pontot az i-re egy, a felvételbe hirtelen besétáló, igen jóltáplált kutyus teszi fel.
A sietős távozásra nehéz magyarázatot találni. A legkézenfekvőbb talán az lenne, hogy az amerikaiak tudták, hamarosan szír kormányerők foglalhatják el a helyüket; ez arra utalhat, hogy a két ország bizony aktívan tárgyalt a kivonulásról. Kering is néhány videofelvétel az interneten, amely (állítólag) kivonuló amerikai csapatok és a szír reguláris hadsereg találkozását mutatja, de az előbbiek azért igazán elrakodhattak volna maguk után.
Török fiatalok nézik a határ túloldalán a török hadsereg műveletei nyomán felcsapó füstfelhőket. Fotó: AP
Kicsit később jött a hír, miszerint az amerikai hadsereg mégsem hagyja csak úgy ebek (és reguláris szír csapatok) harmincadjára régi bázisait. Inkább lebombázza őket. Erről is a Russia Today számolt be először. Egy korábban francia és amerikai csapatok által használt, Tel Ábjád (Kobani) közelében található támaszpontot légicsapás ért szerdán. Washington is megerősítette: ők robbantották fel a táborban található technikát, járműveket és fegyvereket, hogy meggátolják a központ „külső erők birtokába való kerülését”. Hogy milyen külső erőkre gondoltak, arra a közlemény már nem tér ki.
A Twitter rossznyelvei szerint inkább arról lehet szó: az USA nem akarta, hogy orosz tévések lefilmezzék a hátrahagyott mosatlan edényeket és kiürült papírzsebkendős dobozokat.
POMICHAL KRISZTIÁN
Facebook
Twitter
YouTube
RSS