Sterilizálandó fehér társadalom Nyugat-Európában, egyre agresszívebb homoszexuális lobbi Magyarországon

“Egyszerű, ártatlan” üzenete van a Londonban nemrégiben feltűnő óriásplakátoknak, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy mi lenne, ha nem lenne akkora tömeg a városokban. Ennek pedig úgy lehet leginkább eleget tenni, ha nem szülünk gyerekeket. Az érzékenyítés és a különbözőség jegyében az óriásplakátokon csak fehér szereplők kaptak helyet, pedig egy nyugat-európai, magára valamit adó reklámban kötelező felmutatni az etnikai sokszínűséget. Jelen esetben ez nem sikerült, tehát egyértelmű, hogy kiknek kéne sterilizálni magukat: a fehér angoloknak. Az érzékenyítés apró lépései végül ilyen hajmeresztő őrületbe juttatják el a nyugat-európai társadalmakat, de a tolerancia bajnokai hazánkban is igyekeznek felpuhítani a társadalmat: kollégánk a minap a Deák Ferenc téri metróállomás peronján találkozott a homoszexuális propaganda újabb vívmányával. Az általunk közölt képek önmagukért beszélnek mindkét esetben.

A jelenlegi liberális világtrend kötelezően érzékenyít a földgolyó minden emberlakta táján, de ez a tendencia sok helyen irracionális perverzitásba csap át. Lépésről lépésre halad a propaganda: először apró tűszúrásokkal tesztelik a még érzéketlen társadalom akupunktúrás pontjait, beviszik az első ütéseket, majd folytatják a munkát. Ennek a folyamatnak Nyugat-Európában a végső stádiumában járunk már, hiszen ott a deviancia a fősodorba ért: az a náci, rasszista, homofób, aki 2-3 éves gyerekeknek nem adja meg a lehetőséget nemet váltani, kisfiúkat nővé operáltatni vagy fordítva. A több évtizedes érzékenyítés annyira átvette az irányítást, hogy a törpe kisebbség dühös arroganciája nem viseli el a normalitást: bűn és lenézendő dolog a hagyományos családmodell, a heteroszexualitás. Ezeken a helyeken már arra kell büszkének lenni, ha valaki meleg, transzgender, sőt, Londonban olyan plakátok jelentek meg, ahol a fehér családokat a sterilizálásra biztatják. Máshol pedig olyan óriásplakátok jelentek meg, amelyek annak örvendeznek, hogy csökken a születési ráta. A születések száma pedig Európában, illetve világszerte a fehér emberek között alacsony, illetve csökken.

Ünnepeljük az alacsony születési számokat – hirdeti a plakát. A fényképet Filipe d’Avillez, portugál újságíró köszöntötte, aki hat gyermekével fotózta le magát az óriásplakát alatt.

Jó megnézni ilyenkor a folyamat kezdetét; az érzékenyítő meleglobbi mostanában Magyarországon is bontogatja szárnyait, de ne legyen kétségünk: a tervük több, mint néhány óriásplakát a város frekventált pontjain, de kezdetnek pont megfelelő. A Coca-Cola már próbálkozott egy homoszexuális propagandaplakáttal, amivel a PestiSrácok.hu is foglalkozott véleménycikkében.

Itt megtanulhatja az átlagmagyar, hogy az is remek megoldás, ha két apu van a családban és nincs anyu. A kép a Deák Ferenc téri metrómegálló peronjáról készült.

Talán az az egyik legkifinomultabb üzenete a meleglobbi plakátjának, hogy a felelősséget egyből a társadalomra tolja. Azt adják a társadalom tudtára, hogy

mi mindent megteszünk, hogy boldog életük legyen.

Mármint a meleg pároknak és örökbe fogadott gyermeküknek. Rajtuk tehát nem múlik semmi: teljesen egyértelmű, hogy egy gyerek jó helyen van két meleg férfi kezében; az ő nevelésükkel kapcsolatban fel sem merül, hogy a gyerek rossz kezekbe kerülne. Pedig igen sok ellenpélda van, ahol a gyermekek szexuális bántalmazást szenvedtek el a homoszexuális pároktól, akik örökbe fogadták őket. Itt mégis a társadalomban igyekeznek bűntudatot kelteni, pirossal külön aláhúzva, hogy “rajtunk is múlik”, hogy mennyire lesz könnyű dolguk, óvatosan megüzenve, hogy amennyiben valami félresikerül, az az intoleráns heteroszexuálisok lelkén szárad majd.

Ez tehát az első – a jelenlegi nyugat-európai helyzethez képest – lágynak mondható próbálkozások egyike, de ha megnézzük a plakát üzenetét, talán mégis kissé félelmetesebbnek titulálhatjuk a helyzetet. Egyrészt azért, mert ez a sértett, alapvetően a társadalmat hibáztató agresszív pozíció nem sok jót vetít előre, másrészt azért, mert ennek a folyamatát lemérhettük a nyugati világon, oda pedig nem szeretnénk eljutni, hogy heteroszexuális fehér emberként szégyelljük magukat.