A németországi Ulm városában száműzték a háromkirályokat a betlehemi jászolból. Az evangélikus gyülekezet azzal indokolta a döntést, hogy Menyhért, a szerecsen király ábrázolása egyértelműen rasszista. A fejlett nyugat egyik mintaországában, ahol a lakosság már nem lát ki a liberálisok lila ködéből, szó nélkül elfogadták, sőt üdvözölték a döntést. Egy sötét bőrű nő sírva hívta fel az ulmi esperesi hivatalt, hogy megköszönje, hogy az egyház ezt a „hibát” helyreigazította.
Fehér Német írása
A szobrokat 1920-ban faragta az ulmi művész, Martin Scheible, a Mößner család birtokában voltak 1992-ig, majd a szülők halála után a világ legnagyobb keresztény temploma, az Ulmi nagytemplom kapta meg a figurákat hagyatékként. Azelőtt egyébként nem állítottak betlehemet a dómban. A rasszista narratíva elterjedése után először felvetődött egy olyan megoldás, hogy állítsák ki a királyokat egy magyarázó szöveggel, amely szerint a színes bőrű emberek efféle ábrázolástól az ulmi evangélikus közösség elhatárolódik. Ez nem bizonyult elfogadhatónak a hivatalos közlemény szerint, mivel az alkotó kifejezésmódja és ábrázolása nem volt tudatosan rasszista.
Ha megpróbálunk a fenti észjárás mentén gondolkodni, akkor a másik kézenfekvő lehetőség a kitiltás helyett az lehetett volna, ha a százéves figurákat mind átfestették volna feketére, mondván, a feketék amúgy is alulreprezentáltak a karácsonyi történetben. Ilyen alapon még akár egy LMBTQ-karaktert is betehettek volna a pásztorok közé, de ennyire még nem haladóak arra felé sem.
Íme egy nem tudatosan rasszista művészeti alkotás.
A sajtóban az ulmi esperes, Ernst-Wilhelm Gohl szólalt fel a témában, amikor nyilatkozott a Die Welt-nek.
Mai szemmel nézve a Menyhértet ábrázoló faszobrocska a vastag ajkaival és idomtalan testével félreértelmezhetetlenül rasszista ábrázolás
– részletezte Gohl, majd hozzátette, hogy idén a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma szerint olvassák majd fel, amelyben egyébként sem szerepelnek a napkeleti bölcsek. Még a végén kérdés vetődhetett volna fel a gyülekezetben, hogy hová tűntek a figurák.
Nem csak Menyhért szobra okozott problémákat az egyházközösségben, hanem a királyok kíséretében szereplő két néger fiú is. Az egyik azért nem illeszkedik a liberális világképbe, mert szolgaként van beállítva, aki a király után viszi a palástját, a másik vállán pedig egy majom ül, amelynek arcvonásai nagyon hasonlítanak a szerecsen királyéhoz.
Elgondolkodtató, milyen érdekes észjárás kell ahhoz, hogy ilyen apró részleteket és párhuzamokat észrevegyen az ember az egyik legfontosabb karácsonyi történetben. Akinek eddig ezek az apró részletek nem tűntek volna fel – talán azért, mert a történet szempontjából teljesen lényegtelenek –, annak a figyelmét most a biztonság kedvéért többszörösen is felhívták rá. Érezzen csak a fehér német bűntudatot, hogy addig odamerte tenni a napkeleti bölcseket a jászolhoz.
Néhány gondolkodó ember felvetett egy lényeges kérdést az egyházközösségnek: ezek szerint akkor most nem szabad feketéknek lenniük a jászol körül? Nem éppen az a rasszista magatartás, hogy kitiltják a néger figurákat a történetből? A közösség közleményében felháborodottan válaszolt és tisztázta a helyzetet:
Természetesen, kell, sőt muszáj lenniük feketéknek a jászolnál. Csak a háromkirályok klisés ábrázolásával van bajunk.
Értelmezésük szerint nem csak a duzzadt ajkak és az idomtalan test, de még a bokán lévő aranylánc is rasszista töltetet ad Menyhért karakterének.
Frank Otfried July, Württemberg-tartomány evangélikus püspöke egyfelől támogatta az ulmi döntést. Helyesnek találja az utat, amelyen ez az egyházközösség elindult, mivel ez a békét és a felekezeten belüli nyugalmat segíti elő, viszont ő inkább azt a megoldást szorgalmazta volna, hogy magyarázó feliratokat helyezzenek el a jászol mellé. Esztelenségnek gondolja, hogy régi dolgokat, a mai nézőpontunk szerint alakítsunk át, vagy dugjunk múzeumba. Az ulmiak védekezésképpen azt hangsúlyozták, hogy ha feliratoznák a betlehemet, azzal múzeumot csinálnának a templomból, és így kevesebb hangsúlyt kapna az ima és az isteni szeretet.
A szerecsen király egy még sokkal rasszistább felvételen.
A római katolikus egyházközösség is reagált az evangélikusok kezdeményezésére: nem ajánlják a betlehemező gyermekeknek, hogy feketére sminkeljék magukat. Közölték ugyanakkor a félreértések elkerülése érdekében, hogy ennek a hagyománynak egyébként semmi köze a 19. századi mélyen rasszista, úgynevezett blackfacing-jelenséghez, amikor a fehér színészek feketére festették magukat, hogy eljátszhassanak egy-egy színes bőrű karaktert. Mégis azt a véleményüket hangoztatják most, hogy az adja meg a betlehemezés szokásának az értelmét, ha gyerekek olyan sokfélén vesznek részt rajta, mint amilyenek ők maguk. Magyarul a fehér német ne próbáljon feketét játszani, ha már van új, fekete is.
A baden-württembergi eset hatására Bajország is fontolóra vette a napkeleti bölcsek kitiltását a jászol környékéről. Szép új világ ez a újra tökéletes Németország, ahol már egy százéves alkotásba, sőt lassan egy kétezer éves történetbe is rasszizmust képesek sokan belelátni. A nagy kérdés az persze, hogy vajon mi elkerülhetjük-e, hogy hazánkba is begyűrűzzön ez az abszurd téboly.
Vezető kép: a szerző felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS