A katonai hírszerzés (MNVK-2.) állt a Malév mögött, a háttérben meg a KGB – Megdöbbentő dokumentumok a kivéreztetett repülő-vállalatról
„Tény, hogy a MALÉV mindenkori igazgatójának környezete a BM. és az MNVK-2. Csf-ség tisztjeiből vagy munkatársaiból tevődik össze” – írta az állambiztonság egy 1976-os titkos jelentésben, ami már sejtetni engedi, milyen szinten irányította a hálózat az egykori repülőtársaságot. Az elsőként most publikált, megdöbbentő dokumentumok szerint gyakorlatilag a Szovjetunióhoz a végletekig hű katonai hírszerzés, az MNVK-2. állt a Malév mögött. A hetvenes években készült állambiztonsági dossziéból kiderül, hogy a Malév-igazgatók (Lénárt György, Hűvös Sándor), a háttérember Rónai Rudolf (Légügyi Főigazgatóság) és a különböző kulcsemberek mind az MNVK-2. emberei voltak. Tisztek vagy megnyertek. Ezt csak azért tudjuk, mert az egyik fedésben dolgozó hírszerző megelégelte a mutyizást, a korrupciót és életveszélyes levelet írt az amerikai nagykövetségnek. Őt hazaárulónak nevezték, de mi valójában neki, nekik köszönhetően tudjuk, milyen szinten épült be a kommunista titkosszolgálat a Malévba. Amely a szovjetek segítségével indult és amely az oroszok asszisztálásával ment csődbe.
Vannak témák, amelyekhez senki nem nyúlt, nem nyúl szívesen. Ilyen a Malév története, illetve a kommunista állambiztonság szerepe a magyar légitársaságban. Amikor évekkel ezelőtt megírtuk a Belovai István-ügyet, akkor felfejtettük azt a kisebb hálózatot, amelyet Belovai átállása után vissza kellett hívni Londonból.
Köztük Aczél Endrével, aki a következő írás megannyi szereplőjével együtt az MNVK-2. „megnyertje” volt. Persze a kutatás közben kiderült, hogy szinte az összes lebukott hálózati ember befutott a rendszerváltozás után, a hajuk szála sem görbült, volt, aki nagykövet, más egyéb diplomata vagy üzletember lett.
De mi is volt az egész Belovai-ügy? A NATO-hoz átállt és a CIA-nál bejelentkező katonai hírszerzőt 1985 telén ítélte el a Magyar Népköztársaság bírósága, miután elárult egy rakás titkot a szovjet blokk legnagyobb ellenségének.
Ítéletének kiegészítésében felsorolták bűneit, köztük azt, hogy több fontos államtitkot kiszivárogtatott az amerikaiaknak, így például névvel és fedőnévvel felsorolta a katonai és belügyi rezidenturák (külföldi hírszerző-központok) hivatalos állományát és a „megnyert embereket”. Belovai ezzel nemcsak a később híressé vált Aczélt késztette hazatérésre, de lebuktatta a Malév embereit is. Például azt a Borsos (máshol Borsós) Györgyöt, aki a légitársaság ottani képviselője és „Bodnai” fedőnéven a katonai hírszerzés, az MNVK-2. „megnyertje” (kvázi ügynöke) volt.
Belovai titkos információi szerint utóbbi feladata a „heatlowi
Borsos akkor a londoni irodát vezette, de jellemző, hogy a rendszerváltás után is a Malévnál maradt, egy 1995-ös Népszabadság-cikk már illetékes osztályvezetőként említette, amikor őt küldték Moszkvába tárgyalni a magyar légitársaság irodájának szétverése idején. Hat évvel később a Magyar Nemzet írt róla, ekkor már a Malév „nagy-britanniai és írországi régió irodavezetőjeként” idézték.
Később váltott (és hol van már a Malév): és már a SkyEurope fapados légitársaság magyarországi „projekt managereként”, „ügyvezetőjeként”, „magyarországi igazgatójaként” került be a sajtóba, a legtöbb internetes portál őt szólaltatta meg a társaság ügyében.
Nem ismernénk a hálózatot a „hazaárulók” nélkül
Érdekes, hogy most, amikor megnéztem ezt a régebbi cikkemet, feltűnt egy hozzászólás: „a Malév mikor kerül sorra?” Most. És ehhez egy újabb „hazaáruló”
A következő cikkekből látni fogjuk, hogy a Malév tulajdonképpen mindig a szovjetekhez és az oroszokhoz tartozott, illetve egy olyan hálózathoz, amely csak és kizárólag Moszkvához volt hű. Ennél is fontosabb, hogy az 1946-ban még Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaságként megalakított vállalatnál kulcsszerep jutott a katonai hírszerzésnek, az MVNK-2.-nek, amely a rendszerváltozás alatt nemcsak zavartalanul átmentette magát, de amelyről nagyon keveset írtak és tudunk. Pedig minél többet látunk, annál nyilvánvalóbb, hogy sokkal komolyabb szerepe volt, mint a rivális társzervének, a BM állambiztonságának. Innen nézve az, hogy az akkor már kivéreztetett Malévot 2007-ben éppen egy orosz üzletember vette meg, rendszerszerű. Egy szomorú történet egyik utolsó képe.
„Áruló” kiteregeti a szennyest
A hetvenes évek közepén egy, a Malévnál történt „hazaárulás” ügyében kezdtek bizalmas nyomozást az állambiztonságnál. A határozat „tárgyának” – azaz a nyomozás célpontjának – a megnevezése nem meglepő: egyszerűen „Áruló”.
Látni fogjuk, hogy az illető valóban rászolgált a diktatúra dühére, elképesztő részletességgel fedte fel a titkokat az amerikaiaknak, amelyeknek jelentős részét későbbi nyomozásában a BM is megerősítette.
„Határozat Bp., 1976. március 19. Bizalmas nyomozás elrendelését tartjuk szükségesnek, ismeretlen tettes ellen <...> hazaárulás bűntettének elkövetése miatt <...> A BM. III/3. Osztály 1975. augusztus 8.-án a belföldi posta forgalomból kiemelte „Vető Dénes” <...> feladónak az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége Konzuli Osztályához címzett levelét,
amely a KPM. légügyi ágazatának felső vezetőire, a MALÉV több vezetőjére vonatkozóan súlyosan kompromittáló adatok mellett államtitkokat képező adatokat közölt, továbbá ismereteket nyújtott az MNVK 2. Csf.-ségnek a MALÉV hazai és külföldi bázisain foglalkoztatott hálózati és SZT állományról, több személy vonatkozásában konkrétan megjelölve, hogy melyikük hol tölti be a fedőbeosztását.”
Íme, az eredeti levél
A dossziéba berakták a „Vető Dénes” fedőnevű szerző levelét, amelyet az amerikai nagykövetségnek is eljuttatott. A helyesírástól hemzsegő dokumentumot változtatás nélkül, de azért meghúzva közöljük.
„Kegyelmes Uram. – Nem írhatom alá a nevemet, pedig amit leírok, igaz, és véres valóság. – Kérem, – én a magam részéről katona vagyok, még pedig igen magas poszton. A 2-es alosztály /elháritásnál/ dolgozom. – Tehát ha én aláírnám az nekem a halált jelentené. – <...>
Közlekedés, kezdjük a Magyar Légiforgalomnál, illetve Légügyi Főosztálynál. Az ezzel foglalkozó miniszterhelyettes, Földváry László, volt Gerő bizalmas titkára, azé a Gerőé, aki Rákosinak a legmegbízhatóbb embere volt, a feltétlen végrehajtó és végrehajtató. – A legvastagabb Rákosista illetve máig Sztálinista, aki most megjátsza az udvariast, egyébként semmire sem használható, foglalkozása fűszeres segéd.
Hűvös Sándor, légügyi főigazgató, 6 középiskolája van, azelőtt egy nímand volt, apja tetőfedőmester, félzsidó.
A felszabadulás után a hadsereghez ment, és rögtön alezredest csináltatott magából. Politikai tisztként működött, és egyben mint gazdasági felelős is. <...> Útközben kiküldték valamiért Svájc-ba, már akkor is kitűnő spionkodó képességére felfigyeltek, – azonban idehaza legalább 150 embertől pénzt szedett fel, azzal, hogy majd hoz órákat. Elis hozta, elis adta, azonban 2 személynek nem jutott, azok feljelentették, bűnvádi eljárást indítottak ellene, és Rákosi életfogytiglanra ítélte – majd a barátai közbenjárására /Rónai Rudolf/ /Rónainak akkor az apja az Országgyűlés elnöke volt/ az ítéletet 15 évre rövidítették.
Ez azért történt, mert Rónai keze is benne volt, visszaéltek a kincstár építő anyagával, eladták, önmaguknak az elhagyott javakból villákat igényeltek, és az államvagyonán szépen rendbehozták. Aztán túladtak rajta, még pedig olyan személyeknek, akik őket az előléptetésben segítették.
Rónait, mivel az apja igen magas rangban volt, nem lehetett bezárni, – megbeszélték, hogy Hűvös lesz a főbűnös, és majd kiszabadítsák, úgy is történt, kiszabadították, rehabilitálták, kapott 50.000 Frt kártérítést ráadásul, – megosztoztak rajta – aztán mit tesz Isten odahelyezték a Malévhez vezérigazgatónak. Ő aztán 1 év leforgása alatt, a Rónait behozta a Főigazgatósághoz.
Így tehát megint együtt voltak, ennek csak az vetett véget, hogy meghalt Rónai apja, erre két lábbal rúgták ki a Minisztériumból.
/Tudni kell, hogy az öreg Rónai a volt Szociál-demokraták egyik vezére volt, a baloldali szárnyé. Ő volt az aki elárulta Rákosinak Szakasicsot, a Pártnak a vezérét, annyira, hogy Rákosi börtönbe is csukta, addigra kineveztette magát az öreg Rónai a szoc.dem. vezérének és Rákosi még ráadásul, az Országgyűlés Elnöki tisztét is rábízta a jómunkája eredményeképpen. – Ez a Rónai féle eset, a fia jelenleg kint van Finn-országba, árulja a Finneket az Oroszoknak – perfekt kém.
Azok a szegény finnek azt hiszik, hogy egy igazi szoc.demmel állnak szemben. – Pedig egy véres kezű áruló fiával és önmagával. – Katonai ezredes, a kémelhárítás kitüntetett tagja. – Amennyi pénzt akar a cél és a hírszerzés céljára annyit küld neki a magyar állam. –”
Ezután a levél szerzője felsorolta a Malévnál lévő, főleg katonai hálózat tagjait: „Ugyanitt a katonai elhárítás igen jelentős embere, Londonban Bánhegyi László őrnagy, a foglalkozása kézilabdázó volt
Most éppen bűnvádi eljárás van ellene, mert Libanonban, Beirutban több milliós fekete üzleteket csináltak többedmagukkal. Úgyértem a 2-es alosztály ezredesei is benne vannak, többek között a legfőbb szereplő Sárközy ezredes aki a Hűvös és a Rónai kebelbarátja.
Ezek az emberek Bánhegyin-keresztül úgy csináltak üzletet, hogy adtak Malév jegyeket ingyen, helyébe szőnyeget, aranyat, és hasonló értékeket szereztek, beleértve persze a dollárt is. <...> Most arra várnak, hogy az ősszel talán hazajön a Rónai Finnlandból, ahol jelenleg nagykövet, és hátha sikerülne belőle minisztert csinálni – és akkor ők megvolnának mentve <...> Segítenek neki
Lénárt György Malév vezérigazgató, szovjet kiskatona volt mikor idejött 1945-ben Magyarországra, azóta az Istennek sem lehet lekaparni .Hátánál van a szovjet elhárítás. Anyja ukrán, felesége, ill. kommunista volt. <...> arra jó, hogy amit az oroszok a fülébe sugnak, azt végrehajtsa. <...> Hűséges segítőtárs ebben, és tanácsadója Szuhay József, igazgatási oszt.-vez. Belügyi őrnagy, informátor, ugyanez a felesége is, aki szövőlányból lett, könyvelő.
Odor Tamás párttitkár, katonai informátor.
Dr. Mikóné, Hűvös rokona, szovjet alezredes, párttitkár, üzletkötő, belügyi és szovjet informátor.
Svájcban mindkét Maléves katonai hírszerző. Londonban katonai hírszerző Bánhegyi őrnagy, műszakilag kiképezve. Spanyolországban katonai hírszerző. Amerikában katonai hírszerző. Koppenhágában, Molnár Tibor katonai hírszerző, százados, a kint élő magyarokkal /az országunkból kimenekült volt ÁVH-sokkal és egy-két disszidált
Kérem figyeljenek fel ezekre az emberekre, és kergessék minden 6 hónapba őket haza, hogy a szálakat ne tudják összekötni. A Frankfurtiakat ellenőrizzék, perfekt hírszerzők, és a Nyugat-Berliniek is.
Ennek az egész bandának Hűvös a feje a Malévnál, magyar-szovjet vonalon, Lénárt a Párt és orosz elhárítás, ugyanez Földváry is a minisztériumba. Külföldön pedig Helsinkiből, Rónaitól kapják a titkos jellel az utasítást.
Egy alezredes
Kérem ha Önök úgy gondolják, úgy tájékoztassák a többi külföldi, nyugati elhárítást is.”
A BM tulajdonképpen megerősítette „Vető” információit
Az állambiztonság természetesen minden erejével igyekezett megtalálni az „árulót”.
Az ügyről készült iratok legérdekesebb darabja az a jelentés, amelyben megerősítették, illetve kiegészítették vagy néha megcáfolták „Vető” sorait. Konkrétan leírták, hogy a Malévot tényleg az állambiztonság, különösképpen az MNVK-2. irányította. A BM csak loholt utánuk.
<Összefoglaló jelentés, 1976. március 30.>„<...> Az ismeretlen tettes, a levél írója – a továbbiakban "ÁRULÓ" – előttünk ismeretlen hirforrásból
tudomással bír arról, hogy a magyar légiközlekedés területén a BM. Állambiztonsági szerve és az MNVK 2.-es Csf.-ség hálózati és SZT. tiszti pozíciókkal rendelkezik. <...> "ÁRULÓ" a levelében leirt, túlnyomórészt valós tényeket, azzal a céllal kívánta az USA biztonsági szerveinek tudomására hozni, hogy azok belátásuk szerint értesítsék a többi nyugati állam biztonsági szerveit is <...>
Ellenőriztük a levél tartalmi elemeit <...> FÖLDVÁRI LÁSZLÓ <...> Ismereteink szerint a színlelt udvariasság helytálló észrevétel, a szakmai alkalmatlanság igazolt tény. <...> HÜVÖS SÁNDOR <...> Légügyi főigazgató címet nem viselt. Amíg a főigazgatóság ezen a néven szerepelt, ő MALÉV vezérigazgató volt majd leváltását követően 1967. 07. 12-től légügyi főosztályvezető lett. – Az iskolai végzettsége magasabb mint 6 középiskola. Jogi főiskolát végzett <…> Származását tekintve, apja, anyja zsidó volt. Hüvös tehát nem "félzsidó". Lényeges elemnek tekinthető ezzel összefüggésben, hogy "ÁRULÓ" nem ismeri, hogy Hüvösék előző neve HUBERTH volt. <...>
Nem a felszabadulás után került a hadsereghez, hanem 1948 szeptemberében és nem alezredes volt az első rendfokozata hanem őrnagy. <...> Hogy volt-e hírszerző képessége és erre mennyire figyeltek fel, az a nyilvántartásokból nem tünik ki. Tény azonban, hogy mind a vezérigazgatói, mind a légügyi főosztályvezetői tevékenysége alatt igen szoros kapcsolatot tartott az MNVK-2.-es Csf.-séggel.”
„– Büntető eljárás valóban indult ellene <...> úgy tudjuk, hogy a honvédségi hajózó-állomány részére beszerzett hajózó-karórákkal folytatott manipulációk is közrejátszottak a letartóztatásában. Kötél általi halálra ítélték és ezt változtatták életfogytiglani börtönre. Büntetését a komlói aknában töltötte le mint vájár. <...> Hüvösnek a MALÉV-nál lévő rokonai alatt "ÁRULÓ" dr. MIKÓNÉ-t, ROTBARTHNÉ-t, KERTÉSZNÉ-t és dr. VILMOS ENDRÉ-t érti.
Tény, hogy nagyon mély kapcsolat van a felsoroltak és Hűvös között, de rokoni kapcsolatot nem tudtunk kimutatni.
– Tény, hogy a MALÉV mindenkori igazgatójának környezete a BM. és az MNVK-2. Csf-ség tisztjeiből vagy munkatársaiból tevődik össze, de ez nem azt jelenti, hogy a vezérigazgató veszi körül magát az "elhárítás embereivel". <...> SÁRKÖZY nem ezredes, hanem vezérőrnagy és nem a 2-es alosztálynál, hanem az MNVK. 2. Csf-ségen. <...>
Tudomásunk szerint RÓNAI RUDOLF az MNVK. 2. Csf-ség tisztje vagy volt tisztje, de mindenképpen hozzájuk kapcsolódik. Valóban nagykövet volt és hazatért, de nem ősszel, hanem valamivel később. Valóban felmerült miniszteri kinevezése.
<...> BÁNHEGYI LÁSZLÓ-val <...> "Áruló" információi pontosak.
LÉNÁRT GYÖRGY <...> Helytálló, hogy szovjet katona volt, mérnöki oklevelet szerzett <...>
SZUHAY JÓZSEF <...> Szuhay sohasem volt belügyi őrnagy, viszont foglalkoztatta őt az MNVK 2. Csf-ség. <...> MIKÓNÉ <...> Igaz, hogy üzletkötő, párttitkár. Nem igaz, hogy BM informátor. Kizárt, hogy szovjet alezredes és szovjet informátor. Ha "ÁRULÓ" pontatlanul jegyzett meg néhány körülményt, akkor figyelmet érdemel, hogy: dr. Mikóné férje honvéd ezredes, és szervünknek van hivatalos kapcsolata dr. Mikónével. <...> ÓDOR TAMÁS-ról közli, hogy párttitkár, katonai informátor. – Állítása annyiban igaz, hogy párttitkár és az MNVK. 2. Csf-ség megnyert személye.”
„MOLNÁR TIBOR-ról <...> Igaz, hogy katonai hírszerző. Rendfokozatát nem ismerjük. <...> Külön figyelmet érdemel az, hogy Molnár Tibor kinti kapcsolatai közül is két főt meg tud nevezni.
TRENCSÉN ZOLTÁN <...> Állításának azon része, hogy Beirutban van és katonai hírszerző, igaz! – Figyelmet érdemel, hogy Trencsén-t mint őrnagyot ismeri, holott már alezredes. <...>”.
Egyedül Amerikában nem volt éppen hálózati ember
A továbbiakban a jelentésben kitértek „Áruló” felsorolására, azaz arra, hogy az általa ismert rezidenturákban hány hírszerző dolgozott. Először a levélből idéznek, aztán jön a „hivatalos” vélemény:
„1./ "Svájcban mindkét MALÉV-es katonai hírszerző." – Csak egy MALÉV-es van, ez az MNVK. 2. megnyert embere.”
„2./ "Spanyolországban katonai hírszerző." – Az állítás téves. Saját hálózatunk.”
„3./ "Amerikában katonai hírszerző". Állítása téves. Jelenleg sem nekünk, sem az MNVK-2. nap nincs poziciója.”
„4./ "A cairói katonai hírszerző." – Annyiban igaz, hogy az MNVK. 2. Csf-ség megnyert embere.”
„5./ "A Frankfurtiak és a Berliniek hírszerzők." – Megközelítően igaz. Az előző frankfurti kiküldött volt MNVK-s, a jelenlegi a saját hálózatunk. A berlini is a miénk, viszont megjegyezendő, hogy az MNVK-től vettük át.”
Ez a dokumentum azért is kulcsfontosságú, mert így a Malév korábbi és későbbi vezetőire, hivatalos kiküldöttjeire okkal gyanakodhatunk. Ez a hálózat ugyanis rendszerszerű volt.
Még érdekesebb, hogy a BM mindenkit végigvett – hol voltak pontosak vagy pontatlanok a kiteregetett információk –, kivéve Sándor Józsefet a Minisztertanácsról. Az óvatosság érthető: Sándor „1963. decembertől az MSZMP KB Irodáját vezette. Aczél György és Biszku Béla mellett az 1970-es évek végéig Kádár legszűkebb informális köréhez tartozott”. Róla azt írta „Vető”, hogy az MNVK-2. „dirigense” volt, végül is a BM „sem megerősíteni, sem cáfolni” nem tudta, akarta az információt.
Mindenhol az MNVK-2. emberei álltak
Az állambiztonság egészen pontosan fogalmazott: „tény, hogy a MALÉV mindenkori igazgatójának környezete a BM. és az MNVK-2. Csf-ség tisztjeiből vagy munkatársaiból tevődik össze”. Összefoglalásként (az állambiztonsági nyomozás nyilván hiteles információira alapozva) így nézett ki akkor a hálózat: Hűvös Sándor őrnagy (Malév-vezérigazgató, majd Légügyi főigazgató) – az MNVK-2.-hez sorolták. Rónai Rudolf (Légügyi főigazgató-helyettes, majd nagykövet) az MNVK-2. tisztje volt. Lénárt György (Malév-vezérigazgató) szovjet katona volt – nyilvánvalóan a katonai hálózathoz tartozott később. Bánhegyi László (a Malév londoni vezetője) az MNVK-2. fedett őrnagya volt. Szuhay Józsefet (Lénárt bizalmi embere a Malévnál) is foglalkoztatta az MNVK-2. Ódor Tamás az MNVK-2. megnyertje. Molnár Tibor és Trencsén Zoltán katonai hírszerzők (MNVK-2.). A többi említett területi Malév-képviselő közül két helyen éppen az MNVK-2. megnyertje dolgozott, egy helyen a BM-é, a másik említett helyen pedig egy olyan ember, akit a BM az MNVK-2.-től vett át.
Mit látunk? A fent említett emberek (jelentős részük egykori vezető) kivétel nélkül az MNVK-2. embere volt, az állambiztonság mindössze egy-két külföldi pozíciót tudott megszerezni.
Folytatjuk!
Vezető kép: Fortepan.hu