Emmanuel Macron francia elnök annyira újra akarja választatni magát, hogy még az iszlámmal is szembeszáll?
Macront vádolták már Ödipusz-komplexussal, homoszexualitással, populizmussal, de iszlamofóbiával korábban még soha. 2020 ősze azonban komoly fordulatot hozott a francia bel- és külpolitikába. A rendkívül progresszív és liberális politikus szeme háromévnyi elnökség után felnyílt, és a valóságba csöppenve ipso iure Iblísz szerepében tetszeleg a teljes iszlám világban. Hogyan néz ki a 2017. május 14 óta regnáló francia elnök személyiségfejlődése a muszlim bevándorlók viszonylatában az elmúlt öt év távlatában? Hogyan lett a nyugati migránsparadicsom elnöke a muszlim világ közellensége, avagy lesz-e francia reconquista?
Ami Európa közel-keletiekkel történő elárasztását illeti, Macron azonos álláspontot képviselt Angela Merkellel, és támogatta a német kancellár „nyitott kapu-politikáját”. A 2015-ös migránsválság kezdetén, egy szeptemberi interjúban gazdasági miniszterként kijelentette, hogy Franciaország képes több bevándorlót fogadni, és üdvözli a kontinensre érkezésüket. Úgy vélte, a beáramlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek. Ezt a kijelentést fél évvel a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlást követően tette. A gazdasággal kapcsolatban is tévesek voltak a feltételezései, hiszen a konjunktúra kulcsa nem éppen a szabályokat betartani „alkatilag képtelen” arabokban, vagy a nem ritkán analfabéta afrikaiakban rejlik, de ami még fontosabb: látnia kellett volna, hogy a migránsok beengedése sokkal komolyabb veszélyt hordoz, mint a GDP mutatójának a pozitív vagy negatív irányba történő elmozdulása. A tét az őslakos(!) franciák élete, biztonsága és kultúrája. Az erősödő bevándorlás kiváló hatása a bűnözési statisztikákban is megmutatkozik: 2014-ről 2015-re több mint 33 százalékkal emelkedett a 100.000 főre vetített emberölések száma Franciaországban.
A 2016. április 6-án alapított pártjának első ülésén Macron elmondta, hogy nem ért egyet a muszlim fejkendők egyetemeken történő betiltásával:
Személy szerint nem hiszem, hogy új szövegeket, új törvényeket, új irányelveket kellene kitalálnunk azért, hogy levadásszuk a kendőket az egyetemeken, és olyan emberek után eredjünk, akik vallási szimbólumokat viselnek…
Mindezt úgy, hogy a nikáb közterületen viselésének tilalmát még a szélsőséges jobboldali gondolkodással korántsem vádolható Emberi Jogok Európai Bírósága is helybenhagyta 2017. július 11-én, Belgium vonatkozásában. A 2017-es választások első fordulójából, amelyből kiderült, Macronék támogatottsága számottevően alacsonyabb, mint például a magyar vagy lengyel kormányé, Marine Le Pen és Emmanuel Macron jutottak a második fordulóba, amit utóbbi nyert meg. A kampány hajrájában a Nemzeti Tömörülés (akkor még Nemzeti Front) elnöke éles támadást indított a centrista riválisa ellen, és azzal vádolta, hogy nincs kidolgozott politikája az iszlamista veszély elhárítására: „Azért találkozom a francia emberekkel, hogy felhívjam a figyelmüket az olyan fontos dolgokra, mint például az iszlamista terrorizmus, amelynek témájában Macron úr elég gyenge - és akkor még enyhén fogalmaztam” – mondta egy interjúban.
A La République En Marche! (A Köztársaság lendületben) győzelmét követően a helyzet valóban nem javult Franciaországban. A kisebb-nagyobb támadások általánossá váltak Franciaországban, 2017. szeptember 17-én megkezdődött az Eiffel-torony biztonságának megerősítését szolgáló golyóálló üvegfal építése, ami jól szimbolizálja a francia védekezés totális csődjét. Már meg sem próbálták azt a látszatot kelteni, hogy urai a helyzetnek, és meg tudják óvni a lakosságot.
2018 márciusában egy fegyveres terrorista túszokat ejtett egy szupermarketben, és egy másik terrorista szabadon engedését követelte. A titkosszolgálat ugyan megfigyelte a fiatalembert, mégsem tettek egyetlen preventív lépést sem. Ugyanezt láthattuk a novemberi bécsi és a júniusi readingi gyilkos esetében is: mind az MI5, mind a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) végzetes mulasztást követett el.
Franciaországban a több mint 7 milliós iszlám lakosság 75%-a vallásos, így az állam első számú vallása az iszlám, hiszen ezt gyakorolják a legtöbben. 2018-ban André Bercoff, francia író, a bevándorlás, az iszlamista terrorizmus és radikalizmus szakértője a következőt mondta az arab bevándorlókról:
„A terrorista nem jó szó. Ők katonák a kalifátusban, az Iszlám Államban, és ez egy háború, amiben ők katonák. Nagyon egyértelműek és nagyon őszinték abban, amit tesznek. Teljes hülyeség, amikor azt mondjuk, hogy őrültek, kórházba valók, és jó útra akarnak térni. Nem, ők katonák, meg akarják nyerni ezt a háborút.”
Ezek a „katonák” nem hisznek a nyugati demokráciákban, és eszük ágában sincs asszimilálódni, vagy legalább a minimális integrációs törekvéseket megtenni. Így marad a szeparatizmus, ami azonban a sokkal magasabb születési rátájuk miatt egyre táguló no-go zónákat eredményez. A francia kormány 2018 óta néhány körzetet „köztársasági visszahódítás területének” minősített, ahova megnövelt rendőri erőket küldtek, és extra pénzeket invesztáltak az iskolákba.
Időközben a bűnügyi statisztikák tovább romlottak: a La Figaro szerint szinte minden téren rosszabb volt a helyzet 2019-ben 2018-hoz képest, és évtizedes rekordok dőltek meg. A testi sértések száma 8, a szexuális erőszakoké 12, az emberöléseké 8,5, a lopásoké 3, a csalásoké 11 százalékkal növekedett.
2019 októberében a francia rendőrség hírszerzési igazgatóságán egy 45 éves informatikus konyhakéssel megölte négy kollégáját. Korábban többször kifejtette, hogy egyetért a Charlie Hebdo elleni támadással. A francia belügyminiszter, Christophe Castaner elismerte, hogy a párizsi iszlamista késelés kapcsán történtek “hiányosságok”, de, természetesen, nem mondott le.
Magát a bevándorlást ugyan még támogatta, de ekkor már megjelentek Macron retorikájában olyan elszólások, amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy a migráció veszélyeket hordoz, Franciaország egyes részei pedig lakhatatlanok a franciák számára.
Nem szabad nem szembenéznünk ezzel a témával. A kérdés tudniillik az, hogy burzsoá párt akarunk lenni vagy pedig sem. A burzsoáknak nincs ezzel semmi baja: ők nem találkoznak velük. A hétköznapi emberek viszont velük élnek
– fogalmazott az elnök.
Az igazi változást egy őszi péntek délután hozta el, amikor Macron felvázolta terveit a szekuláris francia köztársaság értékeinek visszaállításával kapcsolatban, amiket, saját elmondása szerint is, az arabok és az afrikai muszlimok teljes mértékben ignorálnak. Az október másodikán bemutatott új törvényjavaslattal, melyet még idén el szeretne fogadni, keményen fellép a radikális iszlám szeparatizmussal szemben: szigorú ellenőrzéseket vezetne be a vallási, – kulturális, – és sportegyesületeknél, valamint betiltaná az otthoni oktatást. A céljai között jó eséllyel szerepel a konzervatív és szélsőjobboldali szavazók megszólítása a 2022-es választáson, de maradjunk a tényeknél: Macron, a látszatintézkedéseken túlterjeszkedve, végre valóban lépéseket kíván tenni az abszurd állapotok felszámolása érdekében. Ehhez azonban néhány ország vezetőjének és a nyugat-európai állam „csekély” számú muszlim lakosságának is van néhány szava...
Macron kijelentései tiszteletlenek a muszlimok irányába és provokációk. Sötét mentalitást mutatnak. A „Francia iszlám” megteremtésének említése diktatórikus megközelítést és teljes tudatlanságot mutat
– mondta Omer Celik, török kormányszóvivő.
Természetesen, a liberális és iszlamista médiumok (a határ a kettő között gyakran elmosódik) egyből felmutatták az iszlamofób kártyát, és egyesek odáig mentek, hogy már októberben elnyerve az év poénja díjat, szélsőjobboldalinak nevezték Emmanuel Macront(!).
Miután október 16-án Conflans-Sainte-Honorine-ban a 18 éves csecsen iszlamista, Abdoullakh Anzorov lefejezte Samuel Paty-t (majd kiírta a Twitterre: „végeztem a pokolfajzattal”), a tanárt, aki képes volt a szólásszabadságról tartott órán bemutatni egy Mohamed-karikatúrát, a Charlie Hebdo és Macron (még) magasabb fokozatba kapcsoltak: előbbi óriásplakátjaival húzogatta az arab oroszlán bajuszát, utóbbi pedig feloszlatta a palesztinbarát Cheikh Yassine közösséget, mert az iszlamista csoport „közvetlenül érintett” volt Samuel Paty meggyilkolásában.
Míg Kuvait és Katar válaszul bojkottálják a francia árukat, addig az iszlám világ számos pontján francia zászlókat égetnek, Recep Tayyip Erdogan és Pakisztán elnöke, Imran Khan pedig egymásra licitálva tiltakoznak a karikatúrák és Macronnak az iszlám válságára tett megjegyzései miatt. A török elnök szerint Macron „lincskampánya” a zsidók elleni, II. világháború előtti agitálásra emlékeztet, a francia elnök pedig fasiszta és elmebeteg, a politikája pedig a nácizmusba vezet. Imran Khan nyílt levelet írt Zuckerbergnek, melyben kérte az online cenzúra Aczél Györgyét, hogy figyeljen oda jobban az iszlamofób bejegyzésekre.
Az ellentétek tovább fajultak: a Charlie Hebdo közétett egy karikatúrát a török elnökről a következő címmel: Erdogan a magánéletben nagyon szórakoztató. A képen egy hagyományos muszlim női viseletben lévő, kirúzsozott szájú nő szoknyáját emeli fel éppen az iszlám újdonsült legfőbb védelmezője. A szatirikus lap fotói láttán feldühödött, és a közel-keleti vezetők által feltüzelt iszlamisták, avagy az Európába az erőszak elől menekülő bociszemű agysebészek válaszul október 29-én megöltek három embert Nizzában (volt, akit lefejeztek), két nap múlva pedig Lyonban rálőttek egy ortodox papra. A nizzai esetet követően a legmagasabb szintre emelték a terrorfenyegetettséget a nyugati országban.
November 4-én Franciaország betiltotta az ultranacionalista török szervezetet, a Szürke Farkasokat, miután a belügyminiszter „különösen agresszívnek” minősítette. A döntést az egyre gyakrabban vegzált francia zsidó közösség is üdvözölte.
Ugyanazon a napon Macron bejelentette, hogy a jelenlegi 2400-ról 4800 főre emeli az országa határain szolgálatot teljesítő erők számát a terrorfenyegetettség, a kábítószer-kereskedelem és az illegális bevándorlás elleni küzdelem megerősítésére, valamint javaslatot tett egy európai határvédelmi erő létrehozására is. A francia elnök támogatja a schengeni övezet szabályainak új alapokra helyezését és az európai külső határok fokozottabb ellenőrzését, valamint hangsúlyozta az illegális bevándorlás és a terrorszervezetekkel kapcsolatban álló embercsempész hálózatok elleni küzdelem fontosságát.
És itt történt meg, ha nem is explicite kimondva, amire öt éve várunk: a fejlett Nyugat elismerte, hogy hazánknak igaza volt, a magyar kormány pedig helyesen kezelte a bevándorlást.
Ha nem egy európai állam hanyatlásának lennénk szemtanúi, még azt is mondhatnánk, hogy Orbán Viktor örülhet, hiszen pontosan az történik, amit ő és a szinoptikusai megjósoltak: a migráció a bűnözés elburjánzásához vezet, a kulturális különbségek közti antagonizmus pedig ellehetetleníti az integrációt. Macron alulmaradását Orbánnal és Salvinivel szemben egyébként már 2018-ban megjósolta Jean Bricmont belga professzor. Azonban, egy, a kontinensük kultúráját, jogrendszereit és általános berendezkedését jelentősen meghatározó nemzet haláltusája semmilyen örömre nem adhat okot, kizárólag gyászra és aggodalomra. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy imádkozunk értük, és Franciaország visszaszerzéséért. Az pedig, hogy már a magyar határtól 70 kilométerre is gépfegyverrel végeznek ki ártatlanokat az utcán, minden korábbinál magasabb fokú készültségre kell, hogy sarkalljon minket.
Vezető kép: MTI/EPA/Hotli Simanjuntak