A bíróság szerint a libsi Szinetár Dóra nyugodtan hazudozhat Apáti Bencéről

Újabb szög a hazai „jogszolgáltatás” koporsójába: döbbenetes indoklással utasította el a bíróság Apáti Bence publicista Magyar Naranccsal szembeni helyreigazítási keresetét. A szélsőséges lapban Szinetár Dóra énekes azzal vádolta meg Apátit, hogy rendszeresen elítélően beszél zsidókról és homoszexuálisokról. Bár ez nyilvánvaló hazugság volt, a bíróság lesöpörte a keresetet mondván, az csak egy vélemény…

Másodfokon, jogerősen is elutasította a bíróság a napokban Apáti Bence helyreigazítási keresetét a Magyar Narancs nevű szélsőséges, magyarellenes hetilap ellen. A per előzménye egy tavaly júliusi Szinetár Dóra-interjú volt, amelyben a hetilap azt kérdezte az énekestől: „Azzal, hogy a Tháliába szerződsz, fölvállalod Kálomista Gábort?” Mire Szinetár azt felelte:

Az Operettszínház balettigazgatójának [Apáti Bencének] ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként [mint Kálomistának], a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel, zsidók, melegek, másként gondolkodók és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban.”

Az esetről, Szinetár minden valóságalapot nélkülöző rágalmáról annak idején a PestiSrácok.hu is beszámolt. Aki ismeri, nyomon követi Apáti Bence közéleti munkásságát, tisztában van vele, hogy a publicista sem nyíltan, sem burkoltan nem ítélte el soha a zsidó vagy a homoszexuális közösséget. Sőt, a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikáiban, illetve a Hír Televízió Keménymagjában számos alkalommal kiállt a magyar zsidóság védelmében, akikre a legnagyobb veszélyt jelenleg az illegális migráció jelenti. És a homoszexuálisokat sem támadta, hanem éppenséggel őt magát szokták lebuzizni a mélységesen toleráns balliberális közszereplők és kommentelők, ugyanis a balliberálisok gyűlöletuniverzumában „aki balettozik, az buzi”. (Ismert: Apáti Bence balettművész és a Budapesti Operettszínház balettigazgatója.)

A világhírű balliberális tolerancia egyik gyöngyszeme (Forrás: Origo)

A hazudozás szabadsága

Ezek után Apáti Bence helyreigazítási pert indított a Story Ötcsillag-díjas Szinetár hazugságait kritika nélkül közlő hetilap ellen. Ám a pert előbb első fokon, majd a napokban másodfokon is elvesztette.

• A publicista portálunknak elmondta: nem hagyja annyiban az ügyet, és a Kúriához fordul rendkívüli jogorvoslatért.

A Fővárosi Ítélőtábla döntésének írásbeli indoklását tegnap kapták kézhez az érintettek. Érdemes a szövegből néhány részletet idézni, hogy lássuk, milyen szellemi-erkölcsi színvonalon leledzik jelenleg a honi jogszolgáltatás:

Az interjúalanynak feltett kérdésre adott válasz kontextusára, konkrétum nélküli jellegére is figyelemmel azt fejezi ki az átlagolvasó számára, hogy a felperes közéleti megnyilvánulásait az interjúalany az új munkáltatója közéleti szerepvállalásához képest sokkal durvábbnak tartja. Az interjúalany mégsem véli elvárhatónak, hogy felmondjanak a példálózóan felsorolt zsidók, melegek, és a másként gondolkodók, akikre nézve burkoltan, vagy nyíltan elítélőnek tartja a felperes közéleti megnyilvánulásait, a heti műsorában elhangzó kijelentéseit. A kifogásolt részlet nem szó szerint értékelendő oly módon, hogy a felperes hetente olyan kijelentéseket tenne, amikkel zsidó, meleg közösségeket identitásuk, csoporthoz tartozásuk miatt ítélne el. A felperes ennélfogva alaptalanul hivatkozott a bizonyíthatósági tesztre.

Tehát Szinetár beszélhet össze-vissza, hazudhat bármit, azt nem kell szó szerint értelmezni, s nem is szükséges bizonyítani. Értjük.

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint pl. a „sorosozás”, a „libsi” megjelölés burkolt zsidózás, úgyszintén a transzneműség, homoszexualitás abnormálisnak minősítése, a „meleglobbira” utalás homofób, intoleráns, a melegek és az LMBTQ-közösséghez tartozó más személyek jogos emancipációs törekvéseit elítélő megnyilvánulás, és vannak ezzel ellentétes vélemények is. A véleményszabadság az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatában a közéleti véleményeket értéktartalmuktól függetlenül védi, ezért a tévesnek, károsnak tartott vélemények is – az Alaptörvény keretein belül – a véleménynyilvánítás szabadságának oltalmát élvezik.

Tehát aki ezentúl leírja Soros György nevét, vagy hogy „libsi”, azt nyugodtan meg lehet vádolni azzal, hogy zsidózik, gyűlöletet kelt a zsidók ellen. És ugyanígy: aki nehezményezi a homoszexuális lobbi erőszakosságát, arról ezentúl kijelenthető, hogy az egész homoszexuális közösséget gyalázza. Továbbá a bíróság „logikájából” következik, hogy ha bármilyen témában akadnak ellenvélemények (mondjuk: kettő meg kettő az öt), onnantól az ilyen holdkóros ellenvéleményeket is komolyan számításba kell venni.

• Hajmeresztő és félelmetes „logika”. Ez nem más, mint a józan ész és a magyar nyelv megcsúfolása, a jogszabályok kiforgatása.

Részlet a Szinetár-interjúból (PS-fotó)

„Vékony ténybeli alap”

A fenti logikai bakugrás után pedig az ítélőtáblának már csak föl kellett tennie a pontot az i-re. Föltette:

A csatolt felperesi publicisztikák több esetben tartalmaztak utalást Soros Györgyre, illetve „libsi propagandára”. A felperes a transzneműség kapcsán is erőteljes kritikával, gúnyolódással nyilvánult meg több cikkben, azt nem normálisnak nevezve. Az LMBTQ, meleg lobbiról is szó volt a publicisztikáiban. Mindez a fentiekre tekintettel elegendő vékony ténybeli alap volt ahhoz, hogy – helyességétől vagy helytelenségétől függetlenül – a közéleti véleménynyilvánítás szabadsága alatt álljon az interjúalany alperesi interjúban megjelent minősítése, kritikája.

Nemhogy vékony, hanem semmilyen ténybeli alap nincs, hiszen a józan ész szabályai szerint Soros György, a libsik és a homoszexuális lobbi bírálata nem nevezhető a zsidó és homoszexuális közösség elítélésének. Ez nem egy hülye vélemény, hanem egy valótlan, hazug tényállítás, rágalom.

Ha komolyan vennénk az Istenes Attila vezette bírói tanács gondolatmenetét, akkor ezentúl bárki nyugodtan leírhatna ilyen képtelenségeket: „Sokak szerint a Szinetár család tele van közveszélyes pedofilokkal.” S bizonyítani sem kéne ezt a remélhetőleg teljesen légből kapott állítást, hiszen az ítélőtábla szerint ez nem is állítás, csupán vélemény, amelynek az lenne a „vékony ténybeli alapja”, hogy a Szinetár családban többen szeretik a gyerekeket… Agyrém, ugye? Pedig az ítélőtábla degenerált indoklása alapján egy ilyen állítást sem lehetne helyreigazíttatni…

Nyilván a véletlen műve, hogy a fenti ítéletet jegyző bírói tanács vezetőjének, Istenes Attilának és egyik tagjának, Kovaliczky Ágotának a neve előkerül a Soros-hálózatot kutató Tűzfalcsoport egyik tavalyi tényfeltáró írásában. (Hogyan szövi be Soros hálója a magyar igazságszolgáltatást – 11. rész.) De ez már nyilván csak „sorosozás”, ami pedig – az Istenes-logikából kiindulva – nem más, mint zsidózás…

Többször leírtam és a mostani eset csak megerősíti: olyan, hogy igazságszolgáltatás, mai világunkban már nem létezik. Nem igazságot szolgáltatnak – de még csak jogot sem. Lám, micsoda hidegvérrel bújhatnak ki egyes bírók a jogszabályok alól, hogy a magyar nyelvet megerőszakolva hozzanak vérlázító ítéleteket. Valóban veszélyben van a magyar jogszolgáltatás függetlensége: a bíróságokat megszállva tartó, a józan észre, tisztességre és elfogulatlanságra fittyet hányó balliberális bírók miatt.