A határtalan képmutatás a nemzetközi baloldal fegyvere

Az amerikai demokraták látszatra a rasszizmus és a diszkrimináció legnagyobb ellenségei. Mindenhol felfedezik a fajgyűlöletet – múzeumokban, szobrokban, tankönyvekben, akár a matematikában is –, kivéve a saját soraikban.

Még a nyelvet is átírják: Biden elnök a dél-amerikai származásúakat latinx néven illette. Ez gendersemleges megjelölés akarna lenni, csakhogy a spanyolajkúak hetvenhat százaléka soha nem hallotta ezt a kifejezést, kilencvenhét százalékuk pedig nem használja. Valójában egy önjelölt élcsapat mondja meg, ki az áldozat éppen, és hogy mitől sértődik meg. Maguk az „áldozatok” erről mit sem tudnak.

Biden ezt még azzal is tetézte, hogy kijelentette: azért nehezebb beoltani a spanyolajkúakat, mert félnek attól, hogy az oltás után deportálnák őket. Az USA lakosságának tizennyolc százalékát, körülbelül ötvenkilencmillió embert illegális bevándorlónak tekinti, akik jogosulatlanul tartózkodnak Amerikában.

Rabszolgatartó hagyomány

A kaliforniai oktatási hivatal most le akarja beszélni a diákokat arról, hogy emelt matematikai szintű osztályokba iratkozzanak be, mert ezzel akarnak az „egyenlőtlenség” ellen küzdeni. Hasonló történt New Yorkban is. Ezzel azt bizonyítják, hogy a nem fehér diákokat ostobábbnak, tehetségtelenebbnek tartják a fehéreknél.

Georgia állam új választási eljárási törvényét, ami az eddiginél szigorúbb személyazonosítást vezet be, a szövetségi kormány bíróság által akarja visszavonatni. Az ok: szerintük a fekete szavazók nem képesek a megfelelő okmányok beszerzésére. A demokraták a legrosszabb rabszolgatartó hagyományt követve gyakorlatilag buta gyerekeknek vélik a feketéket és a spanyolajkúakat.

Szex és erőszak a gyerekeknek

Közelebbi vizekre evezve, a brit filmbesorolási testület (British Board of Film Classification) vizsgálata szerint az európai műsorszolgáltatók olyan filmeket engednek fiatalkorú nézők elé, amelyek Nagy-Britanniában a korosztály számára tiltott szexjeleneteket és erőszakot mutatnak. A felmérésben olyan filmeket mutattak szülőknek, amelyeket a holland hasonló testület a gyerekek elé engedett. A brit szülők döntő többsége – hetvennégy és kilencvennégy százalék között – a brit rendszer szerinti besorolással értett egyet. Az erőszakos jeleneteket tartalmazó OJ: Made in America című dokumentumfilmet a britek csak tizennyolc éven felülieknek engedték, a hollandok tizenkét évnél húzták meg a határt. Egy szexuális erőszakot tartalmazó filmet a hollandok már hat (!) évesek számára is nézhetőnek ítéltek, a britek csak tizenöt év fölött.

A hollandok a gyerekekre még a britek szerint is káros gyakorlatot folytatnak, miközben a magyarokat vádolják a gyerekek védelmében meghozott törvény miatt. Figyelemre méltó a brit felmérés módszertana is – a szülőké a végső szó. Talán nem véletlen, hogy Nagy-Britannia már nem tagja az EU-nak.

Numerus clausus a sokszínűségért

A német külügyminisztérium belső kiadványának (Intern AA) júniusi számában arra hívnak fel, hogy „sokszínűbbé” kell tenni a minisztérium személyzetét. A Junge Freiheit című független német portál joggal jegyzi meg, hogy hetvanhat évvel a nácizmus leverése után újra faji és nemi megkülönböztetés lesz egy német közhivatalban. A „sokszínűséghez” ugyanis ezeket nyilván kell tartani. A cél az, hogy a nők, feketék, keletnémetek (!), migránsok, nemi kisebbségek aránya elérje a német társadalom egészében betöltött arányát.

Ez az elv semmiben nem különbözik a húszas évek magyar numerus claususától, amit a haladó történészek az első magyar zsidótörvénynek is szoktak hívni. A kiadvány felhívja a figyelmet arra, hogy túl sok fehér férfi dolgozik a minisztériumban. Figyelemre méltó, hogy a berlini fal leomlása után csaknem harminckét évvel a keletnémetek hátrányos helyzetű kisebbségnek számítanak.

A német külügy a legvadabb baloldali identitáspolitikát folytatja, miközben a kormány semmibe veszi a németek akaratát. A Német Diakónia megbízásából folytatott közvélemény-kutatás szerint a németek 62,5 százaléka szerint a menekülők világszerte növekvő száma ellenére Németországnak nem kellene több „menedékkérőt” befogadnia. Az utóbbi tíz évben Németországba érkezettekről 57,8 százaléknaknak az a véleménye, hogy semmiképpen, vagy inkább nem integrálódott, míg csak 12,5 százalék gondolja úgy, hogy teljes mértékben, vagy inkább igen. 2021 májusában százhúsz százalékkal többen kértek menedéket, mint egy évvel korábban.

A magyar baloldal sem jobb

Az „antiszemitizmus elleni harc” sokáig a baloldal egyik védjegye volt. Gyakran csak annyit jelentett, hogy megvádolták politikai ellenfeleiket, majd biztosították a magyar zsidóságot, hogy megvédik a nemlétező veszélytől. Fordulatot ebben egyrészt a nyugati baloldalnak a fehérek elleni háborúja hozott, amelyben a zsidókat egyértelműen az elnyomó fehérekhez sorolták, a palesztin terroristákat meg az elnyomás ellen küzdő szabadságharcosoknak állítják be. Másrészt a javuló magyar–izraeli kapcsolatok, és különösen Orbán Viktor és Benjámin Netanjahu baráti viszonya. Már többször írtam az izraeli és a magyar belpolitika közötti meglepő hasonlóságról: például Netanjahu ellen is összeállt egy „bárki, csak ne ő” koalíció, egyébként összeférhetetlen ideológiájú és habitusú politikusokból.

A Magyar-Izraeli Média Center Egyesület nemrég adta ki jelentését a gázai háborúról szóló magyar balliberális tudósításokról. Még a fentiek ismeretében is meglepő, hogy a magyar balliberális média – Mérce, 444.hu, Telex, Azonnali – az Egyesült Államok és az Európai Unió által terrorista szervezetnek minősített Hamász narratíváját ismételgette a meglepett magyar olvasóknak.

A Mérce a civileket válogatás nélkül rakétázó Iszlám Dzsihádot és a Hamászt militáns szervezetnek nevezte, nem terroristának. Sajnálkoztak azon, hogy Izrael a Vaskupola-rendszer miatt fölényben van, és kijelentették, hogy nem segíti elő a konfliktus megoldását, hogy a Hamász katonai vezetőit likvidálta Izrael. Azt is leszögezték: Izrael nem veszi komolyan, hogy Gázában nem lehetnek zsidó települések, miközben 2005 óta nincsenek ilyenek.

A 444 Netanjahu hatalomvágyó machinációinak tulajdonította, hogy a palesztinok Izraelen belül zsinagógákat gyújtottak fel, Gázából rakétáztak, Ciszjordániában erőszakos tüntetéseket tartottak.

A Telex egy „díjazott újságírót” interjúvolt meg, akiről elfelejtették megemlíteni, hogy szélsőbaloldali, és zsidó létére annyira utálja Izraelt, hogy arabra fordított cikkét még a Hamász is a honlapján megjelenésre méltónak ítélte. Egy másik cikkben azt hazudták, hogy Izrael 1948-ban „arabok százezreit deportálta”. A folyamatosan „antiszemitizmussal”, „rasszizmussal”, „xenofóbiával” vádaskodó balliberális sajtó ma már a nyugati mintát követve, a zsidó államot egyértelműen antiszemita indítékkal és érvrendszerrel támadja, tagadja jogát az önvédelemhez, illetve megkérdőjelezi az önálló állami léthez való jogát.

Vezető kép: az amerikai alkotmány – elavult, vallásos, szexista, rasszista. Fotó: public domain, Dean Weingarten