Harmadszor már csak sikerül – Még a “tél beállta előtt” offenzívát indítana Zelenszkij

Látszólag tombol a gázháború Európában, azonban annak ellenére, hogy Washington és Brüsszel igyekszik látványos szankciókkal szorongatni Oroszországot, Moszkva pozíciói stabilak. A nagyhatalmak közé szorult Ukrajna pedig lassan megfagy vagy térdre kényszeríti a járvány, de sebaj! Hamarosan megérkezik a csodafegyver, és Berlinnnél Kijevnél majd megfordítja a harcok kimenetelét. Az ukrán magabiztosságról mindent elárul, hogy Zelenszkij bejelentette, az ukrán hadsereg készen áll, még a tél előtt megindítani offenzíváját a keleti régiók ellen, sőt rakétáik akár Moszkvát is elérik. Napóleon és Hitler után tehát ismét akadt valaki, aki szerint az orosz tél nem tényező. Történelmileg igazolt dolog. Az ukrán belpolitika, az ukrán társadalom felfoghatatlan jelenség a nyugati ember számára. De lássuk, mi a helyzet Keleten!

Arról már lassan mindenki nyíltan beszél, hogy Nyugat-Európában beállt az energetikai válság. Németország elhibázott klímapolitikája azt eredményezte, hogy a lakosság nagy része bizony akár még fagyoskodhat is a télen, most még Sztálingrádig sem kell tehát menniük, Fagy tábornok házhoz jön. Nem meglepő: mikor Merkel először bejelentette, hogy leállítják az atomerőműveket, és ezzel párhuzamosan rögtön meg is “fenyegette” Moszkvát, hogy “ne használja fegyverként a földgázt”, Putyin úgy reagált:

Nem értem, nem kérnek az atomenergiából, nem kérnek a földgázból, fával akarnak fűteni? Azért is Szibériába kell menni!

A németek azóta visszakoztak, és bár látványosan kardoskodnak Ukrajna területi integritása mellett, mégis átvitték az Északi Áramlat 2 beüzemelését, miközben persze dühösen néznek mindenki másra, aki biztosítani akarja a saját energiaellátását. A balos média narratívájával ellentétben tehát a német-orosz gázvezeték, és nem a magyar egyezmény verte be az utolsó szöget Ukrajna ellátottságának koporsójába (a sírt viszont az ukrán vezetésbe kinevezett ügynökök inkompetenciája ásta meg). Ukrajna energiaellátása ugyanis már nincs összeomlóban – régen összeomlott. A gáztározók üresek, a szén és antracit szintén kifogyott, ahogy a magtárak is üresek. Mindezt tetézi a járványhelyzet, amit jól szemléltet a legutóbbi, ivano-frankivszki eset, mikor is az egyik bevásárlóközpontban létesített oltópontnál sokkal többen jelentkeztek oltásra, mint amennyi oltóanyag rendelkezésre állt. Az elégedetlen emberek nem akarták elengedni az orvoscsoportot mindaddig, amíg mindenkit be nem oltanak, ezért a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Az átoltottsági helyzet egyenesen siralmas, annak ellenére is, hogy az oltási kedv folyamatosan nő, igaz ennek az elképesztően szigorú korlátozások az okai. Kijevben példának okáért a közösségi közlekedési eszközökre – beleértve a metrót is – csak azok szállhatnak fel, akik a védőoltásnak legalább az első dózisát beadatták maguknak, illetve hetvenkét óránál nem régebbi negatív teszttel rendelkeznek. A legfrissebb adatok szerint az ország jelenleg második a világon a koronavírusban elhunytak számát tekintve. Igen, eljött az ideje, hogy nekimenjenek Oroszországnak. Ukrajna egyébként is abszolút háborúra alkalmas állapotban van, a lakosság  az utolsó népszámlálás szerint negyvennyolcmillió fő. Ezt a legutóbbi népszámlálást húsz éve tartották, azóta nincsenek hivatalos adatok, azonban az elvándorlás, magas halálozási ráta és a Krím valamint a keleti régiók elszakadása következtében ez a szám most már közelebb van a harmincnyolcmillióhoz, vagy még kevesebb. Húsz év alatt tehát egy magyarországnyi lakót vesztett az ország. Ukrajna lakossága várhatóan még a optimistább becslések szerint is harmincmillióra csökken 2050-re, többek között a továbbra is nagyon erős kivándorlás miatt. Innen szép nyerni.

Jön a csodafegyver, ha addig meg nem fagyunk!

Zelenszkij és az ukrán vezetés pedig bejelentette, hogy nyerni is fog. Igaz az ország nagyjából úgy áll gazdaságilag, mint a Harmadik Birodalom 1945. május 8-án, de ők legalább eltökéltek. Olyannyira, hogy az ukrán elnök bejelentette, hogy még a tél beállta előtt megindítják az offenzívát a szakadár területek ellen. Sőt! Az ukránok tovább mennek, Olekszij Aresztovics, az Ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója már egyenesen Moszkvát fenyegeti és kijelentette, hogy rakétáik elérik az orosz fővárost. Igaz ugyan, hogy a rakétaprogramot alig egy hete indították be, de a csodafegyver az csodafegyver, német mestereik megtanították, hogy az mindig időben elkészül! Ja, nem. Mindegy, a felsőbbrendű ukrán lélek majd legyőzi az orosz elnyomókat. Attól eltekintve, hogy mekkora hülyeség Oroszországot katonai támadással fenyegetni, meglehetős bátorságról tesz tanúbizonyságot, ha pedig hozzátesszük, hogy az ukrán szélsőségesek már Kárpátalján is szeparatista mozgalmat és magyar támadást vizionálnak, akkor felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e az ország területi integritása helyett például az ukrán parlament épelméjűségéért aggódnia a nyugati hatalmaknak?

Mindezek után mondhatjuk, hogy Moszkva tényleg felpofozza időnként a túlmozgásos kistestvérét: a gázszállítás után a szén exportját is letiltotta Ukrajna felé. Azonban nézzünk szembe a tényekkel: Ukrajna rendszeresen megcsapolta a Magyarország felé tartó szállítmányokat, ezzel jelentős anyagi kárt okozva nekünk és Oroszországnak is, így felmerül a kérdés mennyire jogtalan az orosz lépés? A saját termékeikről van szó, ami az egyik fő exportcikkük, nyilván nem akarnak veszteni rajta. Ami pedig a szenet illeti, nem is olyan régen Ukrajna volt a világ egyik legnagyobb exportőre, aztán elvesztette a Donbászt, termelésének központját, a helyi szeparatistákkal azóta sem tudnak kiegyezni, pedig egyszerű volna: be kellene tartani a minszki egyezményt. Nyugati szövetségesei ugyan feltüzelték Kijevet Oroszország ellen, az USA továbbra is fegyvereket ad el neki, de konkrét támogatásra nem számíthatnak, és ezt lassan Zelenszkijéknek is be kellene látni. Az EU és NATO-csatlakozás esélytelen, és nincs az a harcias nacionalizmus, ami meggyőzhetné a teljes lakosságot (aminek ki tudja hányad része tartja magát valóban ukránnak és nem orosznak, lengyelnek, ruszinnak, magyarnak, gagaúznak), hogy az ország valaha is kilábal a válságból.

Van kiút?

Ukrajnának lennének esélyei a felzárkózásra, még akár úgy is, hogy fenntartják a Moszkvával szembeni álláspontjukat. Jóban kellene lenni például velünk. Oroszország jelenleg az uniós tagállamok közül Magyarországgal ápolja a legközelebbi kapcsolatot. A lengyelek például, akiknek történelmi tapasztalataikból kiindulva szintén nem a legjobb barátai az oroszok, túl tudnak lépni a jó orosz-magyar viszonyon. Bár Varsó viszonya is feszült a “medvével”, mégsem jelentkeznek közöttük nyílt politikai konfliktusok. Habár Putyinnak jól felfogott érdeke, hogy egyenként jó viszonyt tartson fenn a közép-európai államokkal, de ezért csak a brüsszeli és a washingtoni politikusok fejében létezik a minden konfliktus és probléma mögé látott szovjet orosz beszivárgás és diverzió.  Ha Ukrajna valóban szeretne felzárkózni, EU-, illetve NATO-tag lenni, akkor nem az őt már úgyis cserbenhagyó Berlinhez és Washingtonhoz kellene dörgölőznie, hanem például Budapesttel kellene rendeznie a viszonyát. Olcsóban is megúsznák, hiszen a mi elvárásunk mindössze annyi, hogy adja meg a kárpátaljai magyaroknak az őket megillető jogokat. Jelenleg ugyanis, bár ez a vélemény sokaknál kiveri majd a biztosítékot, de mi vagyunk az egyetlen ország, akik segíthetnek Ukrajna felzárkózásában. Jóllehet elrugaszkodott kijelentésnek tűnhet és a “merjünk kicsik lenni felfogással” érthetetlen is, azonban tény: Magyarország az elmúlt évtizedben geopolitikai tényezővé vált, a közép-európai tengely kialakulóban van és versenyerőt képvisel. Jó példa ennek felismerésére Szerbia, ahol a vezetés idejében felmérte, hogy a visegrádi együttműködéssel kialakított jó kapcsolat előnyösebb feltételeket kínál számukra az eurointegrációs folyamatban.

Kijev azonban láthatólag nem törődik az ország érdekeivel, sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy kiszolgálja a jelenlegi hatalmat pozícióba helyező erőket, amelyek jelenleg minden befolyásukat latba vetve támadják a nemzeti szuverenista érdekek mellett kiálló kormányokat, így Magyarországot és Lengyelországot. Hogy ez meddig fenntartható, az kérdéses, de azt láthatjuk most is, hogy az ukrán gazdaságot infúzión táplálják, azonban életben maradására nincs nagy esély, ha pedig a jeleknek megfelelően háborúba próbálnak menekülni a kudarc belátása helyett, úgy Ukrajna napjai meg vannak számlálva.

Forrás: kisszo.net, UNIAN, MTI, 24tv.ua, The Atlantic;