A múlt héten meghalt Gulyás János, aki testvérével és később „egymagában” sok-sok nagyon fontos filmet készített. Olyan alkotó volt, akinek műveit baloldali (valódi) és jobboldali politikus is ajánlotta már nekem. Pár napja kezdtem el nézni a Szamizdatos éveket, és azon gondolkodtam, hogy behívom beszélgetni. Már nem tudom. Ezzel is elkéstem.
Az idősebbek tudják, hogy a Szamizdatos évekből anno (2004) hatalmas balhé lett, mert szóba került benne a Beszélő-kör (a későbbi SZDSZ) és a diktatúra ma már egyre nyilvánvalóbb paktuma. Szóba került? Pozsgay Imre, Horváth József (a III/III. akkori vezetője) és a többiek egészen megdöbbentő, nagyon érdekesen csengő részleteket árultak el.
Ráadásul Demszky Gáboréknak az sem tetszett, hogy az a néhai Modor Ádám volt a riporter, aki egyrészt szamizdatos volt, másrészt történész-kutató lett, és kevéssé szívmelengető információkat hozott nyilvánosságra Demszkyvel kapcsolatban.
Ezért aztán sem ő, sem Kis János, sem Rajk László, sem Haraszti Miklós nem szerepelt a filmben. Mind káder- vagy impexes-gyerek. Akkor már befutott politikusok voltak. Volt közöttük, aki maoistának indult. Más az Isten tudja, minek. A saját világukban és filmjükben nyilván egymást kérdezgették volna, jól hátba veregetve a másikat, mindig tudva, mikor mit kell elhallgatniuk.
De lehetett volna a riporter az írónak nevezett ex-Gerilla Vámos Miklós. Vagy az ügyvédi irodájában ÁVH-s főtiszteket alkalmazó Eörsi Mátyás. Esetleg az apja ÁVH-s múltját anno letagadó és abban az ügyben pereskedő Pető Iván. Vagy a rettegett belügyminiszter „mártír-fia”, néhai ifjabb Rajk László. Visszagondolva annyira szürreális ez az egész.
A lényeg, hogy az első rész még lement a tévében, a második már nem, mert az SZDSZ-esek letiltották.
Igen, így ment ez. Éljen a szabadság!
Értjük miért.
Tényleg kellemetlenül mély és erős film volt (és maradt), és bátran szembement az addig „korlátlan sávszélességgel” terjesztett hazugságokkal. A kádergyerekek hamis lázadásának legendájával. Amelyről egyre többen úgy véljük, hogy egy megtervezett hatalomátvétel fedőtörténete volt.
Értjük azt is, miért esett neki a sajtó szegény Gulyás Jánosnak, de a Nemzet akkori cikke szerint Demszky még ennél is tovább ment: az írás szerint a titkársága bekérette a filmet.
Bekérette. Egy szóban maga a kádárizmus. A továbbélő kádárizmus. Jó, hogy nem verekedett.
Értjük, miért húzták fel magukat. Pár napja elkezdtem kijegyzetelni a filmet, de annyi erős mondat van benne, hogy abbahagytam, nem volt rá időm. Majd lesz.
Néhány morzsa: Pozsgay Imre elmesélte, hogy szerinte Aczélék alkut kötöttek ifjabb Rajkékkal. És, hogy Kádár – ez is nyilvánvaló – nem akart még egy Rajk-pert. A III/III. vezetője, Horváth József pedig a következő mondta. „Tudniillik az információknak a több mint, ezt most szégyellem bevallani, de több mint a felét nem mi adtuk. Nem a mi ügynökeink hozták. Bejártak az Aczél Gyuri bácsihoz, bementek…” „Kik?” – kérdezte Modor Ádám. „Az értelmiségiek. És elkezdték mondani, hogy ez ezt csinálja, az azt csinálja, smúzoltak”. Túlzás? Ki tudja. Egyáltalán Rajkékról szólt vagy magukra vették? Nem tudjuk. Azt igen, hogy nem pereltek, hanem egyszerűen levetették a filmet. Ahogyan azt kell.
Az akkori idők játszmáit és a lejáratási technikákat ismerve kisebb csoda, hogy Gulyás János nem lett rögtön antiszemita, homofób, fasiszta, hotentotta-ellenes és eszperantó-gyilkos. De a munkát elvégezték. Gulyást kilőtték, a filmet betiltották.
És most jön a „slusszpoén”. Amiben szokás szerint semmi vicces nincsen. A film ma már megnézhető a neten. Fenn van a videómegosztón, én is ott néztem. Szegény Gulyás János töltötte fel.
Tudják, hány megtekintésnél járt pár napja?
Hetvenöt.
Hetvenöt.
Hetvenöt.
Miután páran írtunk róla, most már majdnem ötszáz. Nem ötszázezer. Hanem ötszáz.
Nem tudom annyiszor megismételni, hogy a szomorúság érzése elhalványodjon. És azt sem, mikor vetetik majd le onnan is.
Nem baj. Feltölti majd más. Egyszer minden legendával és esti mesével leszámolunk. Csak bátor alkotók kellenek hozzá.
Gulyás János (1946–2021) emlékére.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS